1944. november
1944. november
November 5-én ötszáz négymotoros bombázó 198 db P–51-es és 139 db P–38-as kíséretében Bécs/Floridsdorf olajfinomítóját támadta. Ezen a hadszíntéren Floridsdorf volt az a célpont, amelyet egy bevetésben egyszerre a legnagyobb számú amerikai bombázó támadott.804 Aznap 1100 tonna bomba hullott a célra. A pontatlan célzás miatt elsősorban Bécs külső városnegyede szenvedett kárt.
804 U. o. 489. old.
A Floridsdorfot északnyugat felől megközelítő bombázók a célpont elhagyása után a Dunántúl légterén át repültek támaszpontjaik felé. A Sopron–Győr közötti légtérben feltűnt kötelékek ellen bevetési parancsot kapott a 101. vadászrepülő-ezred I. osztálya. Több mint kéthónapos szünet után ezen a napon ütköztek meg magyar vadászgépek ismét amerikai légi kötelékekkel.
A visszatérő bombázók kötelékei fellazultak, kisebb csoportok, egyes gépek maradtak le a fő köteléktől, ezért a bombázók hatásos vadászbiztosítása szinte lehetetlenné vált. Az amerikai vadászok rajokra bontakozva kísérték a szétszóródott Liberatorokat és Fortresseket. Sem az előnyomulás útvonalán, sem a célpont közelében nem zavarták ellenséges vadászok a kötelékeket, de a visszatérés útvonalán a Balaton térségében Me–109-esek támadtak rájuk.
Callahan hadnagy az 52. FG 4. századának egyik raját vezette, amikor egy Me–109-est fedezett fel, amely az egyik lemaradt Liberator mögött repülve küldte sorozatait a négymotorosba.
Felülről közelített a Messerschmittre, messziről rövid sorozatokat lőtt, hogy megzavarja a Me–109-est a bombázó lelövésében. A Me–109-es előbb élesen kifordult, majd meredek zuhanással a földközelbe ereszkedve, ésszakkeleti irányba repült. Callahan hadnagy és kísérője – Caisser hadnagy – rövid ideig követték, majd a rajparancsnok könyvelhette el légi győzelmének az ekkor már gyanútlan Me–109-est.
Kiss László beszámolója a légi harcról: „Kinéztem magamnak egy kisebb kötelékből lemaradt Liberatort, megbillegtettem a gépem és kiváltam a kötelékből, nagy buzgalmamban kikapcsoltam a már előzőleg bekapcsolt elektromos fegyverkapcsolót és »beültem« a bombázó mögé, megnyomtam a géppuskák és a gépágyú gombját – nem működtek. Rögtön rájöttem a hibára. Egy-két szerencsés sorozattal sikerült kilőnöm a hátsó géppuskákat. Ezután a bal oldali motorokat vettem célba, néhány sorozat után füstölni láttam. Mindenről megfeledkezve, a jobb motorokat vettem célba. Egy rövid sorozat után disszonáns hangokat hallottam, és a szárnyamon lövedékek robbantak. Az oldalkormányba rúgtam, és hátranézve láttam, hogy mögöttem villanó géppuskákkal Mustangok vannak. Hanyatt fektettem a gépet, és zuhanással igyekeztem lerázni őket.
Földközelbe érve úgy láttam, sikerült. Beálltam északi irányba, gondoltam északi irányba nem fognak jönni. Közben hallom a rádióban, hogy odafenn áll a bál. Már nem is figyelek hátra, a szép szántott földeket nézem, amikor közvetlen közelről »tűzeső« zúdul rám. Annak ellenére, hogy gépem rengeteg találatot kapott, kifogástalanul működött. Fordulóharc alakult ki, de nem tudtuk egymást csővégre kapni. Nyilvánvaló volt előttem, hogy itt számomra nem sok babér terem, gondoltam meglépek. Bekapcsoltam a metanolt, ezzel egy időben füstöt éreztem a kabinban. Alig voltam öntudatomnál, ugornom kellett volna, de magasságom nem volt, a hasra szállást választottam. Nekimentem egy fasornak, 205úgy fél korona magasságban, ezután a földre nyomtam a gépet, be egy gazdasági udvarba, letarolva mindent, végül egy istálló oldalában álltam meg.
