A német–magyar hadműveleti együttműködés
A német–magyar hadműveleti együttműködés
Magyarország német megszállását követő néhány nap során 1944 márciusában a németek a kialakult helyzet áttekintésével és rendezésével voltak elfoglalva. Horthy és a német megbízottak kölcsönös kompromisszumai révén, március 23-án megalakult a Sztójay-kormány. Bár az új kormány kinevezést és a német csapatok „kölcsönös megegyezés alapján” Magyarországra érkezéséről kiadott hivatalos nyilatkozat fenntartotta a politikai jogfolytonosság és az ország függetlenségének látszatát, a hadseregben jó néhány napig feszültség uralkodott. Hosszabb idő után csitult csak el a nyugtalanság.437
437 Dombrády Lóránd–Tóth Sándor: A Magyar Királyi Honvédség 1919–1945. Zrínyi, Budapest, 1987. 317–318. old.
A magyar honi vadászerőket a németeknek rendelték alá. A német honi vadászrepülő védelmi rendszer 151944 elején súlyos válsággal küszködött. 1943 őszén a szövetséges hadászati légierőket egy parancsnokság irányítása alá vonták, és ezt követően a két amerikai AAF, valamint a brit hadászati bombázóerők jól összehangolt hadműveleteket hajtottak végre. Ezzel szemben a német vadászvédelem még a háború első felében kialakított területi védelem elvei alapján széttagoltan tevékenykedett. Így a nagy erőkkel támadó szövetséges csoportosításokkal a kellő erőösszpontosítás lehetőségének hiányában a szükségesnél mindig jóval kisebb erővel tudták felvenni a harcot.
Ezt a helyzetet felismerve, a német hadvezetés 1944 elején átszervezte a honi légvédelmet és vadászvédelmet. 1944 február 5-én a védelem összefogása, hadműveleti, hadászati szintű vezetésére és koordinálására létrehozták a honi légvédelmi vadászrepülő erőket átfogó Birodalmi Légiflottát (Luftflotte Reich). Az év első négy hónapjában a LF1 Reich irányította a Német Birodalom és Magyarország vadászvédelmét (ez utóbbit március végétől). Ennek keretében a 7. vadászrepülő-hadosztály (München-Schleissheim központtal) feladata volt, hogy a strassbourgi medencétől Ostmarkig (Ausztriáig) védelmezze a légteret. Tehát egész Dél-Németország és Ausztria a hatáskörébe tartozott és irányította a Jafü Ostmarkot is (Ostmark [Ausztria] vadászrepülő-parancsnoksága).
1944. április 1-jén a 7. vadászhadosztályt – amely eddig közvetlenül a Luftflotte Reich irányítása alatt állt – alárendelték a nyugati irányért felelős 1. vadászrepülő-hadtestnek, amely szintén a Luftflotte Reich kötelékében tevékenykedett. Az osztrák–magyar térség védelme pedig a 8. vadászrepülő-hadosztály (Bécs) alárendeltségébe került. A védelmet a Jafü Ostmark irányította a Bécs melletti Cobenz helységben levő föld alatti harcálláspontjáról. Mivel a Bécs és Ausztria elleni szövetséges légi hadműveletek nagy része Magyarország légterében zajlott le, illetve kapcsolódtak a magyarországi célpontok elleni támadásokhoz, 1944. május 1-jével a Jafü Ungarnt, a magyarországi német vadászrepülő-parancsnokságot (vezénylő tábornokát), a hazánkba áttelepült német, illetve a felügyelete alá tartozó magyar vadászrepülő-erőket alárendelték a Jafü Ostmarknak. A 8. Jagddivision (vadászrepülő-hadosztály) parancsnoka Handrick ezredes volt, aki a harc irányítására, az együttműködés szervezésére a budapesti Szikla Központba küldte Düllberg német repülőőrnagyot és munkatársait.
Az erők illusztrálására az állandóan változó szervezési adatokból a május 24-ét emeljük ki (részletes hadrendi felsorolás nélkül). Aznap a Jafü Ostmark összesen 187 géppel – közülük azonban csak 106 volt bevethető – rendelkezett. Ehhez még a magyar 101. vadászhadosztály 52 db repülőgépét is hozzá kell adni a horvát és szlovák légierők egy-egy Me–109 típusú gépekkel felszerelt vadászszázadával együtt (a 101. vadászosztály állománytábla szerinti „kell” állománya 3×16+4 = 52 db repülőgép volt).438 Összesen tehát 158 német és magyar, valamint 20–25 horvát és szlovák (mindössze 178–183) repülőgép állt szemben 650 bombázóval és 250 vadászrepülőgéppel.
