Költségvetés,
Költségvetés, valamely gazdálkodó alanynak egy bizonyos gazdasági egységet alkotó időre vonatkozólag olyan előirányzata, amelyben a várható bevételek és a szükségeseknek látszó kiadások ugy állíttatnak össze, hogy abból egyszerre kitünjék az illető gazdasági időszak szükségletei és ezek fedezeti eszközei között fennálló összefüggés. Az összeállítás rendesen ugy történik, hogy külön-külön egybefoglalják a bevételeket és a kiadásokat, mindkét csoportban megkülönböztetvén és elválasztván egymástól a rendes és a rendkivüli tételeket. Ha a kiadások előirányzata éppen egyenlő a bevételek előirányzatával, akkor az illető gazdasági rendszer háztartásáról azt mondják, hogy az egyensúlyban van. Ha ellenben a kiadások előirányzata felülmulja a bevételek előirányzatát, akkor a K.-t passzivnak, a mutatkozó kiadási többletet pedig deficitnek mondják. És végre, ha a bevételek előirányzata mulja felül a kiadások előirányzatát, akkor a K.-t aktivnak, a mutatkozó bevételi többletet pedig fölöslegnek mondják. Abból, hogy valamely gazdálkodó alanynak K.-e aktiv-e avagy passziv, az illetőnek gazdasági haladására vagy hanyatlására csak akkor vonhatunk következtetést, ha megvizsgáljuk, hogy a K.-nek rendes vagy rendkivüli részében mutatkozik-e a kérdéses különbözet. Ha ugyanis a rendes rovatok tüntetik fel a deficitet, akkor ez tényleg gazdasági hanyatlást jelent és bajt okoz, amelynek elhárítása céljából vagy a bevételek megfelelő fokozásáról, vagy a kiadások megszorításáról kell gondoskodni. Ha ellenben a rendes rovatok fölösleggel záródnak, akkor ez gazdasági haladást jelent. A rendkivüli rovatokban mutatkozó fölösleg, illetőleg deficit magában véve sem a gazdagodást, sem a szegényedést nem jelentheti, mert ugy az egyik, mint a másik egyképen lehet haladásnak is, meg hanyatlásnak is tanusága, amennyiben a fölösleg előállhat meglevő aktiv vagyonalkatrészek elidegenítéséből s megfordítva a deficit keletkezhetik produktiv befektetések költségeiből: azaz a fölösleg jelenthet szegényedést, s viszont a deficit együtt járhat a gazdagodással. A rendkivüli tételek tehát egyenkint itélendők meg, mig a rendes rovatok egész összeállítása szerint mérlegelendők. A K. készítésmódját tekintve, lehet: 1. brutto K., amelyben minden kiadási és bevételi tétel a maga csonkítatlan egészében ugy van feltüntetve, amint az a pénztári forgalomban tényleg szerepel; 2. netto K., amelyben a bevételi tételeknél a behajtás és beszedés költségei, a kiadási tételeknél pedig a belőlük eredő bevételek összegei előbb levonatnak az illető címekből s a K.-be csak az igy megmaradó netto összegek állítatnak be. Közköltségvetéseknél, ahol az ellenőrzés fontossága s az egész számvetés áttekinthetősége elsőrendü fontosságu, ugy a tudomány, mint a gyakorlat elsőbbséget ad a brutto K.-nek; magántermészetü előirányzásoknál ellenben sokszor célszerü lehet a netto K. alkalmazása. A K. készítésének célja az, hogy az illető gazdasági rendszer keretében a K. lehetőleg pontosan megtartassék; hogy ez mily mértékben történt, ezt a kérdéses gazdasági időszak végén készített zárszámadásoknak (l. o.) a K.-sel való összehasonlítása útján lehet kideríteni. L. még Államköltségvetés, Építési költségvetés, Hadügyi költségvetés és Község.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
