B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK. POZSONY, május 14-én 1840.
67B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK.
POZSONY, május 14-én 1840.
[23]
POZSONY, május 14-én 1840.
[23]
Kedves barátom! Itt létem utolsó pillanatában írok hozzád, ezen órában indulok haza. Befejeztük az ország gyűlését, sokkal szerencsésebben, mint hihetősséggel reményleni lehetett; a szólás szabadságára nézve a múlt országgyűlésen felállított s ezen alkalommal bővebben kifejtett elveinket sértetlenűl megőrzöttük, s ámbár a főrendek felírásunkat fel nem bocsátották: mi az elvektől el nem állottunk s e részben, minden bukás nélkül, azokat az ország gyűlésének végóráiban sértetlenűl adtuk által a nemzet buzgóságának s a jövő törvényhozás gondosságának; erre nézve tehát állapotunk semmivel nem rosszabb, mint volt, jobb pedig az által, hogy a sérelmet okozott eseteknek tettleges következései meg lettek szűntetve és pedig oly módon, hogy az a kormánynak is becsűletére válik s a nemzet méltóságát sem sérti. – Ezen felűl haza viszszük a jobbágyi örök megváltási törvényt, a hajdani 5-ik artikulust, melyért Te is oly buzgó lelkesedéssel vívtál,* s mely a múltkor is, most is oly forró óhajtásainknak volt fő tárgya; viszünk haza váltó törvényt, csődületi rendet, néhány 68kereskedési törvényeket, mezei rendőrséget, vizek szabályozását tárgyazó törvényt, – s több nem rossz czikkeket. Nyereség azonban, úgy hiszem, legnagyobb az, hogy el van hárítva nagyban az ingerültség, s meg van szűntetve a terrorizmusnak keserű s veszedelmes epochája, s mind ez a nemzet jussainak sérelme nélkűl. – Nékem eddig lefolyt életemben keserűbb esztendőm még nem volt, – de a süker öröme s különösen az, hogy szebb jövendő nem lehetetlen, s a békés csendes útoni haladás, mely félre magyarázott ártatlan törekvéseinknek egyetlen egy czélja volt, nem oly távoli s bizonytalan remény ma is, mint eddig vala. Az isteni gondviselés őrködő hatalma nem szűnt meg nemzetünk fölött lebegni! – Kossuthtól kaptam már néhány sort; ő már szabad, de még leveledet, melyet e napokban küldöttem hozzá, akkor mikor nékem írt, nem kapta volt meg.
A fentebb említett szatmári megyegyűlésen.
A főrendi naplóra az előfizetési nyugtát Kovács Pál úrnak adtam által, kinek gondja lesz arra, hogy azokat a kiadótól általvegye, s ha szükséges lesz, újabban praenumeráljon, – azt nem tudtam előre néki megmondani, hova küldje majd az egészet, mert nem tudtam, ha csak ugyan Graefenbergben töltöd-é a nyarat, azonban írj néki, hivatkozz leveledben reám, s teljesíteni fogja megbízásodat: czímzete: „Tekintetes Kovács Pál úrnak Pozsonyban.” A mi naplóink s aktáink eránt nem tudom, mit tett Vörös, azért én semmit nem rendeltem, de hiszen ezeket akár mikor megveheted.
69Isten veled, kedves Miklósom! egyetlen s legforróbb óhajtásom, hogy minél elébb átölelhesselek, Téged, hazánknak s szívemnek szeretett kedvese; sokat, igen sokat kell szólanom veled, sóvárog lelkem utánad. Isten veled, szeressed hű barátodat.
DEÁKOT.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
