~VEL
~VEL, mélyhangon: ~VAL (1) név-módositó tag, p. kő-vel, só-val. Az a e rövid önhangzók rendszerént megnyúlnak előtte, mint: kefé-vel, kapá-val; de a rövid i, u, ü mint általán más ragozásoknál is, rövidek maradnak p. mi-vel, ki-vel, lakzi-val, kocsi-val, gyalu-val, ürü-vel. Közösebb nyelvszokás szerint a v a viszonynév végmássalhangzójához hasonúl: eb-bel, kövecs-csel, szem-mel, tűz-zel, dob-bal, uracs-csal, úr-ral, szál-lal, ezek helyett: eb-vel, kövecs-vel stb. Közösek: az-zal v. av-val, ez-zel v. ev-vel. Különben, kivált palóczos tájejtéssel, megtartja eredeti alakját, pl. Csíkban a székely földön: késvel, kézvel, kenyérvel, regvel. (Kriza J.). Sőt némely vidékeken egyedül vel alakban járul, nemcsak a magas, hanem a mély hangu szókhoz is, pl. síp-vel, dob-vel, villá-velt, kapá-vel, nap-vel v. nap-pel. A régieknél is a v néha változatlanul áll, néha hasonúl, pl. a Müncheni codexben: Zebedeussal ő atyjokkal, gyetrelmekkel, olajjal, ehhel (éhvel); olajval, tehetségvel, ostorval, istenvel stb. A személyragokat csak vel veszi föl: vel-em (néha a köznépnél: vélem v. véllem), vel-ed (véled), vel-e (véle), vel-ünk, vel-etěk, velök. Ennélfogva önálló eredeti alakja: vel, innen némely dunántúli tájszólásokban mélyhangu szók ragozásában is állandóan vel, pl. a föntebbieken kivül: ásó-vel, véká-vel. Néha palóczos és göcseies kiejtéssel az l utóhang elhagyásával is: ásóve, kapáve, néha a v j-vé változik s megkettőztettetik: kapá-jje, ládá-jje, véká-jje. (Göcsej, Őrség). Sőt mind a v mind az l is elmarad fiá-e = fiával, hordó-e = hordóval, kutyá-e = kutyával, pelyvá-e = pelyvával. (l. Vass József. Dunántúli Nyelvjárás. Magyar Nyelvészet. 1860.).
Jelentésére nézve általán, két különböző valaminek, mint külön-külön félnek együttségi viszonyát fejezi ki, nevezetesen:
1) Társitó jelentésü, midőn különböző dolgokat, mint társakat, feleket bizonyos viszonyban köt öszve, t. i. valamely együttes cselekvés, szenvedés, állapot, vagy tulajdonságnál fogva, pl. Szapolyai János a törökkel szövetkezett. A fölperes alkudozik, egyezkedik az alperessel. A földbirtokos ujra szerződik haszonbérlőjével. A kutya ritkán barátkozik a macskával. Kiki hasonlóval szeret társalkodni. A mester legényeivel dolgozik, eszik. Ezen ember szomszédjaival perlekedik. Budapest határos Rákospalotával. Ő én velem egykoru. A latín nyelv ezen vel-t czum, a német mit előljáróval fejezi ki.
2) Öszvesitő, midőn valamit rész-, járulék-, tartozékképen köt öszve valamivel, pl. A bort vízzel keveri. Szénával rakott szekér. Halakkal bővelkedő folyó. Malaszttal teljes Szűz Mária. A tésztás étket czukorral behinteni. Ide tartozik azon vel, mely rokonnemű részeket gyűegészszzé egyesít, pl. kettejével v. kettesével, ötével adja a tojást, almát. Hétforintjával vette a bor akóját.
