Amphictyones
Amphictyones, ’Αμϕικτυονες (bár a kéz- és feliratokban túlnyomó az előbbi alak, azért kétségtelen, hogy az eredeti ’Αυϕικτιονες volt és αμϕι− meg κτιω−, κτιξω-tól származván, valamely környék lakóit jelentette s csak később alakult át, Amphictyon, a heros eponymus neve után), voltak azok az egymással szomszédos görögök, kik szövetségbe (αμϕικτυινια) léptek, hogy közös szentélyt tartsanak fenn, abban időközönkét közös áldozatokra gyüljenek össze s egyuttal közös ünnepségeket rendezzenek. Tehát a czél tekintetében e szövetségek tisztán vallásiak voltak, de lett politikai jelentőségük is. Bizonyára ősrégi időkből származik az az eskü, melylyel Aeschines szerint (II. 115) a pylae-delphii amphictyonok magukat egymásnak lekötelezték, hogy t. i. «az amphictyoniához tartozó várost nem rombolnak le, sem a folyóvizet nem vágják el tőle, sem béke sem háború idején.« Továbbá az időközi áldozatok és ünnepek alkalmával vásárok is tartattak s mindezek a találkák elősegítették a rokontörzsek békés érintkezését. Valamennyi ilyen szövetség közt a legnagyobb, legnevezetesebb volt a Pylae-dephii, mely első sorban neveztetett amphictyon-szövetségnek. Két központi szentélye volt u. m. a Demeter Amphictyonis temploma Anthelában, a Thermopylaenél és a delphii Apollo-templom. Történelmi korban 12 törzs alkotta u. m. a thessalusok, boeotusok, dórok, ionok, perrhaebusok, magnesiaiak, locrisiak, oetaiak (kik helyett az aenianok is említtetnek, mivel ezek a tekintélyesebb képviselői az oetai törzseknek), phthiotisi achaeusok, maliaiak, phocisiak és dolopsok (Aesch. II. 116, ki azonban az utolsókat kihagyja); ki voltak zárva az arcadiaiak, elisiek, pisatisiak, dryopsok, aetolusok és úgy látszik, nem vettek részt benne a kisebb szigeteken lakó és az azsiai ionok. Eredete és oly széles körre való kiterjedésének a története homályba van burkolva. Az valószínű, hogy eredete visszanyúlik a dór vándorlás előtti korra. Ekkor Curtius szerint három külön álló kisebb egyesület létezett, u. m. a thessaliai, oetai meg közép-görögországi és a délfelé vándorló dórok műve, hogy az addig különálló csoportok egy nagy amphictyoniában egyesültek. Duncker azonban már a vádorlások előtt 11 tagot lát az amphictyoniában, melyhez a vándorlások után 12-ik tag gyanánt csatlakoztak a thessalusok. Mindkét állításhoz sok kétség fér. Az bizonyosnak látszik, hogy az amphictyoniának régebbi központja a thermopylae volt, a miért a delphii gyüléseket is Πυλαια-nak hívták. Delphinek 2-ik központtá válása Bürgel szerint csak a szent háború következtében történt, míg Duncker vele szemben azt állítja, hogy Delphinek a fontos szerepre jutása legkésőbb a Kr. e. VIII-ik század közepére tehető. Midőn a szövetkezet olykor κοινον των ’Ελληνων δικαστηρτον−(Schol. Dem. 5), το των ’Ελλ. συνεδριον-, commune Graeciae concilium-nak (Cicero inv. 2, 23) neveztetik, túlzás, akár hatáskörét, akár azt tekintjük, hogy sok görög állott az amphictyonián kivül. Az amphictyonok hatáskörébe tartozott bemutatni Demeternek Anthelában a szokásos áldozatokat. De ennél fontosabb a befolyásuk a delphii cultusra, bár az pontosan nem határozható meg. Az áldozás, ima, jóslás, a promantea adományozása Delphi papi nemzetségének a joga, illetőleg feladata volt, de a templomi javak