CSAPODY PÁLNAK. ZALA-EGERSZEG, deczember 4-én 1844.
151CSAPODY PÁLNAK.
ZALA-EGERSZEG, deczember 4-én 1844.
[42]
ZALA-EGERSZEG, deczember 4-én 1844.
[42]
Kedves barátom! Megyei dolgaink eránt szíves meleg részvétet mutattál mindenkor, kedvesen veended tehát, ha tudósítlak dolgainknak jobb fordulatáról. – Hírlapokból is tudod, hogy november 4-én kortes nélkűl, sőt minden előleges készűletek nélkűl megváltoztattuk ismét azon gyalázatos határozatot, mit szeptember 26-án Forintos és társai nyers erővel kivívtak, s visszaállítottuk ismét előbbi határozatunkat a közös teherviselésre nézve; kimondottuk ez alkalommal azt is, hogy bármi végzést hoznak is ők a haladás elveivel ellenkezőt, kortes erővel: mi azt a legelső alkalommal ismét megváltoztatjuk. Nékünk ezek költségbe nem kerűlnek, mert kortesek nélkűl a többség roppant túlnyomósággal mindenkor a mienk, ők ellenben csak korteserővel tehetvén valamit, mindenkor ezereket lesznek kénytelenek költeni, s ezt majd vagy elúnják, vagy legalább azon pénzen, mit ide költenek, nem tehetnek rosszat más megyében. – Gyűlésünk ezen végzése, mely közakarattal s minden ellenmondás nélkűl hozatott, sok lelkesedést öntött ifjainkba, sőt jó hatással volt még arra is, hogy Horváth Muki, Csányi Laczi, s mindazok, kik eddig a közdolgoktól elvonták magokat, ismét buzgósággal fognak a megye dolgaihoz; itt voltak ők mind e napokban, tanácskoztak 152vélem s vélünk e megye jövendőjéről, egyesűlést eszközlöttünk az ifjúság között is, kitűzve a czélt, melyre munkálódnunk kell; Laczinak kívánságára és igen sok másokéra is aláírtunk egy kis programmot, melyet másolatban ide zárok.* Az aláírások (t. i. az urak írták azt alá, s a kortesekkel aláíratni nem tartottuk szükségesnek) az aláírások, mondom, számosak, sőt többen azok közűl, kik eddig vagy ingadozók, vagy kétszínűek voltak, hozzánk állottak, s a programmot aláírták, és még nyilvános elleneink közűl is némelyek, példáúl Farkas Károly, felszólítás nélkűl önkéntesen aláírta azt ezer kontestácziók között. – Így tehát dolgaink javúlnak. Biztosan ugyan még nem lehet jövendőnkre számítani, de vagyon egy kis remény, s mi el nem mulasztunk semmit, a mit tehetünk, e remény valósítására.
A másolat ismeretlen.
A védegylet is élénk mozgalmat idézett itt elő; meleg a részvét, minek szívemből örűlök, mert miután a dolog már megvan ily alakban indítva, iszonyú csapás volna nemzetünkre, ha az eszme részvétlenség miatt elbuknék. – Mondottam én Néked is, hogy némely dolgokat e tárgy körűl én is máskép szerettem volna, s írtam ezt Lajosnak is, de azért véteknek tartanék minden hanyagságot a már megindított eszmének legbuzgóbb pártolásában, mert, ha most elbukunk, ha tanúságát adjuk ismét nyomorúlt gyávaságunknak; elveszítjük minden morális tekintetünket külföldön is, sőt magunk előtt is. – Tegyünk tehát, barátom, 153tegyünk mindent, a mit lehet; az eszme nagyszerű magában, nehézségei súlyosak, de azért törekednünk kell, hogy azokat legyőzhessük, és vigyáznunk, hogy egyrészről alattomos fondorkodók, más részről az ügynek meleg, de ügyetlen baráti színlett vagy valóságos túlbuzgósággal rosszabb térre ne vigyék a dolgot, és más alakot ne adjanak néki, mint a minő a valóság, tudniillik tisztán „Védegylet az ipar emelésére.” Kossuth és többen őrködni fognak e fölött is. – Tegyünk tehát, a mit lehet, mert most már a bukás nagy csapás volna, nagyobb, mint ha a dolog meg sem lett volna indítva.
Tervünk a Zsibói útra nézve, úgy hiszem, áll? – Én most már lementem volna szegény Miklóshoz, de a védegylet és megyei dolgaink tartóztatnak még most itthon.
Isten áldjon, Kedves Palim, feleséged kezeit csókolom; téged ölellek s vagyok hű barátod
DEÁK.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
