Elvonás
Elvonás. A nyulvujítás idejében a szóképzésnek kedvelt módja volt a hirhedt gyökelvonás. Abból a föltevésből indulva ki, hogy ami a szó végén van, az mindenkor képző, hogy tehát ennek elhagyásával igen könnyü megtalálni a szónak gyökerét: ezt a gyökeret minden hosszabb szóból elvonták és uj életre keltették. Igy lett a dicsőség-ből dics, az üresség-ből űr, az ingerlés-ből inger, az indítás-ból ind (aztán ind-ok), a rajzolás-ból rajz, a tévedés-ből , tév, stb. stb. Leghiresebb ilyen nyelvujító volt «Helmeczi, ki a szókat elmetszi». Természetes, hogy ezekben az okoskodásokban igen sok volt a tévedés; p. a rajzol ige nem a föltételezett rajz főnévből lett, hanem a német reissen igéből, a cégér nem valami ősrégi cég-ből lett, hanem a német Zeiger-ből, a cimer nem cim-ből, hanem Ziemer-ből stb. Azonban a nyelvnek természetes fejlődésében is van szerepe az E. által való szóképzésnek, de csak ott, hol a szó végén világos értékü élő képző látszik lenni, s hol a megmaradó szórész elég testes, elég jellemző hanganyagja van, hogy rokonait azonnal emlékünkbe idézze, p. látszólagos -l képző maradt el ezekben: csuszkál csuszka, csóvál csóva, kinál, kina, vekszál veksza; -s képző ezekben: interes inter, univerzitás univerzita. Hasonló, tehát helyeselhető elvonások az irodalmi nyelvben: -l érdekel érdek, mérsékel mérsék, karmol karom, rajzol rajz, eszmél eszme, tapsol taps, karcol karc, ingerel (és ingerkedik) inger; -z: ábrázat ábra; -ül: bőszül bősz; -s: piros pir, sávos sáv, ékes ék, kellemes kellem, üres űr, magányos magány, hiányos hiány.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
