Repülések Olaszországba a fegyverszünet megkötésének előkészítésére
Repülések Olaszországba a fegyverszünet megkötésének előkészítésére
1944. júniusában a Magyar Királyi Légierő egy Me–210 Ca–1 típusú gyorsbombázó gépe (4-én vagy 13-án) Hajdúböszörményből felszállt, de feladatáról nem tért vissza. Pilótája herceg Odescalchi Miklós tartalékos rep. hadnagy, rádióslövésze Bajusz Ferenc szakaszvezető volt.856 (Van Bajsz Ferencként szereplő adat is.)
856 Odescalchi Miklós herceg első, és tudomásom szerint egyetlen életrajzát és a család Magyarországi tevékenységét Nyéki Károllyal közösen írott tanulmányom tartalmazza, amely csak angol nyelven jelent meg. K. Nyéki; Gy. Sárhidai: „Chronica: Prince Miklós Odescalchi (1902–1945)” Acta Agronomica Academiae Scientiarum Hungaricae, 32.(1–2), 193–220. old. (1983). A légierőre és a repülőeseményekre vonatkozó részét itt magyarul közlöm, a részletforrások elhagyásával, amelyet az angol szöveg tartalmaz, s így nem tartom lényegesnek megismételni. (A megjegyzés: Sárhidai Gyulától)
Odescalchi hasonlóképpen lett tartalékos repülőtiszt, mint vitéz nagybányai Horthy István, a kormányzóhelyettes. Viszonylag sokat repült könnyű egymotoros gépeken, gyakorlóidejét vadászgépeken töltötte, de nem volt rossz időjárási viszonyok közepette is repülni tudó, többmotoros gépen kiképzett pilóta.
1940. évben behívták a légierőkhöz, és mint tartalékos, további repülőkiképzésen vett részt. Ekkor kaphatta a tartalékos hadnagyi rendfokozatát. A légierők nem tartottak igényt arra, hogy hivatásos állományba átvegyék.
A háború során a Légierők Parancsnokságán kereken elutasították, hogy frontszolgálatra beosszák, ezt korával (42 éves volt 1944-ben) és kevés tapasztalatával indokolták. 1944. elején a pilótahiány miatt őt is újra behívták, és Ferihegyen Me–210-es gyorsbombázó vezetésére képzeték át, 1944. január–márciusig. 1944. március 19-e után kapcsolatba lépett több tartalékos repülőtiszttel, akik korábban a MALERT, majd a szállítószázad pilótái voltak. Nyíltan németellenes felfogást hangoztatott, különösen megvetette az SS-t. Foglalkozott a szövetségesekhez való átrepülés tervével, de – eddigi ismereteink szerint – konkrét cél, vagy feladat nélkül. Annyira provokációs jellegűnek tűnt, hogy nyomban jelentették vitéz Háry László nyugalmazott vezérőrnagynak, a HMNRA elnökének, aki viszont már régen kapcsolatban állt Tost Gyula rep. vezérkari őrnaggyal, a kormányzó szárnysegédjével, illetve rajta keresztül a Kiugrási Iroda embereivel.
Tervéről családtagjait nem tájékoztatta, erről nekik nem beszélt. Utolsó, rokonaival való találkozás alkalmával mondta meg, hogy elmegy, s azt is, hogy: „A birtokomat lehet, sőt biztos, hogy elfogják kobozni, de most ennél sokkal nagyobb dolgokról van szó!” Ekkortájt közölte egyik gyermekkori barátjával is, hogy megpróbál átrepülni a másik oldalra.
