tiszta | Magyar etimológiai szótár

Full text search

tiszta – ‘szennytelen, folttalan’; ‘keveretlen, idegen anyagtól ment’: tiszta szesz; ‘a vallási előírásnak megfelelő’: tiszta étel; ‘átlátszó’: tiszta levegő; ‘bonyodalmaktól mentes’: tiszta helyzet; ‘erkölcsileg feddhetetlen’: tiszta nő, tiszta élet; ‘merő’: tiszta rosszindulatból; ‘teljesen’: tiszta hülye; ‘‹főnévként› frissen mosott ruhanemű’: tisztát ölt. Származékai: tisztaság, tisztít, tisztító, tisztítás, tisztul, tisztulás, tisztát(a)lan, tisztogat, tisztogatás, tisztás, tisztáz, tisztázat, tisztázatlan, tisztálkodik, tisztálkodás.

Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén čist, szlovák čisty (’tiszta, világos, szeplőtlen, tehermentes’). A magyarba egy nőnemű vagy semlegesnemű alak került (mint a drága, néma, puszta esetében); a szóeleji cs ⇨ t hangváltozás talán hasonulás a szóvégi t-hez, akárcsak a tiszt esetében.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me