Kamat
Kamat (usurae), bizonyos mennyiségü faji (fungibilis) dolgok használhatásáért járó hason érték. A használatnak ára hason dolgokban. Pénzt pénzért, búzát búzáért. A mennyiséget, melynek használhatásért a K. jár, tőkének nevezzük (Kapital, caput, sors). A K.-szolgáltatási kötelezettség alapulhat törvényen (törvényes K.) v. jogügyleten (szerződési K.). A K.-ot, mely nem kamatozó tőke után a tőkének nem kellő időben történt szolgáltatása miatt jár, késedelmi K.-nak nevezik. A K.-lábat már a római jog törvényileg találta szabályozandónak. A justinianusi jog szerint előkelők (personae illustres) 4%-nál, kereskedők 8%-nál, a többiek 6%-nál többet nem igényelhettek. Justinian előtt a K.-maximum 12% volt. A kánoni jog a K.-vételt tiltotta. A gyakorlati élet kényszerítő igényei azonban mást parancsolván, Németországbann az 5%-os láb emelkedett érvényre. Egyéb K.-korlátozássok a római jog szerint a következők: a hátralékos K.-ok, amennyiben a tőke összegét meghaladják (az u. n. usurae ultra alterum tantum), nem követelhetők; tilos a K.-októl K.-ot venni (usurarum usurae, anatocizmus, l. o.). A K.-tilalom kijátszását célzó minden jogügylet a római jog szerint érvénytelen. A törvényesnél nagyobb K.-ot senki sem tartozik megfizetni, s ha megfizette, a többletet a tőkéből levonhatja, ha pedig a tőkét is már visszafizette, tartozatlan fizetés címén az indebiti condictióval visszakövetelheti.
Hazai törvényeink a K.-maximumot már a XVI. sz.-ban 6%-ban állapították meg. A 6%-ot meghaladó K. vétele uzsorát állapított meg. Az 1840. XVI. t.-c. (a kereskedőkről) 55. §-a szerint azonban kereskedők, gyárosok, gyógyszertárosok, mesteremberek s közkereseti társaságok között kereskedési, gyártási v. mesterségből eredett adásvevés következtében bármily magasan kikötött K.-ok és díjjak uzsorának tekinthetők nem voltak. Éppugy az 1840. XVIII. t.-c. (a közkereseti társaságokról) 28. §-a szerint a közkereseti társaság tagjai a törvényes K.-nál magasabbat köthettek ki maguknak. Az osztrák polgári törvénykönyvnek uralma alatt ennek rendelkezéseihez képest a törvényes K. 4%-ot, kereskedők és gyárosok között kereskedési ügyletből származott adósságnál 6%-ot tett ki. Szerződésileg zálog mellett 5%-nál, zálog nélkül 6%-nál többet kikötni nem lehetett. Az alkotmány helyreállítása után a törvényhozásnak egyik első teendője az uzsoratörvényeknek eltörlése volt. Az 1868. évi XXXI. t.-c. a szerződési K.-lábnak minden korlátozását megszüntette, a K.-ot a szerződő felek, de csak irásbeli szerződés által tetszésök szerint állapíthatták meg. A törvényes K. 6%. Kamatkamat csak világos kikötés, vagy pedig a lejárt K.-nak beperlése esetén jár. Az ország azonban csakhamar arra a szomoru tapasztalatra jutott, hogy a K.-szabadság, ha a szabadelvüség követelményeinek megfelelne is, legalább is időelőttinek bizonyult. A kereslet és kinálat közötti tényleges viszony nem egészséges állapotokat teremtett, hanem a kölcsönvevőknek a tőke által kizsákmányolását vonta maga után. Az 1877. VIII. t.-c. a 8%-nál magasabb K.-tól a birói jogsegélyt megtagadta, e célból különösen azt rendelvén, hogy a) közjegyzői okiratban 8%-nál magasabb K. ki nem köthető, az ezzel ellenkező okirat közokirat, ill. közjegyzői okirat erejével nem bir; b) 8%-nál magasabb K.-ot biztosító zálogjog előjegyzése vagy bekeblezése el nem rendelhető; c) 8%-nál magasabb K. a biró által meg nem állapítható, még akkor sem, ha a magasabb K. birói egyességben köttetett ki. A megfizetett, habár 8%-nál magasabb K.-ot visszakövetelni nem lehetett, csakis a 8%-ot meghaladó s előre levont K. és a félévet meghaladó időre levont, habár a 8%-ot meg nem haladó K. a tőkéből levont összegnek tekintendők. K.-on pedig pénzkölcsönnél is nemcsak a hason értékben, tehát pénzben fizetendő szolgáltatás, hanem bármely dolog vagy haszon értendő, amelynek adására v. teljesítésére az adós a hitelező részére a tőke visszafizetésén illetve visszatérítésén kivül kötelezettséget vállal. A törvényes K. ezentul is 6%. Még tovább megy az 1883. XXV. t.-c. (uzsoratörvény), mely az uzsorás ügyletet biróilag semmisnek nyilvánítandónak rendeli, s a megsemmisítés jogkövetkezményét megállapítja. A most hivatkozott törvény szerint a három esztendő alatt nem követelt K.-ok elévülnek. Az elévülés annak az esztendőnek végével kezdődik, melyben a K.-ok jogilag követelhetők lettek. A pénzintézeteknél elhelyezett betétekre ez a rendelkezés nem alkalmazható. (L. még Kamatláb és Késedelmi kamat). Időközi K., l. Commodum.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
