IV. SZÍN. | William Shakespeare összes művei

Ugyanott. Más szoba a királyi palotában.

Heléna és a Bohócz jönnek.

HELÉNA.
Anyám szivesen köszönt; jól érzi magát?

BOHÓCZ.
Nem érzi jól magát, hanem azért egészséges; igen vidám, hanem azért nincs jól; de hála Istennek, igen jól van és semmi baja a világon, hanem azért még sincs jól.

HELÉNA.
Ha igen jól van, mi baja akkor, hogy még sincs jól?

BOHÓCZ.
Valóban, csakugyan igen jól van, két körülmény kivételével.

HELÉNA.
S mi e két körülmény?

BOHÓCZ.
Az egyik, hogy nincs mennyben, hová Isten minél előbb felsegítse; a másik, hogy itt van a földön, honnan Isten minél előbb elsegítse.
Parolles fellép.

PAROLLES.
Az ég áldása rád, szerencsés asszonyom.

HELÉNA.
Úgy hiszem, uram, önnek jó kívánása csatlakozik az én szerencsémhez.

PAROLLES.
Nagyságodat mindig imádságomba foglaltam, hogy ezt megnyerhesse; belefoglalom nagyságodat most is, hogy ezt megtarthassa. Ah, ficzkó! hogy van az öreg grófné?

BOHÓCZ.
Úgy, hogyha tieid lennének ránczai s a pénze az enyém: szeretném, ha úgy volna, a mint te mondod.

PAROLLES.
Hogyan? hisz én semmit se mondok.

BOHÓCZ.
Bizonyomra akkor annál bölcsebb vagy: mert akárhány szolgának nyelve csak urának romlására szokott csacsogni. Nem mondani semmit, nem bírni semmit, ebben áll a te tulajdonod legfőbb része, a mi aztán egy meglehetős nagy semmi.

PAROLLES.
Hordd el magad’, semmirekellő.

BOHÓCZ.
Azt kellett volna mondanod, uram: te semmirekellő a semmiházinak szemében, azaz semmirekellő az én szememben; ez igaz lett volna, uram.

PAROLLES.
Eredj, elmés bolond vagy; rád találtam.

BOHÓCZ.
Magadban találtál rám, uram; vagy úgy tanítottak meg, hogy rám találj? A keresés, uram, sükeres volt, s bár sok bolondot találnál még magadban, a világ örömére s a nevetés előmozdítására.

PAROLLES.
Valóban, jó bohócz és jól nevelt.
Uram elmegy még ez éjjel, asszonyom,
Egy fontos ügy kivánja távozását.
A szerelemnek nagy előjogát
Mely már megillet, ő elismeri;
De most még elhalasztni kényszerül:
Van édes a tartózkodásban is,
S tenéked enyhet nyújtson addig ez,
Míg a jövő csordultig megtelik
Kéj- s élvezettel.

HELÉNA.

És mást mit parancsol?

PAROLLES.
Hogy a királytól végy bucsút azonnal,
S e sietést saját határzatodként
Alapítsad oly okokra, melyek azt
Szükségessé teszik.

HELÉNA.

S még mit kiván?

PAROLLES.
Hogy ezt kinyervén, várd tovább, a mit
Még majd kivánni fog.

HELÉNA.
Parancs nekem minden kivánata.

PAROLLES.
Ezt megviszem.

HELÉNA.

Kérlek. – Jerünk, bohócz.

(Mind el.)