Az történhetett, hogy találat érte a metanolvezetéket és a bekapcsolás után a szivattyú jócskán juttatott a keverékből a kabinba is. A metanol a levegőben elpárologva és belélegezve méreg. Mivel lélegeztem belőle, kezdtem elveszíteni az eszméletem. A leszállás után néhány nappal a kaposvári kórházban tértem magamhoz.
1980. júliusában meglátogattam azt a helyet, ahol földet értem. Sokan emlékeztek még az esetre. Ez a hely a Felsőmocsolád és Polány közötti Kisbaba-puszta.”805
805 Kiss László (Budapest) visszaemlékezése, 1980.
Schween százados az 52. FG 2. századának egyik raját vezette, hat Me–109-est vettek észre, amint egy laza Liberator köteléket támadtak. A százados négy gépével támadásra indult, a Me–109-esek ekkor egyesével jobbra-balra kifordultak a bombázók mögül, és különböző irányokba zuhanással tértek ki a Mustangok elől. Schween százados egy enyhe zuhanásban lévő Me–109-est lelőtt.
Zachmann hadnagy is egy zuhanással kitérő Me–109-est követett, mögötte száz méterre kísérője, Hudson hadnagy követte. Hamar beérte az üldözöttet, és géppuskasorozatával felgyújtotta, és visszafordult a bombázók köteléke felé. Ekkor még látta, hogy kísérője, Horace S. Hudson hadnagy tovább közelített az égő Me–109 felé. Többé nem látta, rádióhívására sem jelentkezett… eltűnt.
Boldizsár László így emlékezett erre az eseményre, Domján Pál elmondása alapján: „Beültek Pali mögé a Mustangok, és ő azt tette, amit nem lett volna szabad tennie: egyenes vonalú zuhanással akarta lerázni a támadókat. Gépét egymás után érték a találatok, aztán hirtelen csend lett. Azt hitte, futni hagyják. Hátra akart nézni, hogy nem követik-e, de tekintete megakadt egy melléje felzárkózott Mustangon. Az amerikai pilóta a 109-es farokrészére mutogatott, mintha azt mondta volna: nézzél csak hátra! Akkor látta, amit eddig nagy izgalmában nem vett észre, hogy gépe erősen füstöl. A kabintetőt nagy nehezen leoldotta és kiugrott. Az ugrásnál valószínűleg a botkormányt megrúgta és a vezető nélkül maradt 109-es a Mustangnak ütközött, és az a pilótájával együtt a magyar vadászgép közelében lezuhant. Domján Pál ezt csak a földetérés után tudta meg. Ez a Mustang Domjánnak igazolt légi győzelme lett.”806
806 Boldizsár László (Kalocsa) visszaemlékezése, 1981. Boldizsár László a történtek idején Domján Pál szobatársa volt, az esemény első változatát írta le emlékezetből úgy, ahogyan neki Domján elmondta.
Horace S. Hudson hadnagy, aki Domján Pál őrmester életéért aggódott, már nem tekintette ellenségének a lángoló Messerschmittet, tudta, hogy abban a zuhanó gépben is egy olyan fiatalember van mint ő – segíteni akart.
Horace S. Hudson hadnagy 1944. november 5-én 13 óra előtt néhány perccel a QP-X jelű, 42 103570 számú P–51C vadászgépén Zalaszentjakab község közelében hősi halált halt.807
807 A 15. AAF. 52. FG és a 8. AAF 4. FG századainak azonos gépjelzése volt (QP, WD, VF). Ezért Hudson hadnagy 358és a július 2-án Budapest felett megsebesült, majd Mostar közelében lezuhant R. K. Hofer hadnagy gépének azonos jelzése volt.
A 325. FG 44 db Mustangja nyolc Me–109-est vett észre a Balatontól délre. Északkeleti irányba tartottak. A 318. század az Me–109-esekre támadott, és jelentésük szerint hatot lelőttek, közülük egyet a Balaton északkeleti vége közelében. Az ellenséges vadászgépek nem voltak agresszívak, igyekeztek kitérni a harc elől, a földközelbe és a felhőbe repültek – jelentette a kötelék parancsnoka. A nyolc Me–109-ből négyet Oscar Rau főhadnagy, egyet Norman L. McDonald őrnagy, egyet Robert O. Newell főhadnagy lőtt le808 a jelentésük szerint.
808 Simpson HRC.: 325th Fighter Group Mission Report 5. November 1944.
Tobak Tibor is részese volt a légi harcnak: „Előttünk bombázók! Déli irányt tartanak hazafelé, mint a halak az akváriumban, egy irányban úsznak. Betöltik az egész látóteret.
