GR. SZÉCHENYI ISTVÁNNAK. 1839. év.
55GR. SZÉCHENYI ISTVÁNNAK.
1839. év.
[18]
1839. év.
[18]
Igen tisztelt Barátom! Köszönettel küldöm vissza Sopronmegye választmányának tudósítását kereskedési viszonyainkról; szeretnék abból magam is egy példányt szerezhetni. Figyelemmel olvastam át ezen munkát, de időm nincs, hogy annak tartalmát pontról-pontra vizsgálgathassam, s azért múltkori beszélgetésünk folytában csak töredékesen mondom el azokat, mik ezen munka olvasásánál eszembe jutottak.
Az első szakaszt, melyben azok dicsértetnek s elsoroltatnak, miket a kormány az ipar és kereskedés tekintetében tett és tenni engedett, úgy hiszem, Nagy-Károly írta, legalább az ő gúnyszelleme vonúl azon keresztűl. Néhány kereskedési szövetség, mely sem költségbe, sem áldozatba nem kerűlt, egy-két vasút, melyet mások készítettek, s a kormány készítésüket megengedte; ismét néhány vasút rendeletben, de még nem természetben, a pesti híd, melyet ismét nem a kormány épít, melyre nézve egész érdeme az, hogy építésében talán még több akadályt tehetett volna, mint a mit eddig tett, egy szóval mindazok, mik köszönettel említtetnek, oly parányiak s mégis oly hangon vannak kiemelve, hogy mindenki, a kinek eszébe jut, a mit ipar és kereskedés emelésére a kormány tehetett s tenni kötelességében állott és tenni mégis elmulasztott, s a ki ezeket 56amazokkal összehasonlítja, Sopronmegye választmányának dicséretében s köszönetében éles és szándékos gúnyolódást talál, mely annál igazabb és keserűbb, mert magyarok mondják, kikért a kormány ipar és kereskedés emelésére mindazon milliókból, miket ez országból közvetve és közvetlen évenként nyer, semmit, s ezen nagy szónak teljes értelmében épen semmit nem tett, elnyomására pedig szinte semmit – el nem mulasztott.
A mi az egész birodalom kereskedésének jelen állapotát illeti, az nem kedvező, az igaz; de ha tekintjük, hogy az egész birodalomnak kereskedési vesztesége csak egy millió forint volt évenként, s ezt, sőt három ennyit maga vesztett Magyar- és Erdélyország a külföld irányában; ha tekintjük továbbá, hogy a birodalom egyéb részei Magyar- és Erdélyországon évenként 40 millió forintot nyernek, nem kételkedhetünk, hogy a kereskedés jelen állása az ausztriai örökös tartományokra fölötte kedvező. Mennyire lenne kedvező az egész ausztriai birodalomra a német vámszövetséghez járúlni, azt hosszabb kombináczió és adatok mutatnák meg csak, reánk magyarokra nézve pedig az ezen csatlakozásból származható haszon mindent összevéve még előttem fölötte problematikus.
Minket az nyom leginkább, hogy nincsen gyáriparunk, mert századok óta nyomják külső viszonyaink s különösen Ausztriának reánk nézve gyarmati politikája nálunk az iparnak kifejlődését; a vámszövetség e részben dolgunkat jobbá nem teszi, mert gyárműveivel szintúgy eláraszt, mint 57most Ausztria, s abból, hogy akkor azon 55 millió példáúl, mit pamutszövetekért évenkint fizetünk, nem Ausztriába menne ki egészen, hanem egyrészben más német tartományokba, nekünk semmi nyereségünk nem volna, mert a pénz tőlünk mégis kimenne. Nyers termékeink nagy részére nézve, kivált a szállítás költségeit tekintetbe véve, nem tudom, ha kiállanánk-e a konkurrencziát a német tartományokkal? De mindezek csak kétségek, melyek eszembe ötlöttek; annyi bizonyos, hogy a vámszövetség azért keletkezett, hogy a külföld elnyomó hatalmától a keletkező német gyárokat oltalmazza, s ez által a gyáripart emelje; ezen czélt a vámszövetség csakugyan elérte, s ebből származott egy másik nagy haszon, hogy t. i. a gyárak gyarapodásával szaporodott a nyerstermékek fogyasztása, ez emelte a földmívelést s a birtok becsét, – egy szóval: minden osztály nyert, mert a nemzeti közvagyon növekedett; – de nálunk lehetne- ezen haszonra számolni? Mi, kik az ausztriai gyárak ellenében sem vagyunk képesek a gyáripart honunkban csak megindítani is, hogyan remélhessük ezt egész Németország ellenében? Mindaddig pedig, míg a belfogyasztás nem emelkedik, a nyers termékek előállítása sem nagyon fog előmenni, mert kivált gabonánál, marhánál a vámszövetség tartományai felé a szállítás oly sokba kerűlne, hogy az nekünk nyereséget alig hozna. A gyapjú fölötte terhelve most nincs, a kendernek piacza inkáb Anglia lehet; az egy dohány az, a mi nyereséges volna, de erre nézve mi történik a kormány eddigi monopoliumával? 