Varázslás
Varázslás (bájolás, bűvölés, bűbájolás stb.), a javasok, kuruzslók, bűbájosok és varázslók foglalkozása, minőkről már a budai és a Turóczi-féle krónika is emlékszik, név szerint is említvén egy Rasdi nevü ilyen pogány varázslónőt, mint a Vatha lázadása egyik részesét, kinek neve helyett azonban Bonfininál a párhuzamos és alighanem szintén régibb krónikásból kiirt helyen a Varasolo szó olvasható. Nem lehetetlen tehát, hogy mint már Ipolyi is sejti (Magyar mythologia 89.), a Rasdi név csak a varasolo helytelen olvasásból származik és igy e legrégibb varázslónőnk nevéről legalább le kell mondanunk. Bűbájoló boszorkányokról különben a XV. és XVI. sz. nyelvemlékei mind sűrübben szólnak s nevük legtöbbször a bűvös-bávos, néző, ördöngős, jövendőmondó s egy helyütt (Károli Bibliafordítása, II., 156.) a «forgástudó» szóval rokonértelmü. A varasló alak régebben a wrazsló, vrazslo (és igy a varásol, a wrassol, a varásos, a warasus) alakokkal váltakozik, melyek közül a két mássalhangzós kezdődők a szó idegen (valószinüleg szláv) eredete mellett látszanak tanuskodni, ami a rokonértelmü bájolásról kétségtelen. Ebből azonban korántsem következik, hogy maga a V. ne lehetne saját ősi nemzeti tulajdonunk, habár mai nevei közül több idegen eredetre vall. Az ősi magyar V. bizonyára a velünk rokon népekével egy csapáson járt, tehát a samanizmus (l. o.) körében mozgott, amint ezt annak még ma is élő népbabonáinkban kimutatható számos nyoma is igazolja. Ezekről l. az Igézés, Iralás, Javas, Jóslás, Ráolvasások s az ezekben idézett többi rokon tárgyu cikkeket, amelyekben részletesebben szólunk a V. különféle nemeiről. Törvénykönyvünk (1879. XL. t.-c. 79. §) a V.-t mint kihágást tiltja és bünteti.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