Alig vagyunk magasabban, mint a felső lépcsőben húzó B–17-esek, mintha a felénk közelebb eső gépek azok lennének, de aztán látom a kettős vezérsíkokat is, Liberatorok! Van, amelyik sötét, van amelyik csillog. Úgy érzem mintha halotti csendben lopakodnának, pedig majdnem teljes gázzal repülünk, a rádióban kegyetlen hangzavar, »póttankot dobni«. Dobom is, vagyis csak dobnám, mert nem jön le! Ez az első eset, eddig mindig lejött! Nincs idő gondolkodni, repülnek bukfencezve a »tökök«, világoskék színük jól látszik a föld sötét hátterében, és egyikükből-másikukból fehéren fröcsköl ki a benzin. Kissé lemaradtam, teljes gázt kell adnom, gépem lomha, erősen fejre kell trimmelnem, így is elmaradtam a rajtól vagy 50 méterre. Az amerikai gépek nőnek, a másodpercek negyedóráknak tűnnek! A rádió serceg, zörög, veszi a géppuskák és az ágyútűz impulzusait, töredékszavak, vigyázz Mustangok, hallom ki a hangzavarból. Talán 1200–1500 méterre az első Liberator ezüstteste. Majdnem 100 méterrel vagyok elmaradva a vonaltól, így jól látom, hogy a Messzerek orra lángolni kezd, rövid, majd hosszabb sorozatok, a háromcentis ágyú akkora lángot vet, mint egy lángszóró. A szükségteljesítményt is rányomtam, a cél még elég messze, de már én is lövök minden csőből, mert az előttem lévő sávban nincs saját gép. Találok-e ki tudja? Olyan pokoli az elhárítótűz! A rádióban újra hallani; »Vigyázz, hátul Mustangok!« Nem látok mást, csak a »Libiket«, béna Messzeremet egyre nyomon, a többiek már belezuhantak a négymotorosok mélységi lépcsőjébe. Minden nyomjelző felém tart, de ezt már ismerem, utolsó pillanatban elhajlanak, ha nem hajlanának el, úgy most nem írhatnék róluk. Persze nagyot hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem féltem. Ugyan ki nem fél?
Lövök mindkét nehézgéppuskából és az ágyúból. Lőporszag az egész kabinban, a 30 mm-es zárszerkezete a lábam között dörren ütemesen. Mellettem fényes csíkok hátulról! Mustangok! Mintha a kötelék elhárítótüze csökkenne! Már zuhanok két Liberator között, keservesen trimmelek, a póttank rettenetes teher! A fényjelző lövedékek hol közelebb, hol távolabb süvítenek mellettem. Felhő alattam, habfehér, sajnos nem tudok most gyönyörködni benne! De azért örülök neki, ha elérem, ha…
Majdnem függőlegesen zuhanok és próbálok lépegetni, hadd csússzon. Az oxigéncsutorát ledobom, 5000 körül lehetek, jobban látok nélküle. Ahogy hátranézek, fölöttem, mint karácsonyfadíszek lógnak fejjel lefelé a 206Mustangok. Három biztosan megvan belőlük. Olyanok, mint a csillagszórók, csak a csillagokat mind felém szórják, de – szerencsémre – nem találnak. Már úgy érzem, egyedül vagyok, és érdekes módon kezdek nagyon nyugodt lenni, mert elérem az alattam lévő hatalmas felhőtorony felső csücskét. Fejem zúg, valószínűleg enyhe magassági betegségem van, nyomom is lefelé a gépem. Az »Erdő« süket, hiába rádiózok. Egy órája már, hogy startoltunk, a piros lámpám már villog, hazaindulok. Rányomom Fűzfő felől a gépemet a reptérre, füstöt nem látok, de egy géproncs a leszállómező elején. Begurulok, az erdőszélén Debrődy, körülötte a fiúk, de Hoy és Domján hiányzik.
Percek se telnek el, jön a parancs, minden bevetésben részt vett pilóta az osztály harcálláspontjára! Gépkocsival robogunk oda, a reptér szélén a pumafejes székelykapu előtt »U« alakban, századonként egysoros vonalban sorakoznak a visszatért pilóták. A félkörben az öreg puma, Scholtz Miklós százados és Újszászy »Apuka«.
