VACHOTT SÁNDORNÉNAK. PUSZTA-SZENT-LÁSZLÓN, október 20-án 1863.
VACHOTT SÁNDORNÉNAK.
PUSZTA-SZENT-LÁSZLÓN, október 20-án 1863.
[118]
PUSZTA-SZENT-LÁSZLÓN, október 20-án 1863.
[118]
Keves Mariskám! Névnapi szíves üdvözletét e napokban vettem. Fogadja meleg köszönetemet. Adjon Isten kegyednek is és egész családjának egészséget, lelkierőt, nyugalmat és boldogságot.
Sok áldásért vagyok hálás a Mindenhatónak, mit reám árasztott. De az irodalmi téren nem adott nékem szerencsét, 313sem mint ajánlónak, sem mint előfizetést gyűjtőnek. Sőt úgy látszik, a mely vállalat mellett felszólalok, az vagy megbukik, vagy legalább zsibbasztva van. Fölszólaltam az ANYÁK LAPJA mellet, s a lapnak meg kellett szűnnie. Ajánlottam Arany János lapját, s ajánlatomnak legkisebb sükere nem volt, s a lapot át kellett alakítani, hogy élhessen. Működtem a SZEMLE mellett, s azt is csak az Akadémia képes még anyagi segítséggel föntartani. Igyekeztem előfizetőkeg gyűjtani a SZŰNÓRÁK részére, s a lap részvét hiánya miatt meg sem jelenhetett. – Valóban hitemet és hitelemet végkép elveszettem az irodalom terén.
A GAZDAASSZONYOK LAPJÁ-nál már az előfizetés gyűjtésével megbuktam és pedig teljesen megbuktam. Igaz, hogy mióta Pestről megjöttem, innen nem távoztam, még legközelebbi rokonaimat sem látogattam meg. E lapot leginkább a nőknek kellene pártolni, nővendég pedig csak ritkán van sógorom házánál. Úgy hallom egyébaránt, hogy a vidéki nők sem igen mutatnak kedvet az előfizetésre. Egyik azt hiszi, hogy ő már tökéletes gazdaasszony s nem fog újságból gazdaasszonykodni tanulni; másikat az egész dolog nem érdekli; harmadik neveti a pesti nőket, kik a falusiakat akarják gazdaasszonyságra tanítani; a negyedik nem szól, nem is nevet, de komolyan hallgatva elő nem fizet. Úgy hallom, így van ez vidéken. De én nővel igen kevéssel találkoztam, azonban a férfiakkal sem voltam szerencsésebb. A legtöbb közűlök, ha komolyan szólítottam, egész 314őszinteséggel megvallotta, hogy a rendkívűl szűk temés, nagy adó, mely jövőre még nagyobb lesz, kényszerítik a legszigorúbb gazdálkodásra, s ezen és a jövő évben minden költséget, mi nem múlhatatlanúl szükséges, kerűlni kénytelen, annyira hogy még az öt forint is, ha azt megkímélheti, fontos reá nézve annyival inkább, mert a mit legszorosabb számítással meggazdálkodhatnék, azt kénytelen az inség sújtotta szűkölködőkre fordítani, kik az éhen halás küszöbén állanak, s kiken segíteni első kötelessége.
Ily mentegetőzésre nem volt válaszom. Kiknél e mentség igaz volt, pedig a legtöbbnél az volt, azokat nem erőltethettem, kik az ürügyet használták, azokkal vitatkozni nem tudok, saját érzelmeim nem engedik azt.
Így tehát előfizetőket nem gyűjtöttem. Magam és két nőrokonom vagyunk az egyedűliek, kik nálam előfizettünk. A pénzt a jövő héten magam viszem Pestre, a czímeket is akkor fölírom. – A lapot még nem láttam.
Ily gyakori kudarcz után elgondolhatja kegyed, hogy sem kedvem, sem bátorságom a lapban még írni is. De meg is vagyok győződve, hogy a részvétlenségnek, mit én tapasztaltam, nem a lap tartalma iránti bizalmatlanság, hanem az általános iszonyú ínség az oka, és főkép az, hogy az oly igen súlyos nyomorúságnak enyhítése azok filléreit is igénybe veszik, kik talán valamit áldozhatnának s áldozni készek. Akár írok tehát én, akár nem, az a részvétet nem emelné még akkor sem, ha képes volnék a lap tartalmát iratommal emelni; mert nem a tartalom, 315hanem a naponként növekedő pénzszükség tartóztatja az embereket az előfizetéstől.
Egyébiránt Eötvös az irodalmi téren oly tekintély s méltán oly tekintély, hogy a mit az ő neve nem képes biztosítani, azt másé bizonyosan nem emeli.
Fájdalommal és valóban mély sajnálkozással mondom ezeket, leginkább, sőt egyedűl kegyedért és családjáért. Az is a sorsnak egyik súlyos csapása, hogy a köznyomorúságnak és inségnek épen akkor kellett tehetelenekké tenni az embereket, midőn e vállalat, melyhez kegyed reményét kötötte, megindúlt. Talán Isten végtelen jósága enyhíti e bajt s pótlékot ád, hol nem is reményljük.
Midőn e levél első lapját teleírva fordítani akartam, akkor vettem észre, hogy a papír, melyre írni kezdettem, nem egész, csak féllevélpapír, úgy vettem hozzá a másik felet. – Tudom, hogy kegyed nem veszi rossz néven, ha két darabból áll is levelem.
Isten áldja kegyedet családjával együtt. A jövő hét vége felé, ha Isten engedi, látjuk egymást. Őszinte tisztelettel igaz barátja
DEÁK FERENCZ.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
