B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK. POZSONY, július 22-én 1839.
49B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK.
POZSONY, július 22-én 1839.
[15]
POZSONY, július 22-én 1839.
[15]
Kedves barátom! Múltkor póstán írtam hozzád néhány sort s csak annyit, mennyit póstán lehet, – most magános alkalom kínálkozik; mennyire biztos, nem tudom, de a póstánál minden esetre jobb. Leveleid óta, melyeket itt kaptam, több magános hírekből hallom, hogy egészséged tetemesen javúl, szemed is kevesebbet homályos, veséddel nem bajlódol, s ámbár nagyobb krizis még nem következett, de a gyógyuláshoz teljes a remény. – Vajha mind ezek így legyenek!
Mi itten politikai pályánkon sínlődő állapotban vagyunk. – A felírást gróf Rádaynak eltiltása eránt és a felírást a szólás szabadságában, úgy szinte Kővár meg nem hívása eránt s az előleges sérelmek orvoslását, a magyar nyelvet sürgetőket s több izeneteinket által küldöttük a főrendekhez, de ők azt válaszolták, hogy mindenek előtt a királyi előadásokat kell tárgyaltatás alá venni, s az általküldött sérelmeket még csak tanácskozásba sem vették; most már a negyedik izenetet váltjuk e fölött, s a dolog még folyvást ugyanazon egy állapotban vagyon. – Mi az első izenetben határozottan kijelentettük, hogy a pesti sérelem, a szólás szabadsága, az előleges sérelmek és Kővár meg nem hívása kérdésein kivűl, semmi más tárgyban munkálatinkat fel nem terjesztjük mindaddig, míg Ráday 50dolga orvosolva nem lesz, – s ezen végzés mellett állott 32 megye; most azonban egy pár hét óta, Zarka, Marczibányi, Ürményi, Zsedényivel s a többivel éjjelenként konferencziákat tartottak, és ezen határozatot szemközt megtámadni nem mervén, egy mesterséges közép útat gondoltak ki s azt állították, hogy „a határozat szerint munkálatinkat másban, mint a kijelelt tárgyokban fel nem terjeszthetjük, de tehetünk egy oly felírást, melyben az újonczokra nézve a szükséget megtudakozhatjuk, s az vélünk közöltetvén, az előadásokban munkálódhatunk a nélkűl: hogy határozatunkat megsértenénk.” Azonban tüstént általlatták ezen szövevényt, sokan élesen kifakadtak zarka ellen, ki ezt a titkos éji konferencziák következésében a múlt napokban kerületi ülésben indítványba hozta. – Hunkár, a veszprémi követ, Zarka magyarázatát jezsuita magyarázatnak, mentalis reservatának, mások veszedelmes észszüleménynek nevezték, de mind e mellett annyi pártolója lett az indítványnak, hogy csak alig egy vokssal bukott el a kerületben, – s ez a többségünk is csak úgy lett, hogy Sopronvármegye s a királyi városok nem szavaztak. – Az ülésben jó formán megnyernék a többséget, de magok közűl is sokan visszahökkentek azon keserűségtől, melylyel a dolgot minden felől fogadták; – Zarka legalább azt mondja, hogy ő az országos ülésben azt többé sem elő nem hozza, sem nem pártolja. Ha a főrendek semmit engedni nem akarnak, akkor elláthatatlan a dolgok kimenetele, s vagy minket rontanak meg útasítások 51által, – vagy a kormány elküldi a diaetát végzés nélkűl. – Ez ugyan kedvtelen, sőt káros volna, de lehetnek esetek, mikor én legalább erre is inkább kész vagyok, mintsem hogy nemzeti jussaink elöléséhez járúljak.
Hódosy, a bihari követ, hazament, lemondván a követségről; agusztus első napján lesz az új választás s azt beszélik, hogy Ödön* bizonyosan meg fog választatni, – s ennek mi igen nagyon örülünk.
Beőthy Ödön.
Klauzál épen nálam van. Ő Téged ezerszer csókol; ő, Pázmándy, Somssich, Palóczy, Lukács folyvást a régi ösvényen járnak. – Isten veled, kedves Miklósom, írj vagy izenj, midőn lehet és szeressed hív barátodat
DEÁKOT.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
