benn
benn – ‘belül’. Származékai: benső, bensőség, bensőséges.
A bél (‘belső’) -n ragos alakja, amely hangkiesés és hasonulás útján (belen ⇨ beln ⇨ benn) fejlődött ki. Eredetileg névutó is volt, s mint ilyen a szóvéghez tapadva -ben (-ban) raggá vált. A bent a lent analógiás hatására alakult ki, vagy a rövidebb ben forma kapott locativusi -t ragot. A benső és származékai nyelvújítási eredetűek. Lásd még be1, bél, bele, béles, bélés, belső, belül, benneteket, bennfentes.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
