Mezőgazdaságtan,
Mezőgazdaságtan, a mezőgazdaság körébe vágó összes ismeretek rendszeres foglalatja. Körébe egyrészt a mezőgazdasági termeléssel járó különféle technikai műveletek végrehajtásánál követendő eljárások, másrészt a gazdaság berendezésénél és vezetésénél követendő ökonomiai elvek ismertetése tartozik. E kettős követelménynek eleget teendő, a M. két részre oszlik: a technikai vagy műszaki részre, mely termeléstannak és az ökonomiai vagy üzleti részre, mely üzemtannak neveztetik. A termeléstan csak a termelés mikéntjével foglalkozik, tekintet nélkül a jövedelemre. Kimutatja, hogy bizonyos növényi, állati és mellékipari termények mily módon, minő eszközökkel és berendezésekkel állíthatók elő, különös tekintettel a termelés mennyiségének és minőségének lehető fokozására. Tárgyai sorába a növénytermeléstan, állattenyésztéstan és gazdasági iparüzlettan v. technologia tartozik. A termeléstan tételeit közvetlenül gazdasági tapasztalatokból és észleletekből meríti, tehát tapasztalati tudomány, tételei megállapításánál azonban a természettudományokra támaszkodik és azért a termeléstant alkalmazott természettudománynak is szeretik tekinteni. Az üzemtan pedig a gazdálkodásnál lehető nagy, biztos és állandó jövedelem elérése céljából követendő elveket tárgyalja. Tételeit szintén a gazdasági gyakorlatból meríti, tehát szintén tapasztalati tudomány, azonban tételei megállapításánál a közgazdaságtanhoz folyamodik s törvényei levezetésénél annak módszereit követi. Tárgyai sorába a jószágberendezés- és kezeléstan, a gazdasági számvitel-, becslés- és kereskedelemtan tartoznak. Az üzemtan és közgazdaságtan között fenforgó viszonyból kifolyólag az üzemtant alkalmazott közgazdaságtannak is szokták tekinteni, e szerint tehát a M. nem lenne egyéb, mint alkalmazott természettudomány és közgazdaságtan. Ez a felfogás azonban téves. Mert habár kétségtelen, hogy a mezőgazdasági termelés fejlettségének jelenlegi fokát nagyrészt a természettudományok haladásának köszönheti, hogy másrészt a közgazdasági ismeretek terjedése felette üdvösen hatott a termelés okszerübb szervezésére, a tőke s munka produktivebb kihasználására s a termények jobb s biztosabb értékesítésére, mindazáltal kétségtelen az is, hogy természettudományi és közgazdasági ismeretek magukban véve még a legegyszerübb gazdaság okszerü kezelésére sem képesítenek. E feladat megoldására csakis a gazdasági gyakorlatból merített speciális szakismeretek képesíthetnek s ezeket rendszerbe foglalni, épp ez a M. feladata. A M. ennélfogva egészen önálló, a mezőgazdasági tapasztalatok és észleletek kimeríthetetlen forrásából eredő eredeti, bár nálunk még kellően nem méltatott tudomány, mely, habár a természettudományokra és a közgazdaságtanra támaszkodni kénytelen, mindazáltal amazok kiműveléséhez hasonló arányban járult hozzá, mint azok a M. kiműveléséhez. Igaz ugyan, hogy az ó- és középkorban, sőt egészen századunk elejéig a M. teljesen az empiria terén mozgott s minden tudományos megokolást nélkülözött, de ezen nincs mit csodálkozni, ha a természettudományok s a közgazdaságtan akkori fejletlenségét tekintjük. Azonban azóta a M.-t tárgyaló szakirodalom a legkiválóbb természetbuvárok és nemzetgazdák: egy Boussingault, Liebig, Wolff E., von Thünen, Roscher, Thaer, Koppe, Seltegast, Kühn és mások vállvetett közreműködésével hatalmasan meg izmosodott és terebélyes tudományággá fejlődött.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