1944. májusában elkért és nem juttatott vissza egy légiforgalmi térképet, amely a Budapest–Miláno vonalat ábrázolta Olaszország egy részével együtt. Erről, és a térkép szerepéről tulajdonosa, 1979-ben a következőket mondotta. „Körülbelül 1944. márciusában feleségemmel együtt pár napra hivatalos voltam Odescalchi vidéki birtokára. Ekkor alig fejeződött be az átképzése Ferihegyen a Me–210-es gyorsbombázóra, s kért, hogy navigációs gyakorlatként vigyek térképet, mert »szeretne az asztal mellett repülni«. Tudván, hogy nincs tapasztalata nehéz gépek vezetésében, egy kéznél lévő, nem használt MALERT légiforgalmi térképet vittem el, amely kb. 1:100 000 léptékű volt, és a Budapest–Miláno útvonalat ábrázolta, az összes légi folyosóval, irányszöggel, fix pontokkal stb. Tehát preparált típus volt, amit az ember csak maga elé tesz, s nem számol közben semmit. Ez Budapest–Zágráb–Miláno vonalon mindent mutatott, így Észak-Olaszország nagy részét is, de Rómát és az alatta lévő vidéket nem. Ezen beszéltünk meg navigációs módokat, majd rövid idő múlva elutaztunk. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a térképet otthagytam, ez később majdnem a fejembe került.”
1944. június 3. (vagy 4?) reggel Budapesten volt, és közölte a térkép tulajdonosával: pár nappal azelőtt kísérletet tett, hogy Olaszországban repüljön, de Pécs után felhőbe került és visszafordult, így a gyakorlórepülés zavartalannak tűnt. Nem tudták lebeszélni a terv későbbi végrehajtásáról.
Biztonsági okból megpróbálták eltéríteni a repülés végrehajtásától, mert elképzelése veszélyeztette Bethlen István tervezett kirepülését a szövetségesekhez. Háry László vezérőrnagy este már nem tudott intézkedni de megígérte, hogy reggel első teendője az lesz, hogy a kormányzó Katonai Irodáján keresztül táviratilag leszerelteti és földi beosztásba helyezteti át. Odescalchi este visszarepült Nyíregyházára, és vacsoravendégeket fogadott. A vacsorán többek között részt vett Nagy Mihály rep. alezredes, repülőtér-parancsnok, Herszényi István százados, a 102/1. század parancsnoka, Odescalchi harmadik felesége, Alberti Denao Erzsébet grófnő (akkori barátnője).
Másnap reggel egy gyakorlórepülésre felszállva, Odescalchi elrepült. Me–210 Ca–1 típusú, kétüléses gyorsbombázó gépén a rádiós lövész Bajusz Ferenc szakaszvezető volt, akivel csak a levegőben közölte, hogy Olaszországba mennek. A gépen több hely nem volt, utast technikai okokból sem vihettek. A feltöltött repülőgép mintegy 1600 km távolságot repülhetett. Mivel nem tért vissza időre, körözést adtak ki, egyelőre balesetet feltételezve.
224Másnap, június 5-én (?) a kémelhárító (VKF-2 Def.) emberei letartoztatták a nyíregyházi vacsora minden résztvevőjét, átkutatták a szállásokat, és Odescalchi asztalán megtalálták a repülőtérképet. Ennek száma alapján másnap Budapesten letartóztatták a tulajdonosát, majd Berényi Attilát, Vadas Lászlót, Melita Endrét, Zichy Pált és másokat. (Takács? százados, a reptér irányító ügyeletes tisztje letartóztatásáról nincs adat.) Odescalchi húgát a kémelhárítók június 14-én fogták el Jobbágyiban, Debrecenbe vitték, ahol három és fél hónapig tartották őrizetben. A fiát, mint katonaszökevényt, közben Salgótarjánban bújtatták.
A lefogottakat Budapestre szállították, és a svábhegyi Gestapo-központban Kote német Oberinspektor vezetésével megkezdték a kihallgatást. Pár nap alatt kiderült, hogy a Me–210-es gép valószínűleg téves navigáció miatt északabbra érte el az olasz partokat, ellenszél is volt, és így jóval több üzemanyagot fogyasztott a számítottnál. A német vonalak fölött repült, majd leszállt egy német vadászrepülőtéren. A magyar repülők itt azt közölték, hogy amerikai bombázókat üldözve, a Balkán felett sörű felhőzetbe kerültek, és eltévedtek. Ezt akkor el is fogadták tőlük és meghívták őket ebédre. Jelen volt a repülőegység meteorológusa is, aki nem értette, hogy lehet a Balkán felett olyan esőfront, amiről ő nem tud? Táviratilag kérdést intézett a Luftflotte–4 törzséhez. A válasz egy „Streng Geheim” feliratú körtávirat volt a szökésről, a többit már az SD emberei végezték. Este mindkét repülőt letartóztatták és Bécsbe szállították. A Gestapo őrizetében maradtak sokáig, csak december (illetve január) közepén adták ki őket a magyar hatóságoknak. A németek tudtak a fegyverszüneti kapcsolatfelvétel kísérletéről, ezért is tartották maguknál a foglyokat, számítva arra, hátha egyéb akciókra is sor kerül, de 1944. október 14-e után ez már nem volt időszerű.