438 A „kell” állomány egy repülőalakulat szervezetszerű gépállományát jelenti. Ennyi bevethető gépe általában egyetlen alakulatnak sem volt, mivel meghibásodás, javítás miatt jó néhány gép mindig állt, és a veszteségek is rendszeresen csökkentették a létszámot. A feltöltések, kiegészítések általában a keletkezett hiány pótlására irányultak.
Ezzel a túlerővel szemben hatékony elhárításra a vadászvédelem helyzete eleve kilátástalan volt. Ezt az arányt a légvédelmi tüzérség sem tudta kedvezően módosítani. Bár viszonylag nagyszámú légvédelmi löveg volt telepítve Bécs és Wiener Neustadt körzetében – kevesebb Budapest térségében –, a lövegek fix telepítése miatt nem voltak képesek az erőviszonyokat kiegyenlíteni. A május 24-ére megadott erő-eszköz arány nagyságrendje kisebb-nagyobb – a német–magyar légvédelem alárendelt helyzetét nem változtató – eltérésekkel, lényegében a háború végéig változatlanul maradt. Bécs–Budapest–Pozsony–Zágráb térségében a német, magyar, szlovák, horvát vadászrepülők és légvédelmi tűzőrség 1944–1945 folyamán soha nem volt képes olyan erőt összpontosítani a négy ország légterének védelmére, hogy egyetlenegy nagyobb – a 15 AAF erőinek – többségét mozgósító – légi hadműveletet meg tudott volna akadályozni. Csak arra volt képes, hogy zavarja és kisebb-nagyobb veszteségeket okozzon a támadóknak.439
439 Tulder, Othmar: Die Luftwaffe in Österreich 1938–1945. Militärhistorische Schriftreihe. Heft 54. Wien, 1985. adataiból állították össze a szerzők. A 8. Jgd. iratait nem sikerült fellelni.
A Jafü Ostmark, illetve a 8. Jagddivision harcálláspontja Bécs körzetében (Cobenz) települt. Közvetlen kapcsolata volt a magyar légvédelmi központtal – központi harcállásponttal –, a budapesti Szikla Központtal. A Luftgau XVII. (a 17. légvédelmi kerület) harcálláspontja szintén Bécsben települt, amelynek működési területe felölelte majdnem az egész Ostmark területét.
A német lokátorok hálózata, a figyelő- és jelentőszolgálat, valamint a rádiólehallgató állomások hálózatának kiépítése az Adriai-tenger partján még 1943-ban megkezdődött, amikor bizonyossá vált, hogy déli irányból is légitámadások várhatók Németország és délkelet-európai érdekterületei ellen. Folyamatosan telepítettek lokátorállomásokat Trieszt, Póla, Zára, Dubrovnik és Cattaró közelébe. Ez a lokátorlánc kiegészült a Zágráb és Belgrád mellett telepített készülékekkel. A dalmát partokon a felderítőlokátorok 250–280 kilométeres hatótávolsága lehetővé tette, hogy már az Adriai-tenger felett megállapíthassák a kötelékek nagyságát, a támadás valószínű irányát. Az adatok folyamatosan érkeztek a Bécs közelében levő légvédelmi és vadászirányító központba, innen rádión, géptávírón tájékoztatták, riasztották a légvédelmi alakulatokat.
1944 tavaszán a magyar légvédelemnél két „Sas” elnevezésű, magyar tervezésű és építésű lokátorállomás üzemelt. Az egyiket Sári, a másikat Dunapentele körzetében telepítették. Felderítési távolságuk elérte a 300 kilométert.
A magyarországi légi helyzet értékeléséhez az 1944. tavaszi, nyári időszakban rendelkezésre álló német felderítő és vadászirányító lokátorállomások a következők voltak: az „Assel” fedőnevű Zágráb mellett; a „Rammler” Mur (Alt Neudorf) közelében; a „Feige” Pécs mellett; a „Keiler” Kecskemét közelében, továbbá a Fertőtó mellé telepített az „Albatros” a Szered melletti „Neufundlander-I”; Celldömölk közelében levő „Bamabás”, Veszprém közelében működő „Paprika”; Pápa melletti „Schwalbe” és Lovászpatonánál a „Rabenstein” állomások (a magyar fedőnevűek is német állomások voltak).
