bél
bél – ‘belső’: Bakonybél (‘a B. belseje’); ‘az emésztőrendszernek a hasüregben lévő hosszú, tekervényes csőszerű szakasza’; ‘gyümölcs húsa’; ‘gyertya, lámpa kanóca’: lámpabél. Származékai: bélel, belez.
Ősi, finnugor eredetű szavunk; a rokonnyelvi megfelelők gyakran maguk is ragos alakok: zürjén pelsin (‘-ben’), votják poli (‘bele’). A feltehető finnugor tő pel-; a szókezdő mássalhangzó zöngésedése a l hatásának tulajdonítható, mint a bal, bőr esetében. A belviszonnyal kapcsolatos határozói ragok, -ben, -be, -ből a ~ ragos formáiból vonódtak össze, és lettek az eredeti névutóból raggá. Ennek a fejlődésnek a tanúi a Halotti Beszédben a vilagbele (‘világba’, tkp. ‘a világ belsejébe’), és az Ómagyar Mária-siralomban a buabeleül (‘bújából’, tkp. ‘búja belsejéből’) forma. Lásd még be1, bele, béles, bélés, belső, belül, benn.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