Heppes komor. Sorban minden pilóta elé odaáll, teljesen kihallgatásszerűen. Ilyen soha nem volt eddig a bevetések után, mindig csak a parancsnokok mentek jelenteni a harcálláspontra. Kérdései pattognak és mindig ugyanazok. Lőtt le gépet? Ha nem, miért nem? Ilyen pokol után, ami alig fél órája volt, mit is mondhatnék? Nem mentegetőzöm a póttankkal. Hallgatok és tisztelgek. Buday, Debrődy, Huszár, Tóth, Málik jelentenek Liberator-lelövést. Hoy Tibi, Gáspár »Oktán«, Domján Paja, Lőrincz Matyi, Kiss Laci és Ditróy Csaba hiányoznak.
A repülőtér szélén lévő roncs volt Ditróy Csaba gépe, őt siklás közben lőtték le.
Rövidesen jöttek a telefonjelentések a leesett gépekről. Domján kiugrott, Kiss Laci, a »Pici« 500 km-es sebességgel hasraszállt, súlyosan megsebesült, Gáspár, Lőrincz, a Lightningek réme, Ditróy és Hoy halottak.”809
809 Tobak Tibor: I. m., részlet.
Michna György számára majdnem végzetes lett ez a bevetés. „Negyedik rácsapás után füstölni kezdett a Liberator és megindult a föld felé, de a lövészek egy pillanatra sem hagyták abba a tüzelést. Készültem egy újabb támadásra, de közbeléptek a Mustangok. Egy elegáns fordulóval magára hagytam a Liberatort, és a Balaton felé vettem az utam. Messze mögöttem Málik hadnagy igyekezett két Mustang kíséretében. A Balatont elérve, a földközelbe ereszkedtem. Fürednél már a fák közé bújva igyekeztem lerázni őket, de nem tágítottak. Előbb nagy távolságról pontatlan sorozatokat lőttek rám. Bekapcsoltam a »metanolt« ez sem segített, a hátpáncélomon kopogtak a lövedékek, a kabinomban mind sűrűbb lett a füst. Nem volt más választásom, mint kiugrani. Magasba rántottam a gépem, ledobtam a kabintetőt, ugrottam. Pörögtem a levegőben, a nyíló ernyőm zsinórjai a lábamra csavarodtak, s így összecsomagolva félig nyitott ernyővel érkeztem a litéri szőllőshegyre, gépem pedig a közeli domb oldalába. A rettenetes esés után földön maradtam, és tehetetlenül hevertem néhány percig. Nagy fájdalmat éreztem a gyomromban, és lábaimat nem tudtam mozdítani. Elsőnek egy mezőn dolgozó férfi jött hozzám, majd a dombon lévő tüzérek. Ők vittek be egy kocsin Veszprémbe.
A sérülésem nem volt súlyos, csak néhány napig nyomtam az ágyat és egy ideig mankóval jártam.”810
810 Michna György (Budapest) visszaemlékezése, 1979.
Légi győzelmek igazolása 1944. november 5-re.812
812 A 101. honi vadászrepülő-ezred 329. sz. Bizalmas parancsa, Heppes Aladár tulajdonában. Tóth és Málik hadnagyoknak igazolt egy-egy B–24 lelövése valószínűleg téves, és csak egyetlen B–24 zuhant le a közölt helyen.
Tóth Lajos hadnagy
|
B–24
|
Nagykanizsa DK (Iharos)
|
Málik József hadnagy
|
B–24
|
Nagykanizsa DK (Iharos)
|
Michna György hadnagy
|
B–24
|
Balaton DNY
|
Budai Lajos szakaszvezető
|
B–24
|
Pusztamagyaród
|
Jelentett, de nem igazolt légi győzelmek.
Debrődy György hadnagy
|
B–24
|
?
|
Fábián István őrmester
|
B–17
|
?
|
Boldizsár László szakaszvezető
|
B–17
|
?
|
Nagy József szakaszvezető
|
B–24
|
?
|
Légi harcban hősi halált halt:813
813 HLT. A m. kir. 101. honi vadászrepülő-ezred iratanyaga. Hősi halottak és sebesültek név szerinti kimutatása.
Ditrói Csaba hadnagy
Gáspár József zászlós
Hoy Tibor szakaszvezető
Lőrincz Mátyás őrmester
Gáspár József zászlós
Hoy Tibor szakaszvezető
Lőrincz Mátyás őrmester
Légi harcban megsebesült:*
* (A 101. honi vadászrepülő-ezred iratanyaga szerint november 7-én sebesültek meg.)
