Elektromos szikra.
Elektromos szikra. Ha két vezetőt ellentett elektromossággal töltünk meg, azután azokat vezetőleg összekötjük, akkor az elektromosságok kiegyenlítődése jő létre, mely processzust kisülésnek nevezzük. Ezen kisülés akkor is létrejön, ha a két vezetőt elég közel hozzuk egymáshoz; a kisülés ekkor a környező szigetelőn, p. levegőn át fényjelenség kiséretében történik, E. keletkezik. Az E. onnan származik, hogy a két vezető egymáshoz közel jutván, megosztás által a vezető két legközelebbi pontján az elektromos sürüség igen nagy lesz s az elektromosságra müködő erő a szigetelő ellenállását le képes győzni. Azon legnagyobb távolság, melyben az E. adott körülmények között még átugrik, a szikratávol. A szikratávol megállapítása a szikramikrométerrel történhetik, mely nem áll egyébből, mint két vezető golyóból, melyek egyike szánon ismert nagysággal eltolható s a másikhoz közelíthető vagy távolítható. A szikra annál fényesebb, a kisülést kisérő zörej annál erősebb, minél nagyobb a kiegyenlítődő elektromosság-mennyiség. Kisebb távolságnál a szikra egyenes vonalu, nagyobb távolságnál azonban tört vonalu s fa módjára elágazik; utóbbi esetben a szikra nem is ölt fehér szint, hanem vöröset vagy kéket, azon fémek természete szerint, melyek között átugrik, valamint a környező gáz minősége szerint is. Ebből következtetni lehet, hogy a szikra a vezető apró részeinek s a környező gáznak megizzításából származik. Minden kisütés alkalmával a vezetőről apró részecskék szakadnak el, melyek a környező gázzal együtt izzásba jönnek.
Azon kérdést illetőleg, hogy mitől függ a szikratávol, idevágó kutatások kiderítették, hogy a szikratávol arányos a két vezető közötti potenciálkülönbséggel. Amint azonban Mascart tetemes potenciálkülönbségek mellett végzett mérésével kimutatta, ezen törvény csak közelítő, amennyiben csak kis potenciálkülönbségekre érvényes, mig utóbbinak nagyobb értékeinél a bizonyos szikratávolhoz tartozó potenciálkülönbség jóval kisebb, mint ama törvény megkövetelné. Ugyancsak mérések történtek annak kiderítésére, hogy miképen változik a szikratávol a környező levegőnek nyomásával. Harris azon eredményre jutott, hogy a szikratávol ugyanazon potenciálkülönbség mellett fordítva arányos a levegő nyomásával. Gordon ezen törvény közelítő voltát is kimutatta. Kisérleteiből kitünt ugyanis, hogy 760 mm.-től körülbelül 180 mm.-nyi nyomásig a törvény helyes, 180 mm.-en alul azonban adott szikratávol létesítésére nagyobb potenciálkülönbség szükséges, mint ama törvény megkövetelné. 180 mm. nyomáson alul a kisülés alakja is teljesen megváltozik: a cső, melyben a kisülés végbemegy, egész hosszában fényessé válik. Ha a nyomás a milliméternek csak tört részét teszi ki, a csőben a leggyönyörübb jelenségek mutatkoznak, amennyiben a cső belseje igen élénk fényben tündöklik, melynek szine a csőben foglalt különböző gázok szerint igen különböző. L. Geissler-féle csövek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