A letartóztatottak közül kb. egy hónap múlva szabadlábra helyezték Nagy Mihályt és Herszényi Istvánt, de azonnal leváltották őket beosztásukból, ekkor lett Háry Kálmán százados a 102/1. század parancsnoka. Pár nap múlva a többi pilótát is kiengedték, a térkép tulajdonosa viszont, csak 1944 novemberében szabadult. Az Me–210-eseket kivonták Nyíregyházáról, a Kárpátok térségében vetették be őket.
Odescalchi Miklós 1945. január 17-én este került Bécsből Sopronkőhidára egy csoporttal, amelynek Vattay Antal altábornagy – a Kormányzó főhadsegéde – Odescalchi felesége Perczel Erzsébet, Bajusz Ferenc szakaszvezető-rádiótávírász és Mélik Endre – valószínűleg újságírók – voltak a tagjai.
1945. január 20-án reggel állították a „nemzet totális mozgósításával és hantba állításával megbízott M. Kir. tárca nélküli miniszter mellé beosztott tábornok bírósága” elé, (korábbi neve M. Kir. Honvéd Vezérkar Főnökének Bírósága III. osztály). A tanácsvezető hadbíró Dominich Vilmos őrnagy, hivatalból a statáriális bíróság tagja, vitéz Frisch József főhadnagy, a fogház katonai részlegének parancsnoka volt.
Odescalchi feleségét január 19-én, Bajusz Ferenc szakaszvezetőt január 21-én reggel – felmentésük után – szabadlábra helyezték. Odescalchit kötél általi halálra ítélték, és ezt január 21-én fél tízkor végrehajtották.
Horthy Miklós – mivel a németekkel még volt kapcsolata – állítólag interveniált az ügyben, de ők követelték a példás büntetést.
Jogos a kérdés: milyen céllal, feladattal kísérelte meg Odescalchi az átrepülést, és miért éppen Dél-Olaszországba? Kinek, vagy kiknek a megbízásából történt mindez, esetleg ez is egy olyan öncélú akció lehetett, ami Odescalchi önfejűségére utal? Megannyi kérdőjel, amely megválaszolatlan maradt.
Arra, hogy a „Kiugrási Iroda” megbízásából indult volna el, nincs hitelt érdemlő adat. Egyelőre az sem bizonyos, hogy bármilyen üzenetet, vagy okmányt vitt volna magával.
A feleségét 1944. július 7-én tartóztatták le a Gestapo emberei, és Budapesten a Fő utcai katonai fogházban tartották őrizetben. 1944. november végén a fogházak kiürítésekor Bécsbe vitték. Innen 1945. január 17-én szállították át Sopronkőhidára, ahol szabadlábra helyezték. Ekkor, még az ítélet előtt két őr jelenlétében tízperces beszélgetést engedélyeztek a férjével. A kivégzésről a börtön plébánosa értesítette. Később 1945-ben magához vette férjének előző házasságából született fiát, Odescalchi Pált, aki addig rokonainál tartózkodott.
A Honvédelmi Miniszter HM-27.501/1. Szü.-1945. Demokratikus 1945. VI. b. számú irata szerint Odescalchi Miklós tartalékos hadnagyot post mortem tartalékos őrnaggyá lépteti elő és átveszi hivatásos állományba, hogy az özvegye, korábbi folyamodványa értelmében tiszti nyugdíjat, Pál nevű nevelt fia pedig árvaellátást kaphasson.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