Kiss László hadnagy
Michna György hadnagy
Michna György hadnagy
Alakulat
|
Típus
|
A farokfelületen feltüntetett gyártási szám
|
A veszteség valós vagy feltételezett helye
| |
5. Wing
|
301. BG
|
B–17G
|
42 97728
|
?1
1 Jelentés szerint a földközi-tengeri hadszíntér.
|
49. Wing
|
451. BG
|
B–24G
|
42 78236
|
Jugoszlávia
|
55. Wing
|
460. BG
|
B–24J
|
42 52028
|
Ausztria
|
304. Wing
|
456. BG
|
B–24H
|
41 28912
|
Jugoszlávia
|
306. Wing
|
52. FG
|
P–51C
|
42 103570
|
Jugoszlávia2
2 Zalaszentjakab közelében Domján Pál őrmester gépe nekiütközött.
|
207November 6-án a 15. AAF mintegy 300 bombázója a Bécs–Moosbierbaum melletti kőolajfinomítókat bombázta. Az átvonuló amerikai kötelékek ellen ismét felszálltak a magyar vadászgépek, de a sűrű felhőzet miatt rajonként, géppáronként vagy egyesével emelkedtek a felhő fölé, és szétszóródtak. A bevetésben részt vett a 4. század is.
Szecsei Gábor így emlékezik erre a napra: „Bánlaky százados vezette az első rajt, át kísérte Korinyi szakaszvezető, az én kísérőm Nemeslaki őrmester volt. A start után derült ki, hogy a felhőalap 500 méter körül van. Felhőlyukakon át emelkedtünk a felhő fölé. Iránytű szerint indultunk Bécs irányába, de öt-tíz perces repülés után körözni kezdtünk. Sem saját, sem ellenséges repülőgépeket nem láttunk. A bevetés végén Bánlaky a kísérőjével szoros kötelékben, meredek szögben a felhőbe zuhant. Én a kísérőmmel kb. öt perc múlva találtam egy »lyukat«, ott leköröztünk a felhő alá és hazatértünk Veszprémbe. Bánlaky és kísérője Győr közelében lezuhantak, bizonyosra vehető, hogy a zuhanórepüléssel kezdett felhőáttörés miatt fúródtak a földbe.”814
814 Szecsei Gábor (Budapest) visszaemlékezése, 1979.
Bevetés után Szikora Pál szakaszvezető egy P–38-as lelövését jelentette, de szemtanúk hiányában nem igazolták részére.
Bánlaky György százados a 4. század parancsnoka és kísérője Korinyi József szakaszvezető Gyirmót község közelében valószínűleg nem ellenséges behatás következtében lezuhantak. Hivatalosan így tettek pontot az esemény végére: „F. hó 6-án az ellenséggel vívott légi harcban Bánlaky György százados hősi halált halt Gyirmót község mellett.
Korinyi József tsz. szakaszvezető 6-án eltűnt. Mivel a mai napig nem tért vissza, eltűntnek nyilvánítom.
A 4. század állományából mindkettőjüket törölni kell.”815
815 HLT. A m. kir. 101. honi vadászrepülő-ezred iratanyaga. 40. sz. Ezredparancs. 1944. november 13.
A Bécs légterét elhagyó egyik bombázóköteléket kb. 46 db német vadászgép közelítette meg. A 31. FG Mustangjai megakadályozták a támadást. Jelentéseik szerint négy Me–109-est biztosan, egyet valószínűleg lelőttek saját veszteség nélkül.816