felügyelete, sőt igazgatása is az amphictyonok hatáskörébe tartozott. Ők őrködtek, hogy a Crissától és Cirrhától elvett s Apollónak szentelt földet mások mint az isten zsellérei ne míveljék, ők határozták meg, hogy a szent föld miképen értékesíttessék, adassék ki. A delphibelieknek köteles adók és szolgálmányok alól fölmentvényt adományozhattak. Kölcsönöket adtak ki a templom épületére, ennek felépítését a nagy égés után ők adták ki az Alcmaeonidáknak (Hdt. 5, 62), ők gondoskodtak a templomnak feliratokkal, képekkel, szobrokkal való feldiszítéséről. Intézkedtek a pythói (Πυϑια) játékok kiállítása, felszerelése iránt, e játékokat vezették, a versenyeket rendezték, a jutalmakat kiosztották, a προεδρια-t adományozták. Hogy felügyeleti jogukat kellőkép gyakorolhassák, biráskodó joggal is kellett birniok. Büntetést szabtak azokra, kik megsértették a templomot, ennek érdekeit vagy az általuk adományozott kiváltságokat, kik szabálytalanságot követtek el a pythiákon. Igaz, hogy nem állott mindig hatalmukban az itéletet végre is hajtani, ha t. i. az egy hatalmasabb államra vonatkozott (így a spartaiak nem ismerték el jogosnak s nem is fizették meg a Cadmea elfoglalásáért reájuk rótt 1000 talentum birságot), de legtöbb esetben mégis csak sikerült érvényt szerezniök itéleteiknek. Ellenőrizték a szövetségtől megállapított szabályokat a nemzetközi jog terén. Ezekből azonban csak egynek, a fennebb Aeschinestől idézettnek maradt fenn az emléke. E téren keresendő az a. politikai jelentősége. De midőn Fülöp és N. Sándor saját politikai czéljaikra használták fel a szövetséget, nagyon kiforgatták régi természetéből. Az amphictyonok kiváltságokat is osztogattak, így az athenaei dionysusi művésztestületnek sértetlenséget biztosítottak a közlekedésben, kereskedelemben, sőt hadmentességet is. Igen gyakran adományozták az ασϕαλεια és ασυλια – a személy és vagyonsértetlenség – kiváltságát. Az amphictyonia legrégibb nagyobbszabású büntető eljárása a Crissa és kikötővárosa Cirrha ellen indított (I. szent) háború volt (596–586 Kr. e.), melyhez indokot az szolgáltatott, hogy ama városok a nemzetközi szabályok ellenére megadóztatták a Delphibe zarándoklókat; a második szent háború 355–346 Phocis ellen vívatott, a harmadik 340–339 Amphissa ellen, a negyedik 280-ban az aetoliaiak ellen. – Az amphictyonia szervezetét a régiek Acrisiusnak a thess. Larissa mythikus királyának tulajdonították. Strab. 9, 420. az amphictyonok a régi nézet szerint kétszer tartottak gyülést évenként, és pedig őszszel Anthelában, tavaszszal Delphiben; ma azonban biztosan tudjuk, hogy mindkét helyen évenként kétszer volt gyülés. Ezeken a συνεδριον-nak nevezett gyüléseken a törzsek képviselői a ιερομνημονες és a πυλαγοραι (−οι) voltak. Az előbbieket Athenaeben sorsolták, az aetoliaknál választották egy évre terjedő megbízatással, az utóbbiakat, szám szerint hármat, kézfelemeléssel választották és pedig rövidebb időre, mint az előbbieket, talán minden egyes gyülésre. A kétféle küldött hatáskörét eddig nem sikerült biztosan külön választani. A πυλαγοραι feladata volt Demeternek az áldozatot bemutatni, de részt vettek a delphii templom s ügyei feletti gondoskodásban is; a ιερομνημονες-nek nem említtetik semmi functiója a Demeter-cultusban, de az a. minden egyéb