Ereklyetartó
Ereklyetartó (reliquiarium), régente maga a koporsó volt, melyben a szentnek teste nyugodott. Már a III. sz.-tól kezdve vannak külön E.-k, az u. n. enkolpiák; ezek arany-, ezüst-, bronz- és üvegből készült négyszög- vagy tojásalaku kis szelencék voltak, melyeket arany-ezüst láncon, selyemzsinóron nyakukba akasztva hordtak a keresztények. A szelencében a vértanu ruhájából egy darab, sirjához, teteméhez érintett tárgy, később vérébe mártott szövet, vagy a szent csontjából egy darab volt rejtve. Találhatók gyürübe rejtett enkolpiák is. A IV. sz.-tól kezdve feltünnek a kereszt-alaku E.-k. A VII. sz. kezdetén már szokásban van nemcsak az oltárba, hanem az oltárra is helyezni ereklyéket. Az oltárokra rendkivül diszes, művészi E.-kat helyeztek, melyeket koporsó, ház, templom, torony, kereszt, szentségtartó alakjában arany-, ezüst-, kristályból készítettek, drágakövekkel, legfinomabb email-munkával, remek festményekkel, metszetekkel diszítve. Legremekebb e nemben a kölni domban a három királyok ereklyéinek tartója, mely gazdag aranyozásával, drágaköveivel, domborműveivel több millió értéket képvisel és a középkori művészetnek egyik legfinomabb alkotása. Különös neme a reliquiariumnak az, mely aranyból, ezüstből, selyemszövetből egyes tagokat - kart, fejet, kezet, lábat - ábrázol s ebben nyugszik az illető ereklye. Magyarországban legnevezetesebb ereklyéink: szent István király jobbja a királyi vár kápolnájában, mely a szent király ünnepén körmenetben körülhordoztatik s az ünnep egész nyolcadán nyilvánosan kitétetik; szent László király feje a nagyváradi székesegyházban, melyhez 1892. szép E.-t készíttetett Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök. V. ö. Kraus, Real-Encyclopedie d. christi Alterthümer (Feiburg 1882); Egger, Enchiridion Theologiae dogmaticae specialis (Brixen 1890). Nr. 713.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