816 Simpson HRC.: 31st Fighter Group Mission Report, 6. November 1944.
11 napos szünet után, november 17-én a 15. AAF kötelékei ismét magyarországi célpontot támadtak. A támadás fő iránya a bécsi–floridsdorfi kőolajfinomító volt, de bombázták Graz, Maribor, Salzburg pályaudvarait és Győrt. „Az ÉNY-i irányból támadó gépek Révfaluban kezdték támadásukat… és K-re haladva, a Vagongyár területén, Gyárvárosban fejezték be. Támadásoknak két központja: a révfalui víztorony környéke, valamint a vagongyár területe volt. Súlyos találat érte a révfalui víztorony vezetékét (…a vízszolgáltatás 4 napig szünetelt) és a Vagongyárat. A halottak száma 73 fő, ebből 61 fő halálát a Torkos-kastély alatti nagy nyilvános óvóhelyet ért találat okozta.”817
817 Győr–Sopron Megyei 1. Sz. Levéltár, Légitámadások iratai 221/1944. Dr. Papp János közlése
November 19-én az ausztriai olajcélok (Löbau és Linz) ellen bevetett több mint 500 bombázóból egy kisebb kötelék újra a győri rendező pályaudvart támadta. A bombák többsége – mint 17-én is – a vagongyár területére esett. Az új erőközpont súlyosan megrongálódott, és a termelés energiakiesés miatt 8 napra leállt. A nap folyamán 126 db P–51-es a vasúti és közúti közlekedést bénította Veszprém, Esztergom és Bécs térségében. Fedélzeti fegyvereikkel lőtték Veszprém, Tapolca repülőtereit.818
818 Carter–Mueller: I. m. 499. old.
A 31. FG 33 db Mustangja 09 óra 30 perc körül érkezett Veszprém fölé, itt a három század célterületeik irányába fordult; a 307. század tíz gépe Veszprém–Veszprémvarsány közötti vasútvonalon vadászott; a 308. század 11 gépe Győr körzetében lévő útvonalakon lőtte a vasúti, közúti járműveket; a 309. század 12 gépe Esztergom–Győr–Pozsony útvonalon és a Dunától északra fekvő területeken zavarta a közlekedést és uszályokat rongált meg a Dunán. A kis magasságból támadó repülőgépekről a mozdonyok kilövése nem volt veszélytelen.
A veszprémvarsányi vasútvonalon Marquis százados nagy lendülettel támadott egy mozdonyt, amely felrobbant és a szerte repülő roncsok a repülőgépnek ütköztek, a megsérült hűtő miatt 09 óra 45 perckor kényszerleszállást kellett végeznie.
Hazatérés közben, Kaposvár közelében egy kétmotoros repülőgép tűnt fel, amelyre magassági fölénnyel támadtak a Mustangok, mielőtt azonban tüzet nyitottak volna, felismerték, hogy nem német bombázóról van szó, hanem egy szovjet SzB–2-vel találkoztak. Élesen kifordultak a támadásból, már csak azért is, mert a szovjet gép lövészei tüzet nyitottak a „támadókra”.819
819 Simpson HRC.: 31st Fighter Group Mission Report, 19. November 1944.
A 332. FG 50 db Mustangja 13 óra 15 perckor érkezett Veszprém fölé. A Mustangok két csoportra bontakoztak és megkezdték a közutak, vasutak, vasútállomások támadását. Ezen a napon Gaitner hadnagyot Mór térségében lőtte le a légvédelmi tüzérség, Quitman C. Walker hadnagy gépét Balatonkenesénél érte találat, és a Balatonba zuhant. A pilóta maradványait és a Mustang roncsait 1947-ben emelték ki a tóból.
A magyarországi alacsonytámadásokból nyolc Mustang nem tért vissza támaszpontjára, három amerikai vadászgép lelövése a magyar légvédelmi tüzérség eredménye:820
820 Simpson HRC.: 332nd Fighter Group Mission Report, 19. November 1944. és a HLT, A m. kir. 101. honi vadászrepülő-ezred iratanyaga. 1. sz. Légierőparancs. 1945. január 8. Továbbá mint a 243. sz. jegyzet.
P–51-es
|
Dudar
|
P–51-es
|
Balatonkenese
|
P–51-es
|
Balatonaliga térségében.
|
November 20-án a 15. AAF a sziléziai célpontokat bombázta, Magyarországot aznap 43 db vadászgép támadta.
11 óra 30 perckor a 82. FG negyvennégy Lightningje szállt fel, egy műszaki hiba miatt rövid időn belül visszafordult. Körmendnél kezdték a közlekedés zavarását. A 95. és a 96. századokat a 97. század 15 db Linghtningje biztosította. Szombathelynél a győri, majd a pozsonyi vasutat, főutat követték. Pozsony közelében, Kittsee felett visszafordultak, és dél-délkeleti irányba folytatták a támadásokat. Különösen erős légvédelmi tüzérségi tűz zavarta a köteléket Sárvár, Győr, Zalabér vasútállomások közelében, valamint a veszprémi repülőtérnél és a vasútvonalak felett a szerelvényekre épített légvédelmi gépágyúkból. Jelentésük szerint 13 mozdonyt megsemmisítettek, kettőt megrongáltak, 16 szerelvényt támadtak, ebből egy csapatokat szállított, kilőttek számos tehergépkocsit, négy lövegállást és egy olajfúró tornyot.
