Bottyán
Bottyán János (Bak Bottyán), II. Rákóczy Ferenc vezérlő tábornoka, a kuruc háboruk legnépszerübb alakja, szül. Esztergomban 1635-40 közti években, szegény nemes szülőktől, megh. 1709 szept. 24. Séllyén tanult és ez időben apja valamely ifjukori csinyje, vagy tán amiatt, hogy a katolikus hitre tért át (biztosan nem tudjuk), kitagadta és örökségéből kizárta. A tanulni vágyó ifju, hogy tanulmányait megszakítnai ne kelljen, a jezsuiták kollegiumának kapusa lett, hogy ezáltal kiérdemelje a tanítást és tartást. Azonban vágyai csakhamar a harc terére vonták és előbb a séllyei, majd az esztergomi végvárakban katonáskodott. Ez időben követte el első, vakmerő vitézségre valló tettét. Fogadott társaival, hogy Érsekujvárra, melyet 6000 főnyi török őrség tartott megszállva, bemegy és a főtéren álló mecsetről az imát elmondó dervist ledobja s maga épen kerül vissza. Parasztruhát öltve magára, bement Érsek-Ujvárra, hol épp vásár volt, és mikor a dervis kijött a minaret erkélyére, hogy imáját elmondja, B. utána suhant és letaszította a kövezetre. Ezután hirtelen lejött a tornyból, a várkapu felé sietett és az utját álló jancsárt lelőve, megszabadult. Az üldöző török csapatot rá várakozó társai felkoncolták. 1863. az esztergomi várlovasságának főhadnagya lett, 1685. pedig vitézül megvédte a várat Ibrahim budai basa ellen. Részt vett Lotaringiai Károly, Badeni Lajos és Savoyai Jenő oldalán a délvidéki várak visszavételében s itt oly hősiességet tanusított, hogy Lipót császár ezredessé és egy huszárezred tulajdonosává nevezte ki. 1696-98-ig Kecskemét, Cegléd, Kőrös és vidékének hadi kormányzója volt. Elvesztvén a csatározásokban egyik szemét, katonái Vak B.-nak nevezték el. A karlócai béke után (1699 jan. 26.) visszavonult esztergomi birtokára és a nyitrai kegyesrendiek számára 3000 frtnyi alapítványt tett. Mint a szegények jóltevője, egész vidéken tisztelet tárgya volt. A spanyol örökösödési háboru ujra kiszólította magányából és 1701 elején ezredével a Rajna mellé rendeltetett, honnan hazatérve a császári seregekkel a felkelők ellen küzdött. Esztergom parancsnoka, báró Kickländer áhitozván B. esztergomi birtokaira, bevádolta őt, hogy Rákóczy Ferenccel és tábornokaival titokban levelezést folytat. E miatt 1704 okt. 1. elfogták, de még aznap hű embereitől kiszabadíttatván, Selmecbányára ment és Rákóczynak esküdött hűséget. Ezután B. lett a kuruc háboruk leghősiesebb s ugyszólván legendaszerü alakja. Egymásután aratta diadalait Felső-Magyarországon s a Dunán túl. Mindenütt ott volt s a végveszély pillanatában, a legválságosabb helyzetekben az ő vakmerő hősiessége döntötte el a csatát. Katonái lelkesedéssel csüngtek rajta és elszántan követték a csaták tüzébe. Nejét a B. kiszabadítása miatt dühös Kuckländer börtönbe vetette, hol néhány hónapra rá 1705 végén meghalt. Leveleit Thaly Kálmán gyüjtötte össze és kiadta: B. vezénylő tábornok levelezései s róla szóló más emlékezetre méltó iratok (1685-1716) címen. Ő irta meg B. életrajzát is. V. ö. Nagy Iván, A B. család nemeslevele (Turul 1884), Tagányi Károly, Vak B. családjának genealogiájához (u. o. 1883).
Bottyán vára.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
