Cserey,
Cserey, 1. Balázs. A nagyajtai Cserey-család hagyománya szerint 1396. Nikápolynál Zsigmond király életének megmentője; de a hagyományt eddigelé semmiféle biztos adat sem támogatja. V. ö. Nagy Iván, Magyarorsz. családai III. 135-6.
2. C. Elek (nagy-ajtai), jeles jogtudós, kir. táblai ülnök, szül. Rákoson 1714 jul. 14., megh. 1769. Előbb az erdélyi sóbányák felügyelője, majd a guberniumnál titkár volt s később az erdélyi kir. táblához nevezték ki. Munkája: Praxis procuratoria ex Decreto Tripartito, approbatis compilatisque Transsylvanie constitutionibus: Usu item et praxi patrie, aliisque juris consultorum observationibus excerpta et concinnata. (Kolozsvár, 1746 és 1760.) L. Szinnyei J., Magyar Irók.
3. C. Farkas (nagy-ajtai, idősb), udvari tanácsos és előadó, C. Elek, kir. táblai ülnök testvéröcscse, szül. Nagy-Ajtán 1719., megh. Bécsben 1782 dec. 9. Kolozsvárt tanult, 1742. bölcselettudorrá avatták, mire az erdélyi kancelláriánál vállalt hivatalt. Eszes és nagy műveltségü ember volt, pályáján gyorsan emelkedett s 1761. udvari tanácsos és előadó lett Bécsben. Mária Terézia királyné, aki igen nagyra becsülte és az erdélyi ügyekben mindig kikérte tanácsát, 1777. a krasznai, tasnádi és zilahi uradalmakat adományozta neki. Hivatala mellett az irodalommal is foglalkozott. Isten anyjának, szűz Máriának lorétomi litániában lévő nevezetek rendjén folyó dicsérete cimü munkája 1772. Bécsben és 1830. Nagy-Szebenben jelent meg. Egy másik munkáját: A magyar és székely asszonyok törvénye, fia, ifj. C. Farkas adta ki (Kolozsvár 1800). Kéziratban maradtak: Költeményei Buda bukásáról, a mohácsi vészről stb. (a nemzeti muzeum kézirattárában) és egy jogi szótárt is hagyott hátra. V. ö. Szinnyei J., Magyar Irók.
4. C. Farkas (nagy-ajtai, ifjabb), cs. kir. kamarás, őrnagy, az előbbinek fia, szül. Bécsben 1773 okt. 28., megh. ugyanott 1842 dec. 25. Mint szenvedélyes botanikus, krasznai kertjében sok ritka plántát nevelt s a kolozsvári füvészkert fölállításának terve is tőle ered. Igen művelt ember volt s levelezésben állott kora kitünőségeivel. Leveleit az akadémia, a nemzeti és az erdélyi muzeum őrzi. Döbrenteinek irodalmi érdemei elismeréséül emlékérmet veretett. Irt a Falusi nevelésnek módjáról (Nagyvárad 1806) s egy fordított szindarabját: A fekete ember egy tréfa 2 felv. (Gotter után ford. Kolozsvár 1880) előadták Pesten, 1811 okt. 20-án. L. Szinnyei J., Magyar Irók.
5. C. (miklósvárszéki és nagyajtai) Mihály, történetiró, előkelő székely család ivadéka, szül. Rákoson 1668 október 21-én, megh. nagyajtai magányában 1756 ápr. 22. 1686. Apafi mindenható miniszterének, Teleky Mihálynak volt titkára. Rákóczy hive volt és a zernyesti vesztett ütközet után 1680. Brassóba menekült, de egy év mulva visszajött Magyarországba és hűséget esküdött I. Lipótnak. Előbb Gavriani ezredes, tartományi biztosnak, majd nagybátyjának Apor Istvánnak lett titkára. 1707-1710-ig csiki főkirálybiró, majd tartományi biztos és 1713. a kir. kormányszék ujra visszaállíttatván, brassószéki albiztossá lett, de a kormány sok méltatlanságot követett el vele és nagy anyagi károkat okozott neki. Megelégelve a közpályát, visszavonult nagyajtai magányába és kizárólag az irodalomnak élt. Leirta Erdély történelmét I. Apafi Mihálytól kezdve 1712-ig sok részrehajtással, de nagy készültséggel és közvetetlenséggel. Munkájának eredeti kéziratát id. Szász Károly 1850. az akadémiának ajándékozta. Először 1852. jelent meg a Nemzeti könyvtárban. Apja C. János a Béldi-féle mozgalomban való részessége miatt 7 évig volt a fogarasi börtönben.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