208Egy P–38J és egy P–38L típusú repülőgépük nem tért vissza. Robert W. Black hadnagy gépét a zalabéri vasútállomás közelében érte találat A megsérült Lightning néhány bizonytalan mozdulat után lezuhant és a földön felrobbant. Harley Sutter hadnagy sérült Lightningjével déli irányba repült, de Veszprémvarsány közelében leszállásra kényszerült.
A bevetés végén a 82. FG három százada a Balatonnál ismét kötelékbe rendeződött, majd 16 óra 40 perckor 41 db gépe leszállt támaszpontján.821
821 Simpson HRC.: 82nd Fighter Group Mission Report, 20. November 1944.
A következő napokban is voltak veszteségei a támadásoknak. November 20-án 13 óra körül Zsennye község Rum felé eső részén egy – jelentés szerint angol, valóságban amerikai – vadászgép lezuhant. Roncsai között egy halott pilóta volt.
November 22-én 20 óra körül Kőszegpaty határában (a Cserhát majorban) egy brit gép csapódott a földbe, benne 5 holttestet találtak. 21 óra körül Felsőjánosfa község szélén (a Takó dűlőben) egy újabb brit gép zuhant le, 3 főnyi személyzet a roncsok közt halt meg.822
822 Dr. Papp János közlése Vas megyei levéltár, Szombathely, IV. 405/b 6749/1945.
Az utóbbi két gépet német éjszakai vadászok lőtték le.
November 26-án a 14. Fighter Group 39 db Lightningje Teare százados vezetésével a börgöndi repülőtér támadására indult. Balatonboglár felett fordultak Börgönd irányába. 13 db kéttörzsű képezte az első támadócsoportot, ezt követte újabb 13, és ugyancsak 13 gép látta el a két csoport felső biztosítását. A Balaton déli partja közelében, párhuzamosan a partvonallal, a fák magasságáig ereszkedtek, így közelítették meg a repülőteret.
A meglepetésszerű támadás mégsem sikerült: a Börgöndi repülőtér fölé érkező amerikaiakat pokoli elhárítótűz fogadta.
Néhány rövid sorozatot lőttek a földön lévő repülőgépekre, majd villámgyorsan szétrebbent az első támadócsoport, a másik pedig a repülőtér elérése előtt kifordult. A megszeppent Lightningek egyik csoportja Kápolnásnyék felett gyülekezett, a másik a repülőtértől nyugatra. A biztosító gépek a célpont felett köröztek biztonságos magasságban. Rövid tépelődés után úgy határoztak, hogy ezt a repülőteret majd egy másik alkalommal támadják. A bevetés tervét úgy módosították, hogy a repülőtér környékén megbénítják a közúti és vasúti forgalmat.
Az alacsonytámadások közben találkoztak hat Ju–87-es, három Ju–52-es géppel és egy Me–109 vadászgéppel, amelyek 100–150 méter magasságban a börgöndi repülőtérhez közeledtek. A jelentés szerint 14 óra 45 perc és 14 óra 50 perc között a hat Ju–87-est és a Me–109-est a Pusztaszabolcs–Seregélyes légtérben megsemmisítették. Tab közelében egy nem azonosított típusú egymotoros, utaskabinos repülőgépre támadtak, a barnára festett gépen fekete és fehér kereszteket láttak, és a déli irányba haladt. A találatokat kapott repülőgép egy domb oldalában végzett kényszerleszállást; két főt láttak a roncsokból kiszállni és elszaladni.
A bevetésről négy P–38-as nem tért vissza. William H. Edwards századost, a 49. század parancsnokát és kísérőjét – Eugene P. De Martin főhadnagyot – 15 órakor látták utoljára Pusztaszabolcstól nyugatra. George W. Baird főhadnagy gépe égő motorral Martonvásár–Baracska körül lezuhant.
Lewrence Goffena főhadnagy 15 óra 06 perckor közölte, hogy kiugrik, mert gépének szárnyából kétméteres darabot kilőttek. Jelentése szerint ekkor Berhida légterében volt. A 49. század ezen a napon szenvedte el második legnagyobb veszteségét. A megmaradt 35 db Lightning 16 óra 40 perckor szállt le Triolóban.823
823 Simpson HRC.: 14th Fighter Group Mission Report, 26. November 1944.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
