Levéltár
Levéltár (archivum), az a hely, ahol az irott okmányok, levelek, iratok őriztetnek. Aszerint, amint ezek az iratok államra, városra, hatóságra, egyházakra v. családokra stb. vonatkoznak, v. általok állíttattak ki, v. általok kezeltetnek, vannak állami, városi, hatósági, egyházi, családi stb. L.-ak. A rómaiak eleinte a templom őrizetére bizták okmányaikat. Jupiter kapitoliumi templomában tették el a béke- vagy szövetségkötés okmányait; Libertas-templomában a nép és a tanács végzéseit, törvényeket stb.; a polgárok nevét, korát, családi viszonyait magában foglaló cenzori jegyzékeket a Nimfák templomában; a halottak névjegyzékét Libitina templomában őrizték. Ezeken kivül a kincstárban (aerarium) is őriztek állami iratokat. A római császároknak külön két osztályos L.-a volt. Az egyik mozgó L. (scrinia viatoria) elnevezéssel jelölték,mivel az útra mindig magokkal vitették; ebbe a legfontosabb államokmányokat és családi és személyi voniatkozásu iratokat sorozták; másik osztálya az állandó vagy helyhez kötött L. (scr. stataria) volt. Az egyes családoknak szintén volt külön L.-a, melyet a tablinumban tartottak. A római császárok példáját követték a barbár fejedelmek s a későbbi német császárok, kik közül többről adataink vannak, hogy szerencsétlen kimenetelü ütközeteik után kincseiken kivül L.-uk is a győző kezébe került. Ezek mellett az egyes egyházaknak, káptalanoknak és szerzetrendeknek voltak nagyobb L.-ai, s minthogy ezek legkevésbbé voltak földulásnak vagy háborgatásnak kitéve, őrizetökre családi s magánjellegü iratok is bizattak; ehhez járult az is, hogy egyes káptalanok és konvertek a középkorban több országban, igy nálunk is, mint hiteles helyek (loca credibilia et authentica) jegyzői ügykörrel birtak, okleveleket állítottak ki, amelyeknek egy példányát saját levéltáruktól elkülönítve őrizniök s a felgyült anyagot későbbi használhatás szempoontjából rendezniök kellett; igy volt ez a magyar királyi kancellária által kiállított oklevelekkel is. Ebben leli magyarázatát az a körülmény,hogy egyes egyházi és káptalani L.-aknak oly gazdag, történeti és jogtörténeti szempontból oly becses oklevélanyaga van. L. Hiteles helyek.
A legnagyobb L.-ak: Az angol állami L. Londonban (Public Record-Office), melynek óriási épületét 1855. kezdték el s csak újabban fejezték be, nemcsak a leggazdagabb, de egyszersmint a legrndezettebb L.-ak egyike, nyomtatott tárgymutatókkal és leltárakkal. Újabban gazdag anyagának kiadását is elkezdték s eddig 120 nagy kötet jelent meg belőle. A vatikáni pápai L., melynek eredete egsz az V. sz.-ig nyulik visza, a sok pusztítás és kiállott viszontagság dacára - igy Napoleon egy részét Párisba szállíttatta, amelyet később azonban (1814) visszavittek - ma is a legtekintélyesebb és leggazdagabb L., melyet újabban XIII. Leo pápa a szabad kutatásnak is megnyitott s azóta magyar történeti anyagából Monumenta Vaticana címen több kötetet adtak ki. A velencei L. mintegy 14 millió kötet és csomag oklevéllel, melyből két millió a régi köztársaság hatósági iratait képezte. A párisi nemzeti L. 4 főosztálylyal, u. m. 1. közigazgatási, 2. történeti, 3. igazságügyi és 4. titkársági osztálylyal. A bécsi udvari és állami L. stb. Nagy és gazdag L. volt a német birodalmi L. (Deutsches Reichs-Archiv) is, melyet később négy részre osztottak s Bécsben, Wetzlarban, Regensburgban s Mainzban helyeztek el.