feladatára kiterjedt hatáskörük. A 12 törzsnek 24 szavazata volt, mindeniknek 2–2. Az ionok, dórok, locrisiak és boeotiaiakra eső szavazatok e törzsek hozzátartozói között meg voltak osztva. Igy egy volt az opusi, egy a nyugoti locrisiaknak; Thebaenek legfennebb 1 szavazata volt, a másiknak a boeotiai városok közt rendre kellett járnia; Athenaenek volt egy, egy pedig Euboea városain járt rendre; egy szavazat, úgy látszik, mindig Doris birtokában volt, a másik Sparta és a többi peloponnesusi dor államok közt váltakozott. Az érvényes szavazatok számának megfelelt a hieromnemonok száma. Macedoni Fülöp elvette a szavazatokat a phocisiaktól s magára ruházta, elvette a spartaiaktól is a dórok egyik szavazatát, majd Amphissa lerombolása után a nyugoti locrisiakét s ezt valószínüleg az aetoliaiaknak adta, kiknek, hogy volt-e már ekkor két szavazatuk, kétes, de nem sokkal 279 után bizonyosan annyi volt, a III. század első felében pedig már túlsulyban látszanak az aetoliaiak, oly módon, hogy a hatalmuk alá került törzsekkel maguk közül választhatják a hieromnemonokat. Az így lett aetoliai hieromnemonok száma 5–16 közt ingadozott a szeritn, a mint az aetoliaiak hatalma kisebb-nagyobb volt. Változó e korban a hieromnemonok összege is és az aetoliai korszakban a 24-es számot soha sem érte el. Az aetoliaiak mellett mindig képviselve vannak a delphibeliek, kiket csakis az aetoliaiak vehették fel először az amphictyoniába. Ez az állapot megmaradt 189-ig, az aetoliaiaknak Rómától történt legyőzetéséig. Ezóta a rómaiak az ingatag görög viszonyokhoz képest hol egyik, hol másik törzsnek vagy városnak adták a szavazatokat. Az utolsó változtatást aztán Augustus tette, ki a szavazatok számát 30-ra emelte, melyből 6 jutott az általa alapított Nicopolisnak, 6 a macedonoknak, 6 a thessaliaiaknak, 2–2 a phocisiaknak, delphibelieknek, boeotiaiaknak,1–1 az opusi locrisiaknak, nyugoti locrisiaknak, athenaeieknek, euboeaiaknak, dorisi dóroknak és a pelop. dóroknak. Az amphictyonia hivatalnokai közül a római császárkorban említtetik a ’Ελλαδαρχης των ’Αμϕικτυονω és az επιμελητης του κοινου των ’Αυϕικτυονων; alsóbb rangú közegek közül a υπηρεται, a κηρυς és a γραμματευς. – Újabb irók, főként Curtius szerint igen sok amphictyonia volt, ilyennek neveztek minden vallásos egyesületet, a mely közös szentélyt tartott fenn, mint p. o. a kisázsiai ionokét és dórokét is. A történelem azonban csak kevés, határozottan amphictyoniának nevezett egyesület emlékét tartotta fenn. Ilyenek voltak a fennebbin kívül p. o. az onchestusi Boeotiában, a Calauria szigeti, mindkettőnek központi szentélye egy Posidon templom volt s az utóbbit Nauplia, Prasiae, Hermione, Epidaurus, Aegina, Athenae és a minyasi Orchomenus alkották. A delosi a. alkotói a Cyclasok ionjai voltak, de a szigeten levő Posidon templom és vagyona felett az athenaeiek városuk virágzása korában, sőt még azután is felügyeletet gyakoroltak. – Irodalom: Sainte-Croix, Des anciens gouvernements fédérativ 1–161, 1804. Hermann, griech. Staatsaltertümer, 12. §. kk. Wescher et Foucart, Inscriptions recueillies à Delphes. Foucart, memoires sur les ruines et l’histoire de Delphes. 1865. Bürgel, die pyläischdelphische Amphictyonie. 1877. S. L.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
