Tóbiás könyve (Tób)
Tóbiás könyve (Tób)
Az apa neve görögül Tobeith vagy Tobit (a héber Tob jahu-ból, amelynek jelentése: Jahve jóságos). Rövid formája: Tob.
Szalmanasszár napjaira vonatkozó utalás és egyéb, a történelmi keretet megrajzoló adatok, rövidítés, összevonás következtében pontatlanok. Tobit nem élhetett a szakadás idejében (931), és nem mehetett száműzetésbe 734-ben. Szalmanasszár után a felsorolás kihagyja Szargont.
Tobit jámborsága elsősorban nem a törvény feletti figyelmes elmélkedésben mutatkozott meg, hanem az irgalmasság tetteinek gyakorlásában.
A rituális előírásokról: MTörv 16,16.
A törvény iránti hűségből vesz feleséget törzséből az ősök példája szerint: Ter 24,4; 29,19.
A pogányok élete tisztátalan és a törvényhez hű zsidók tartózkodnak tőle.
Az izraelitákat Média városaiba deportálták (2Kir 17,5).
Achikár említése arra vall, hogy Tobit története irodalmi függést mutat egy régi művel: „Achikár könyvé”-vel. Több nyelven és formában is ismeretes (szír, örmény, arab, görög). Az elbeszélés tartalma a következő: Szancherib és Asszarhaddon asszír királyok kancellárja, a bölcs Achikár felneveli az unokaöccsét, Nadabot, és felkészíti arra, hogy majd utódja legyen a hivatalban. A hálátlan Nadab azonban halálra ítélteti jótevőjét, aki csak ravaszságának köszönheti, hogy megmenekül a haláltól és rejtekben tovább élhet. Egyszer a fáraó találós kérdéseket ad fel Asszarhaddonnak, aki most már nagyon sajnálja, hogy Achikár nem él. Achikár ekkor előjön rejtekhelyéről és megoldja a talányokat, visszanyeri hivatalát és megbünteti unokaöcscsét.
Vö.: Ám 9,10.
A Vulgata Jóbhoz hasonlítja Tobit türelmét: „Ne beszéljetek így, szentek ivadéka vagyunk és azt az életet várjuk, amelyet az Isten azoknak ad majd, akik nem szegik meg iránta való hűségüket.”
Mint a régi imák, ez is Isten dicséretével kezdődik. Emlékeztet Mózes imájára, amelyet a Szám 11,15-ben találunk. Báruk és Dániel könyvének kifejezései is megtalálhatók benne.
Ha héberből eredeztetjük az Azmodeus nevet, akkor megrontót, elrontót jelent (vö.: 2Sám 24,16; Bölcs 18,25). A Salamon testamentuma c. apokrif iratban is találkozunk ezzel a névvel, ott is akadályozza a házastársi együttélést.
Dániel imájához hasonlít (6,11). Ő is a felső szobájában, Jeruzsálem felé nyitott ablaknál mondja el imáját.
A régi szövegekben az „Úr angyala” kifejezés Isten megjelenését jelzi (Ter 16,7). Ugyanakkor az angyalok Isten teremtményei, akiket Isten fiainak, szenteknek, az ég seregének nevez a Szentírás (1Kir 22,19; Zsolt 29,1; 148,2). Isten hírnökként küldi őket a földre. Innen származik a nevük is.
Vö. Kiv 20,12; Péld 23,22; Sir 7,27.
Ez az előírás Achikár könyvében is megtalálható, valószínűleg onnan került ide. Tobit azonban bizonyára nem azt tanácsolja fiának, hogy a halottaknak adjon ételt - ezt törvény tiltotta -, hanem azt, hogy emlékükre és tiszteletükre adjon alamizsnát a rászorulóknak.
A kutya említése valószínűleg Achikár könyvéből való.
Az Ókor véleménye szerint a gyógyulás akkor következik be, amikor az élősködő démont valamilyen émelyítő füsttel kiűzik. A szem betegségének gyógyítására használták a hal epéjét.
A szórványban élő zsidóság is tartotta azt a Palesztinában kialakult szokást, hogy a törzsön belül házasodtak. Eredeti célja ennek az volt, hogy minden törzsnek megmaradjon a neki jutott terület.
A Vulgata itt bővebb szöveget ad.
Jákob kérdezősködött így Lábán pásztorainál (Ter 29,4-6), s József érdeklődött így testvéreitől (Ter 43,27).
Talán erre emlékeztet a szadduceusok kérdése Jézushoz a hét testvérről, akik ugyanazt az asszonyt vették feleségül (Mt 22,23-28).
Más szövegek szerint a démon felső Egyiptom vidékéig menekült.
A zsák pecséttel való lezárása ősi szokás.
Egyes szövegemlékek elhagyják Gabáel áldását, a Vulgata ellenben még bővebben hozza.
Kaszerin helye ismeretlen. A Vulgata Háránt olvas és ezt Ninive és Ekbatana közti távolság fele útjára helyezi.
A Vulgata szerint a kutya előreszaladt, s mintegy jelezte Tóbiás érkezését.
A Vulgata még hozzáteszi: Aztán hét napig lakomáztak, és mindnyájan igen örvendeztek.
Vö.: Ter 30,25-32.
Ezekiel, Zakariás és Dániel könyvében az angyal úgy szerepel, mint magyarázó és felvilágosító, továbbá mint közbenjáró. Ráfael angyal az imádságot és jócselekedeteket viszi Isten elé mintegy emlékeztetőül. Kornélius százados imáiról és jótetteiről is „megemlékezett” Isten (ApCsel 10,4). Az angyal liturgikus szerepéről a Jel 8,3-ban olvasunk: az aranytömjénezőben felajánlja a szentek imáit.
Ráfael étkezése csak látszat. A Vulgata szövege: Látszólag ugyan ettem és ittam veletek, én azonban láthatatlan étellel és itallal élek, amely rejtve van az emberek szeme előtt.
Tobit hálaadó éneke: a jövendő Jeruzsálem. Befejező ének, mint a Kiv 15. Az első rész hálaadás.
A számok itt is eltérnek a különböző szövegemlékekben. (112 helyett a szír 102-t hoz, 62 helyett pedig 58-at találunk.)
Az apokaliptikus irodalomból ismert fogással a múltban már megtörtént eseményeket úgy ír le, mint ezután bekövetkezőket. Ez annyiban meg is felel a valóságnak, amennyiben ezek az események előképei a végső idők eseményeinek. Az 5. verstől kezdve a messiási jövőben bekövetkezendő eseményeket említi. A deportálásról: Iz 5,13; Jer 9,15; Ez 12,15; - A templomról: Iz 64,10. - A visszatérésről: Iz 35,8; - A templom újjáépítéséről: Jer 31,38.
A befejező rész teljesen ószövetségi gondolkodást mutat. Izrael ellenségeivel szemben nem tanúsítottak türelmet, vagy megbocsátást keresztény értelemben. Az isteni igazság győzelmét látták az ilyen eseményekben.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
