köz
köz – ‘személyeket, dolgokat elválasztó tér’; ‘keskeny utca’: Andor köz; ‘két folyó közti terület’: a Duna–Tisza köze; ‘a nagy közösség’: a köz érdeke; ‘kapcsolat’: a két dolognak sok köze van egymáshoz; ‘beleszólási jog’: ehhez semmi közöd; ‘‹régen, melléknévként› közös, általános’; ‘‹összetételek előtagjaként› általános; a közösségre tartozó’: közmondás, köznyelv; közérdek, középület, közoktatás; ‘közbülső’: közfal.
Ősi örökség a finnugor korból, ‘közbülső’: vogul kottjel (‘közép’), osztják kot (‘köz’), cseremisz ködal (‘közép’). A finnugor alapalak *kite vagy *köte lehetett. A köze van hozzá jelentéskör alapja, hogy a közép mindkét oldallal érintkezésben van. Lásd még közben, közeg, közel, közép, közepett, közlekedik, közöl, közömbös, közönség, közöny, közös, között, község, közület, közvetít, közvetlen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
