SZORÚL
SZORÚL, (szor-úl) önh. m. szorúl-t. 1) Valamely testnek, tömegnek teriméje szükebb térre, helyre nyomódik, öszvehuzódik, vagyis szélei mintegy a középpont felé közelednek. Szorúl a láb, midőn a szük csizma nyomja. Szorúl a kötélre hurkolt eb nyaka. A sajtóba tett ivek öszveszorulnak. 2) Szűk helyre vonúl. Szögletbe szorúlni. Télen a nyájak a nyilt mezőről akolba szorúlnak. Beszorúl a marha. Vizek, hegyek közé szorúltak az üzőbe vett hadak. A hajóval parthoz szorúlni. 3) Némely igekötőkkel, nyomás, vagy mozgalom következtében, valahová tolúl, nyomúl. Kiszorúlni a házból, teremből. Leszorúlt a padról. Féltében hozzám szorúlt. 4) Mondjuk testekről, melyeket erősen fognak, tartanak. Szorúl markában a kard, az evező. 5) Néha am. feszűl. Szorúl a szűk ruha. 6) Átv. bizonyos szükséget szenved. Pénzben, kenyérben megszorúlni. Nincs oly nagy úr, ki meg nem szorúl. (Km.) Másra, más segítségére szorúlni. Arra még nem szorultam, annyira még nem jutottam. 7) Kedélye némi aggodalmat, félelmet érez. Szorúl a szive. Szorúl a kapcza. (Km.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