3) Közvetítve társitó, midőn a ragozott szó az illető cselekvésnek vagy állapotnak mintegy közegül szolgál, nevezetesen a) segitségre vonatkozó igékkel, p. pénzzel segit. Jó tanácscsal szolgál. Pártfogással gyámolít, vagy ellenkezőleg: rosz tanácscsal jégre visz. Ellenszegüléssel akadályoz, hátráltat valamit. b) Adományozásra vonatkozókkal: könyvvel megajándékozni, pénzzel, hivatallal jutalmazni valakit. c) Tetszelgést jelentőkkel, milyenek: kérkedik dicsekedik, kevélykedik stb. valamivel, d) Testi, lelki, erkölcsi vágyak szükségek kielégitésére vonatkozókkal, pl. kenyérrel, hússal, zöldséggel, tejjel, borral él, táplálkozik. Kukoriczával hizlalja a baromfiakat. Vendégeit zálogatott italokkal kinálja. Eszét tanulással növeli. Szivét erkölcstanitó könyvek olvasásával nemesíti. Akaratát, jellemét önmegtagadással, nélkülözéssel edzi. e) Kedvező vagy kedvezőtlen érzést állapotot okozókkal, pl. jó hirrel biztat, vígasztat. Halállal fenyeget. Ilyenek: bátorít, lelkesít, buzdít, csábít, kecsegtet, ijeszt, rettent, rémít, szomorít, búsít, keserít stb. valamivel. f) Cserenemű, vagy megváltási cselekvények közegével, pl. aranynyal, ezüsttel fizet. Ruháját máséval kicseréli. Száz forinttal adós. Aki sokkal tartozik, sokkal fog adózni. g) Mértéki hasonlítások mennyiségi közegével: Egy lépéssel tovább. Fél fejjel magasabb. Egy ujjnyivaL szélesb. A Duna nagyobb a Tiszánál.
4) Eszközzel öszvekötő, midőn az eszköz az illető cselekvésnek vagy cselekvőnek mintegy segédtársa, pl. nyillalp, uskával, álgyuval lő Karddal vagdalkozik. Kópjával, dárdával szúr. Késsel metéli a húst, faragja a tollat. Ekével szántja a földet. Ide tartoznak a működő érzékek és tagok nevei. Szemmel lát, szemmel tart; füllel hall; kézzel, lábbal dolgozik; sarkával rúg; fogával harap; fullánkjával szúr. stb. Továbbá, a mérlegek nevei, mint eszközök: A bort itczével, akóval, a gabonát kilával, szapuval; a húst fonttal mérik.
5) Ha e kérdésre, mikor? az időnevekhez járul, az illető időnek a benne történő cselekvéssel vagy létező állapottal együttes voltát fejezi ki, pl. nappal dolgozunk, éjjel alszunk; reggel fölkel; tavaszszal szánt vet; őszszel szüretel; ezelőtt két évvel, három hónappal történt.
A fönt előadottakból kitetszik, hogy a vel a) szoros ért. társító, b) közvetítő, eszközlő jelentésű, s hogy mindkét értelemben két külön félnek együttségi, öszveköttetési viszonyát fejezi ki. A nyelvérzék ösztönszerü képessége, ráelmélés segitségével könnyen kitalálja, mely esetben van az egyiknek, melyben a másiknak helye, p. „kis ember nagy bottal jár“ itt társító, „bottal ütheted a nyomát“ itt eszközlő.
A régieknél néha hol illetőleg hal, sőt még egyszerűbben csak il, illetőleg al pl. kegyelmé-hel (a régi Halotti Könyörgésben), szömtök-hel (= szömtökvel, a Halotti Beszédben); halálá-al (= halálával. Ugyanott); Imré-hel, azok-hal (Carthausi Névtelen). az-hal (= az-val Szalay Ág. 400 m. 1. 194. 1.) „Nem osztozik senki-el“, (Szalay Ág. 400 m. levél. 7. lap.). „Nincs mi-el őket tartanom«. (Ugyanott 138. 1.). „Minden jószágá-al egyetemben.... és egyéb marhaá-al“ (= marhájával. Uo. 213. l.)