58Mindezeket csak azért szórtam ide, úgy, mint fejemben támadtak, hogy bizonyságúl szolgáljanak: miképen kétségek támadtak bennem arról, ha csatlakozásunk a vámszövetséghez oly hasznos-e, mint némelyek állítják; és épen azért, mivel ez még kétséges, mivel ennek kimutatására adatok és kombinácziók kívántatnak, idő előttinek tartom, hogy valamely törvényhatóság azt már a priori, mint kedvezést, kérje a kormánytól. Ausztriára nézve a vámszövetséghez csatlakozás, úgy hiszem, inkább a külpolitikának kérdése, mint az ipar és kereskedés előmozdításáé, mert aligha fognak az örökös tartományok összevéve annyit nyerni az által, hogy gyárműveiknek a vámszövetség minden tartományaiban piacz nyílik, mint a mennyit vesztenek az által, hogy azon piaczot, melyet eddig monopolizáltak, s melynek 15 millió lakosa van, ki semmi gyárművet nem készít, hanem igen sokat fogyaszt, egy szóval: 15 millió fogyasztót másokkal kell megosztaniok. A külső politika s Ausztriának Németországra tehető nagyobb befolyása az, a mi e kérdést megmozdította, s ha e tekintetből a csatlakozás véghez menne is, még sem bizonyos, ha példáúl Bécs valamely súlyosabb fogyasztási adóval nem terheltetnének-e? ez nem példátlan más országban is. Bécs pedig legnagyobb fogyasztó nyers termékeinkre nézve. Az sem bizonyos, ha a dohány-monopoliumot minden csatlakozás mellett, nem kötné-e ki magának a kormány? Annyi azonban bizonyos, hogy minél inkább sovárgunk mi magyarok a csatlakozás után, minél inkább sietünk ahhoz, 59mint különös kedvezéshez, már a priori, s a dolog gyakorlati oldálát nem ismerve, hozzá járúlni: annál több nyereséget kíván a kormány tőlünk húzni, melynek politikája, kivált pénz dolgában, nagyszerű nem szokott lenni; annál inkább fog kárpótlásoknak és egyéb fizetéseknek kérdéseivel előállani, s velünk fog fizettetni azon csatlakozásért, mely nekünk alig leend nyereséges. – Én tehát azt hiszem, jobb volna e dolog kifejlődését bevárni, s az ajánlatot, ha tétetnék, nem vakon megragadni, s nem könnyelműség visszalökni. A dolog nem csekély, következései: jók vagy rosszak, mindenesetre súlyosak, s azért komoly fontolgatást s adatok kombináczióját kívánják. Ha csakugyan szükségesnek látja a kormány külpolitika tekintetéből a csatlakozást, teend eziránt lépéseket a jövő országgyűlésen, s akkor meg kell vizsgálni minden oldalát a tárgynak; ha pedig ez a külpolitika tekintetéből nem történik, némely magyar törvényhatóságok felszólalása a kormányt el nem határozza s a dolognak mégis árthat, mert lehet, hogy a kormánynak követeléseit neveli, s e miatt kedvezés gyanánt dobják nekünk azt, a mit magunk kértünk, pedig ők óhajtották …
[A levél vége hiányzik.]
Jegyzet. A német vámszövetség zárszámadásai, melyből az egyes államok tiszta nyereségképen jó summát húztak, azon vágyat keltették Sopronmegyében, hogy jó lenne, ha hazánk is lépéseket tenne arra nézve, hogy az örökös tartományok módjára fölvétetnék a szövetségbe s részesűlne annak osztalékaiban. Sopronmegyének e határozatát Széchenyi megküldé Deáknak is, élénken tudakolva, 60mit mond ez indítványhoz. Deák a föntebbi, Széchenyihez intézett levelében mondá el futólagos észrevételeit.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
