KOSSUTH LAJOSNAK. KEHIDÁN, június 27-én 1840.
KOSSUTH LAJOSNAK.
KEHIDÁN, június 27-én 1840.
[24]
KEHIDÁN, június 27-én 1840.
[24]
Kedves Lajosom! Három hétig távol valék házamtól, tegnap érkeztem haza, s ime itt lelém kedves sorait. Sokat, igen sokat szeretnék kegyeddel beszélni, merengeni a múltban és jövendőben s éldelni oly régen nélkülözött társaságát. Hosszú és keserves négy év folyt le már azóta, hogy utoljára öleltem kegyedet, nekem aggodalommal, kegyednek szenvedéssel tele; sok változott azóta körülöttünk, de mi nem változánk sem érzéseinkben, sem egymás iránt buzgó barátságunkban, s ezt – úgy hiszem – idő, szenvedés, hatalom meg nem törik, sőt nem is csökkentik soha. De sokkal inkább tele van kebelem, hogysem érzésimet néma betűknek szűk keretébe szorítsam; majd Kehidán beszélünk mindenről, mi kegyed levelében van, és sokról, mi abban nincs, szóval: sokat, igen sokat. Jöjjön tehát kegyed minél előbb, sovárgok látása után. Én augusztus közepéig 70itthon leszek, kivéve azon néhány napot, mit július 27-ére kitűzött jelentési közgyűlésünkön töltendek, s ha netalán egyik vagy másik közel szomszédomhoz elrándulnék is, egy pár óra elég lesz, hogy kegyed érkezéséről hírt vegyek s azonnal visszatérjek.
Azt írja kegyed, hogy Istentől kettőt kért polgári állásában és szenvedéseiben, s lelkemre mondom, nem csalódik, midőn azt hiszi, hogy mindkettőt elérte, sőt az eredmények reményeit felűlmúlták; nem azon eredmények, mik első tekintettel szembetűnők s inkább anyagiak, hanem a mélyebben fekvő s talán nagyobb következésű szellemiek, s ha van lehetőség, hogy hazánk szebb jövendője a nemzet morális erejéből fejlődjék ki, ezt azon események szülik, melyek a nemzet morális erejét kifejtették, – azonban erről is szóval többet.
A pénzekről is szóval végezhetünk inkább, már csak azért is, mert kegyed szíves véleményemet e részben ultima rationak tekinti; beszéljünk tehát Kehidán e tárgyról is, s nem annyira talán arról, hogy mit? hanem mikép kelljen cselekedni.
Miklósunk [Wesselényi], úgy hiszem, az őszig Graefenbergben marad; levelét már rég nem vettem; neki, úgy hiszem, fájni fog, hogy nemes ajánlata el nem fogadtatott; de a válasz épen oly gyengéd, mint az ajánlat vala, s engem az meg nem lepett, mert hiszem azt, hogy hasonló körűlmények között én is úgy valék teendő.
Én itthon az eke szarvát veszem egy időre kezembe; 71bátyám Füredre megy négy hétre, s addig a gazdaságot én vezetem; jól esik a szavazatok számlálgatása helyett a kaszásokat számlálgatni, s ámbár a rossz idő itt is bosszantó, mégsem okoz annyi aggodalmat, mint a politikai horizonnak vészszel fenyegető felhői.
Isten áldja, kedves Lajosom; jőjjön minél előbb; családjának mondjon nevemben szíves tiszteletet, és szeressen engem, hű barátját,
D. F-T.
Kivűl: Kossuth Lajos úrnak, Pesten.
Jegyzet. E levelet maga Kossuth közölte annak bizonyságáúl, hogy mily meghitt, bizalmas baráti viszony fejlődött ki közte és Deák közt ebben az időben. – A levélben említett pénzek kifejezés, mint maga Kossuth megjegyzi, azon tőkére vonatkozik, melyet Kossuth az iparegyesület megalakítására kívánt biztosítani.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
