Eubea
Eubea (Euboea, uj görögül Evvia, a középkorban Negroponte), Görögországhoz tartozó legnagyobb szigete az Egei-tengernek. A hosszukás, szabálytalan alaku sziget ÉNy-ról DK-i irányban huzódik el Görögország keleti partja mellett, a melytől 10-12 km. közepes szélességü csatorna választja el; ezt É-i részében Atalantii, D-i részében pedig Egriposzi-csatornának hivják s legkeskenyebb részében, a hol azelőtt hid vezetett át rajta, 65 méter széles. ÉNy-on a sziget a Litada, DK-en pedig a Mantelo fokban végződik; e két pont egymástól 195 km. távolságban fekszik; ez a sziget legnagyobb hossza; a szélessége 5 és 52 km. közt váltakozik. E.-t É-on az Oreii és a Trikerii, D.-en Androsz szigetétől az Oroi-csatorna választja el. Területe 3775 km2 E. igen hegyes és igen termékeny. Csaknem mindenütt hegyek és dombok szép és gazdag völgyeket zárnak körül. A főbb hegycsoportok: ÉNy-on a Litada (945 m.) és a Plakovuno (a régiek Telethriusa), középen a Dipszo-Kandili (1341 m.) és a Delfi-hegy (1745 m.) D-en pedig a Hagiosz Eliász (a régi Ocha, 1205 m.). A legnagyobb sikság a lelanthei középen Khalkisz közelében van; rajta meleg források fakadnak. A nagyobbára őskőzetekből álló szigeten különböző szinü márványt bányásznak Kariszto városa közelében; e márványnak hire már az ókorban is megvolt. Bujább és gazdagabb növényzetet Görögország egyik részében sem találhatni mint E. szigetén. Gabonanemüeken kivül különböző gyümölcsöket, olajfát és szőllőt terem, legelőin pedig juhok vannak nagy számmal, a melyeknek gyapjuját exportálják; az utak hiánya és a lakosság indolenciája a sziget jelentékenyebb fölvirágzásának utját állja. E. egykoron nemcsak márvány-, de réz- és vasbányáiról is hires volt. Magnezitet a sziget É-i részében Aszpri-Vrakhi közelében ma is jelentékeny mennyiségben bányásznak; ellenben a Kumi mellett lévő Karvuno nevü széntelepeket nem aknázzák ki. E. lakóit a IV. században Kr. e. már a jóni törzshöz számították. Miként Görögország többi részei, ezen sziget is korán oszlott fel apróbb köztársaságokra.
Legnagyobb jelentőségre Khalkisz és Eretria jutottak. 506. Kr. e. Khalkiszt és a sziget nagyobb részét az athéniek elfoglalták, később pedig az egész sziget az uralmuk alá került. 446-ban megkisérlették ugyan e sziget lakói függetlenségök kivivását, de eredmény nélkül; 411. végre sikerült a spártaiak segítségével önállóságukat kiviniok. A Kheroneia melletti ütközet után, a többi göröggel együtt makedóniai uralom alá jutott; ennek bukása után pedig 194 római birtokká lett és eleinte Makedónia, később Achája provinciához tartozott. A bizanci birodalom bomladozása közben, 1205. lombardiai nagyok kormányozták; 1351. velencei és 1470. török uralom alá került, a mely alól csak a görög szabadságharc mentette föl 1829. Jelenleg Szkirosz, Szkiatosz, Szkopelosz és Halonezosz szigetekkel együtt külön nomoszt (kerületet) alkot 4200 km2 területtel, (1889) 103442 lak., 4 járásra (Khalkisz, Xerokhori, Karisztia és Szkopelosz) van fölosztva. A nomosz székhelye: Khalkisz. V. ö. Baumeister, Topogr. Skizze der Insel E. 1864; J. Gírard, Memoire sur l'île d'E. az Arch. des Missions scientifiquesban 1851.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