A Dunántúl feletti légi helyzet áttekintéséhez adatokat adhattak Burgenlandban a Hornstein melletti „Selma” 16és a távolabb levő, de magasan – a Villach Alpokban – levő „Blaufuchs”, a Steismark közelében a „Cladiole”, Zell am See mellett a „Schimmel” állomások.440 A támadókötelékek felderítése, helyzetük megállapítása tehát adottak voltak. Mivel a német vadászrepülő-alakulatokat általában időben riasztották és megfelelően vezették a célra, csak az együttműködés hiányával magyarázható a magyar vadászrepülők többszöri, sikertelen bevetése. Továbbá azzal is, hogy a magyar honi vadászrepülő-alakulat parancsnoka nem ismerte a vadászirányítás technikai lehetőségeit. Mai napig sem ismert, hogy miért nem került sor a magyar és német vadászgépek rádióinak azonos frekvenciára hangolására, vagy a század-, osztálykötelékek közvetlen irányítására németül, egyenesen a bécsi központból, ugyanis ennek megvolt a lehetősége. Előttünk ismeretlen okból azonban Düllberg őrnagy törzse időrabló módon Justy Emil altábornagy parancsnoksága alatt álló Légvédelmi Erők Parancsnoksága hadműveleti törzsén keresztül adta ki az utasításokat.
440 Banny, Leopold: Krieg im Burgenland. Band I. Eisenstadt. 1983. A szerző kiadása. 115–127. old.
A magyar honi légvédelem teljes rendszerével – vadászrepülők, légvédelmi tűzérség, rádiófelderítő alakulatok stb. – felső szinten német vezetés alá került, pontosabban integrálódott a német honi légvédelmi rendszerbe. Ez a német megszállás mellett elsősorban az ország földrajzi helyzetének volt köszönhető. A Romániában állomásozó, lényegesen nagyobb erőt alkotó német vadász- és légvédelmitüzér-csoportosítás például, a nagy távolság miatt (!), megőrizte szervezeti és operatív önállóságát.
Az országunk légterében lezajlott légi hadműveletek eseményeit áttekintve és értékelve ki kell emelnünk, hogy az integrálódás jelentősen javított a hazai légvédelem hatékonyságán. A jól működő német lokátorrendszerbe való bekapcsolódás révén lehetővé vált a támadások korai előrejelzése. Az Adrián való átrepüléstől kezdve nyomon tudták követni a szövetséges kötelékeket. A lakosság tájékoztatása és riasztása, a légi veszély–légriadó jelzése időben történt, így az emberek a rendelkezésükre álló értékes fél- és negyedórák alatt képesek voltak felkészülni és óvóhelyre vonulni. A veszteségek ezáltal jelentősen csökkentek.
A magyar honi 101. vadászrepülő-osztályt 1944 tavaszán, nyarán és kora őszén elsősorban magyar légtérben és magyar városok – mindenekelőtt Budapest és Győr – védelmére használták fel. Az ausztriai területek védelme is nagyrészt összekapcsolódott Nyugat-Magyarország – Szombathely, Sopron stb. – védelmével, még akkor is, ha a német vadászkötelékek (elsősorban Bécs és Bécsújhely, (Wiener Neustadt) megközelítési útjait védték. A segítségnyújtás egyébként kölcsönös volt, mert a német vadászkötelékek és légvédelmi tüzérség is bekapcsolódott a magyarországi légtér védelmébe, és erőteljesen kivette részét a főváros, Szolnok, Győr és más városok védelmében. Handrick ezredes, a 8. J. D. parancsnoka területet, illetve objektumokat védett, nem törődött a határokkal. A német repülőgépek szinte minden nap tartózkodtak a magyar légtérben, akkor is, ha a magyar 101. vadászosztály fel sem szállt. Magyarország felett oda- és visszaútjukon egyaránt támadták az amerikai, illetve a brit repülőgépeket. A Magyarország feletti légi háború eseményei áttekintésénél nem szabad szem elől téveszteni, hogy a honi légvédelmi feladatok jelentős részét – elsősorban a nélkülözhetetlen romániai olajszállítmányok védelme érdekében –, a 8. J. D. és a német légvédelem vállalta magára. A hadműveleti és harcászati szintű együttműködés, a kölcsönös tájékoztatás a magyar–német parancsnokságok, egységek, illetve az állomány között az említett esetenkénti zavaroktól eltekintve korrekt volt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