Ha szabad a fejtegetésben a magyarból indulni ki – minthogy, miként alább látni fogjuk, nevezetes rokonságai vannak – azon fogalom alapján, hogy a vel két félnek mint egymáshoz tartozóknak viszonyát fejezi ki, Lugossy Józseffel együtt valószinünek tartjuk, hegy nem egyéb, mint fél, rövid e-vel (kivált némely ragozásban és származékokban) fel név hasonmása, mely tulajd. ért. jelent a) egyenlően ketté oszlott, ketté vált egésznek egy-egy részét, p. egész kenyér = két fél kenyér, szélesb ért. egészet tevő két rész, habár egyik kisebb a másiknál innen felekezik = az egésztől, seregtől, sokaságtól kiválva külön részt képez, felekezet, = az így elvált rész; mely értelemben rokonai, a veleszta gyöke vel, menynyiben az a lekaszált növényből egy-egy különvált sort, rendet, mintegy felekezetet képez, mély hangon ejtve: valaszta, választa; továbbá azon val, melyből a valag, és vál, melyből válik, vált, választ, válogat származtak, végül valaska, balaska, balta, mint ketté hasitó eszközök gyöke val, bal; b) hasonlók váltakozását ezekben; felel, felelet, felesel, mély hangon válasz, válaszol, azaz szót szóval fölvált; c) átv. ért. jelent társat, a ki tőlünk egyénileg különbözik, de bizonyos életviszonyi tekintetben hozzánk hasonló, vagy bizonyos sokaságnak egyik egészítő része, pl. „Látjátok feleim“ (Régi Halotti Beszéd, városfél = polgár; d) jelent tájrészt, oldalt, mely valaminek illetőleg az általa elfoglalt helynek, tájnak mintegy másik felét képezi, p. felém jó = azon hely közelébe, melynek egy részét én foglalom el; Buda felé indul azon hely irányába, melynek egyik részén Buda áll; jobbom felül űl = azon helyen, melynek egyik felét az én jobbom, másikát ő foglalja el.
Mennyiben tehát félt (felet) egy másik fél nélkül gondolni nem lehet: a két fél oly viszonyállapotot fejez ki, mely szerént mindegyik valamely egésznek alkatrészét illetőleg egymásnak hasonmását, társát teszi, s különváltságuk mellett egymáshoz viszonyitva egységet képeznek, és összevalók. És ez azon pont, melyben a vel minden jelentései egyeznek, ugyanis a társító két különböző félt ugyanazon cselekvés, állapot, vagy tulajdonságnál fogva köt öszve pl. velem = felem, Buda határos Pesttel = Buda határára nézve Pestnek fele, vagyis Budát és Pestet mint két félt közös határ köti öszve; az öszvesitő az állítmány tárgyát mint egyik félt egy másik féllel egyesíti, pl. a bort vizzel keveri, a bort mint állitmányi tárgyat és vizet mint részfelet; a közvetitő eszközlő az illető cselekvőt vagy cselekvési tehetséget, erőt bizonyos közeggel vagy segédeszközzel mint köz munkaféllel, mint müködő társsal köti öszsze p. a vadász puskával lövi a vadat itt közös cselekvés a lövés, melyet félig a vadász, félig a puska mint eszköz visz végbe; jó hirrel biztat, itt egyik fél a biztató cselekvés, a másik ennek közege, a jó hir.
Személyragozva, mint társitó, néha a fél szóval teljesen pótolható, p. légy velem = légy felem, (socius meus); maradj velünk = maradj felünk, (socius noster). Többire nézve valódi jelentését a nyelvérzék mintegy ösztönszerüleg fogja föl, valamint más ragoknál és képzőknél, p. midőn azt mondjuk: máskor jövök, ez szóról szóra latinul: aliud tempus venio; s mint olyan értetlen mondat, ellenben amaz a magyar előtt világos; vagy, ilyenek: éjfélkor, máskép, kétszer melyekben a fogalmak titkos kötelékeit a magyar nyelvérzéke pótolja.
Egyébiránt ujgur nyelven: bile pl. üdi bile, idővel, bilem, bileng, bilesi velem, veled, vele; oszmanli nyelven: ile. (Vámbéry Á.). Megjegyzendő, hogy ile mint kötszó azt is teszi: és. Különös figyelmet érdemel, hogy a mongolban il v. el főnév, és azt jelenti: egyezség (Einigkeit. Concorde).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
