szó
szó – ‘a beszéd legkisebb, önálló jelentéssel bíró egysége’; ‘beszéd’: arról van szó, hogy…; ‘ünnepélyes ígéret’: szavamat adom; ‘felszólalás, ennek joga’: szót kér, szót kap; ‘nyelv’: magyar szóra tanítják; ‘megszólás’: szó ne érje a ház elejét. Származékai: szól, szólás, szólít, szólítás, szólítatlan, (meg)szólal, (meg)szólalás, szózat, szótlan, szótlanság, szólongat, (össze)szólalkozik, szónok, szónokol, szónoklat, szólam, szólamos.
Ősi örökség az ugor korból: vogul szav (‘szó, hang’), osztják szou (‘jajszó’). A valószínű *szava alapszó ótörök jövevény az ugor nyelvekben: türk szab, ujgur szav (‘beszéd’), oszmán-török sava (‘hír’); a ~ alaktani viselkedése (hogy a hó, tó tőtípusba került), bizonyossá teszi, hogy nem közvetlenül vettük át az ótörök nyelvekből. Lásd még szaval, szavaz, szófia, zokszó.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