Magyarország nagyobb L-ai: A magyar királyi országos L., melynek feállítását az 1723-iki országgyülés XLV. t. -c.-e mondta ki s az 1765-iki XII. t.-c. valósított meg. Egész a legújabb időkig igen csekély számu anyaggal rendelkezett, amennyiben csak az országgyülési iratokat és törvényeket, hitleveleket, országos bizottságok, nádorok és országbirák irományait foglalta magában. Mai szervezetét egy 1872. Horváth Mihály elnöklete alatt tartott enquete, melynek Fraknói Vilmos és más szaktekintélyek is tagjai voltak és főleg a később igazgatójává kinevezett Pauler Gyula dr. javaslatai alapján nyerte, akit e célból a kormány előzőleg külföldi tanulmányútra is kiküldött. Ekkor nyert egy országos L.-nak megfelelő gazdag anyagot is az által, hogy több L. beleolvasztott. Ilyen új alakban 1875 márc. 1. nyilt meg s helyiségeül Budán a belügyminisztériumi palota egy része jelöltetett ki. Alkotó részei lettek: 1. a régi országos és nádori L.; 2. a magyar udvari kancellária; 3. az erdélyi kancellária . 4. a magyar királyi helytartótanács; 5. az erdélyi főkormányszék; 6. a magyar kincstár, kamara; 7. az erdélyi fiskus; 8. a magyar Kuria; 9. az erdélyi királyi tábla; 10. az 1848-49-iki magyar királyi hadügyminisztérium; 11. a fiumei főkormányzóság L.-a (1848-ig); 12. a gyulafehérvári erdélyi országos L.; 13. a kolozsmonostori erdélyiországos L.; 14. a magyar udvari kancelláriának 1860-67-iki elnöki irattára; 15. a temesvári (bánsági) kormányok L.-a (1716-89); 16. a képviselőház L.-a (1865-től). Újabban került vissza s az országos L.-ba helyezték el az eddig Münchenbenőrzött Hunyadi L.-t. Letétben van ezenkivül s külön kezeltetik több családnak, igy a Csicsery, Jekelfalussy, Keglevich (részben), Kornis, Mokcsay, Olgyay, Szüllő, Theőke stb. családnak L.-a. A L.-i osztályok a következők: 1. diplomatikai osztály (a mohácsi vész előtti oklevelek, kronologiai rendben); 2. kancelláriai osztály (1, 2, 3, 14, 16 számu L.-ak); 3. helytartótanácsi osztály (4, 10, 11); 4. kincstári osztály (6, 7, 12, 13, 15); 5. táblai osztály (8); 6. erdélyi főkormányszéki osztály (5, 9). E jelenleg fennálló osztályozás mellett egy új osztályrendszer is tervbe van véve, mely a következő négy osztályból fog állani; I. diplomatikai (1526-ig); II. történelmi (1526-1723-ig termedő magyarországi iratok); III. erdélyi újabb iratok); IV. magyarországi osztály (újabb iratok) négy (pénzügyi, igazságügyi, vallás- és közoktatásügyi, belügyi) alosztálylyal. A L. legrégibb oklevele Kálmán király oklevele 1109-ből a veszprémvölgyi görög apácák részére. Az oklevelek száma a mohácsi vész előtti korszakból, a családi L.-ak okleveleit is beleértve, ma a 40 000-et meghaladja (1893. évben 37 206).
A magyar nemzeti muzeum L.-a, melynek alapját a Jankovich, Széchenyi, Kovachich stb. oklevélgyüjteménye képezi, szintén a legnagyobb L.-aink özé tartozik. Osztályai: 1. alaplevéltár, két alosztálylyal a) mohácsi vész előtti, b) mohácsi vész utáni oklevelek; 2. családi L., eddig (1895) 31 letéteményezett családi L.-at foglal magában, u. m.: Balassa gr., Becsky, Békássy, Beniczky, Gerényi gr., bethleni Bethlen gr., Bónis, Dancz, Dobos, Dőry, Esterházy gr., Fejérpataky, Forgách gr., Görgey, Hanvay, Hellenbach b., Ibrányi, Ivánka, Jeszenák, Justh, Kapy, Kállay, Kisfaludy, Máriássy, Mednyánszky, b., Motesiczky, Péchy, Rhédey gr., Sombory, Soós, Szent-Ivány családok L.-ait. 3. Az 1848-48-iki szabadságharcra vonatkozó államokmányok, levelezések, iratok, falragaszok, röplapok stb. gyüjteménye. Továbbá szintén külön kezelt gyüjtemények: a) városi iratok (városok szerint rendezve); b) személy szerinti okiratok; c) kamarai iratok, d) címeres és címerkérő levelek; e) céhiratok; f) levelezések; g) Tunyogi-gyüjtemény oklevelei: h) külföldi oklevelek stb. A mohácsi vész előtti oklevelek összes száma ma a 20 000-et meghaldja (1885. a Könyvszemle 1885. 36. old. szerint 18 403 drb). a legrégibb oklevele 1109-ből való, Kálmán király veszprémvölgyi apácák részére kiadott oklevelének párja; legrégibb papiroklevele 1325., címeres levele 1327., céhszabályan 1466., magyar nyelvü levele 1504. évből való. Nagy L.-ak továbbá a leleszi konvent L.-a, mely csaknem teljes épségben fenmaradt s gazdaságáról fogalmat nyujt az, hogy csupán a birtokba beiktató okleveleinek száma 12 000-re menő; székesfehérvári, szepesi káptalan L.-a stb. A városi levéltárak között legnagyobb a fővárosé, mely magában foglalja Pest, Buda, Ó-Buda régi és újabb városi és törvényszéki levéltárait. Legrégibb eredeti oklevele 1538-ból való. A családi L.-ak közül nagyobbak a Batthyány-L. Körmenden, herceg Esterháy-L. Kismartonban, a Pálffy-L. Pozsonyban, a gr. Zichy-, gr. Károlyi-, gr. Teleki, Radvánszky- stb. L.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
