Alárendel, alattvaló
Alárendel, alattvaló A társadalmi viszonyok területére vonatkozó ige, ill. főnév, amely azt fejezi ki, hogy valaki egy másik személy hatalma, rendelkezése alá, attól függő helyzetbe kerül. Az igei forma nemcsak a társadalmi, de a természeti függést, alávetettséget is kifejezheti, sőt nemcsak személyekre, de személyek és tárgyak, ill. természeti erők kapcsolatára is utalhat, ezenkívül nemcsak egyéni, de közösségi jellege is lehet (pl. népek egymástól függése). A B gondolkodása szerint Istentől ered minden állandó jellegű alá- és fölérendelés; ami nem Tőle ered, az csak ideiglenes és megváltoztatható.
1. Az ÓSZ-ben a h. rádáh és a kábas igék fejezik ki a fenti gondolatot. Mindkettő előfordul 1Móz 1,28-ban, az ember teremtésénél, akinek Isten azt parancsolja: »uralkodjatok... hódítsátok meg«, a rádáh, ill. a kábas ige megfelelő alakjával. Vagyis általános értelemben mindkettő annyit jelent, mint: »uralkodni, meghódítani«. Közelebbről a rádáh = letaposni, pl. szőlőprést taposni (Jóel 4,13), jelképes értelemben: hatalma alá vetni, uralmat gyakorolni, uralkodni, alárendelni (1Kir 5,4.30; 9,23; Ézs 14,2; Ez 29,15; 34,4; Zsolt 49,15). A kábas = lépni, lábbal taposni (pl. az ellenség parittyaköveit: Zsolt 64,4), alávetni (Jer 34,11), robotossá tenni (Neh 5,5). Isten a természetet az embernek alárendelte (1Móz 1,28; Zsolt 8,7). De a kifejezés az emberek közti kapcsolatban éppilyen fontos: Dávid alá vetette Isten a népeket (Zsolt 144,2).
A LXX tíz, különféle hasonló értelmű h. igét fordít az alárendel = hüpotasszó g. igével.
2. A hüpotasszó = alárendel ige a klasszikus g. nyelvben nemigen fordul elő, a későbbi hellénisztikus korban azonban már sokszor. Kifejezi az alattvalóknak a politikai hatalomtól, rabszolgáknak a gazdáiktól, nőknek a férfiaktól való függőségét. Az alattvaló = hüpotetagmenosz (az említett ige szenvedő alakú, múlt idejű melléknévi igeneve) kifejezi, hogy az alávetés megtörtént, s hogy nem önkéntes. Olyan valakit neveztek így, akinek nem volt már saját joga (pl. rabszolgákat), vagy akinek a jogai igen korlátozottak voltak (pl. központosított uralom alatt élő állampolgárok).
3. Az ÚSZ-ben a fenti képzetek továbbhatnak. Lényeges, hogy önkéntes-e, vagy pedig kényszerű a keresztyén ember alávetettsége.
a) Cselekvő igeragozásban: a természet - az ember bűne miatt - hiábavalóságnak van alárendelve (Róm 8,20). Az egyéb - cselekvő szerkezetű - kifejezés mind Krisztusra vonatkozik. Néhány hely a Zsolt 8,7 krisztológiai értelmű visszacsengése az ember, ill. az Emberfia uralmáról, akinek minden alárendeltetett, még az angyalok is (Zsid 2,5.8). De a Zsolt 110,1 is visszacseng, ahol Isten győztes Felkentje alá zsámolyként helyezi ellenségeit (1Kor 15,25.27). A hüpotasszó itt a baszileüo = »uralkodni, uralkodóként élni« igével áll, egymást kiegészítő kapcsolatban. Krisztus hatalmának csúcsa, hogy még a halál és a mulandóság is alávettetik (Fii 3,21). A Zsolt 110,1 utóhatása az 1Pt 3,22 bizonyságtétele a megdicsőült Krisztusról.
b) Visszaható igeragozásban a test nem akarja magát alárendelni Isten akaratának (Róm 8,7). Pedig Isten alá kell rendelnünk önmagunkat (Jak 4,7), azaz engedelmeskedni kell neki, akár az apa hatalma alá vetett fiaknak (Zsid 12,9). Ilyen volt Jézus szüleivel szemben (Lk 2,51). Ilyen legyen az asszony férjével (Kol 3,18; Ef 5,22-24), a rabszolga gazdájával (1Pt 5,5). Aki mások felett álló, gondolja meg, hogy ő viszont Istennek van alávetve (Ef 5,21).
BJ
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
