Eleusinia
Eleusinia, τα Ελευσινια, Demeternek és leányának Persephonének (Cora) két mystikus ünnepe, melyek közül a kisebbet magában Athenaeben, a nagyobbat Athenaetől körülbelül 15 km. távolságban Északnyugatra Eleusisban tartották, s az ünnepek ettől a községtől kapták nevüket. Ez a hely már a történetelőtti korszakban volt Demeter tiszteletének székhelye, s a mythus szerint maga az istennő alapította ezeket az ünnepeket leányának eltünése után (l. Demeter). De a két földi istennő tisztelete itt korán egybevegyült Dionysuséval, a termékenység istenének cultusával, kinek itt Iacchus volt a neve, s a kit Zeus meg Demeter (Persephone) fiának mondtak. Az eleusisi pap szolgálatoknak és szertartásoknak a hagyomány szerint a Thraciából eredő Eumolpus (l. e.) volt az alapítója, s innen magyarázható az a kapcsolat, mely az eleusisi mysteriumok és a thraciai eredetű orphikus tanok között fönállott, a mennyiben a thracniai-phrygiai istenségek (Rhea Cybele, Dionysus-Zagreus, Hecate, Demeter, Persephone, Iacchus) az eleusisi mysteriumokban is szerepelnek. Midőn Erechtheus, Athenae királya, Eleusist elfoglalta, Athenae is jogot nyert, hogy az ünnepeken résztvegyen, s a kisebbiket azóta tényleg Athenaeben tartották. Mindazonáltal Eleusis maradt a mystius szertartások főhelye, s a főbb papi hivatalokat eleusisi családok (Eumolpidák, Ceryxek) köréből kellett választani. A titokzatosság, mely az eleusisi mysteriumokat takarta, más városokat is arra bírt, hogy E. nevű ünnepeket alapítsanak maguk számára; de azért ezután is az eleusisi beavatásokat tartották a legszentebbeknek és leghatásosabbaknak. A mysteriumokban főleg Persephone elrablását Hades által, tehát az alvilágba szállását (χαϑοδος), és visszatérését anyjához, tehát a felvilágra való visszajövetelét (ανοδος) ünnepelték, az előbbit a nagyobb E.-n őszszel, az aratás után, az utóbbit a kisebb E.-n tavaszszal, s ez vala tárgya a jelképes előadásoknak is. Ezeknek az volt a czéljuk, hogy Persephone történetének ábrázolásával a beavatottak lelkében fölkeltsék és megszilárdítsák a földi élet folytatásának, valamint a túlvilágban való rendszeres büntetésnek és jutalomnak hitét. A beavatás joga kezdetben valószínűleg attikai honossághoz fűződött; de később minden görög embert bevattak, s midőn Roma lett Görögország ura, rómaiak is jelentkeztek. Azonban barbárok, gyilkosok, bűnösök és rabszolgák ki valának zárva. A bevatásra jelentkezőt egy már beavatott athenaei polgár ajánlotta, s ezt először a kisebb E.-hoz bocsátották. Az ekként beavatottaknak μυσται (mystae) volt a nevük; félév mulva korlátolt jogokkal résztvehettek a nagyobb E.-ban; de csak egy év mulva, a következő nagy E.-n avatták be őket végleg, s ekkor εποπται (epoptae = szemlélők) volt a nevük. – Az ünnepek felügyelete és rendezése az archon basileus hatáskörébe tartozott, kit ebben négy felügyelő (επιμεληται) támogatott. Kettőt a polgárok a maguk köréből választottak, egyet-egyet az eleusisi Eumolpida és Ceryx család. A szertartásokon szereplő főbb papi személyzet is e két családból került. A ιεροϕαντης (hierophantes) Eumolpida volt, tiszte pedig a mystikus szekrények tárgyait a beavatottaknak felmutatni és a hagyományos hymnusok énekét vezetni. A ιεροχηρυξ (hieroceryx) a másik családnak volt tagja; ő hirdette hagyományos szöveggel a hitet és előmondta az imát. A δαδουχος (daduchus = fáklyatartó) és az επιβωμιος (epibomius = oltárfelügyelő) szintén előkelő papi rangban állottak. A Ceryx-család ősei a rege szerint Hermes (más változat szerint Eumolpus fia, Ceryx) és Cecrops leánya Pandrosus voltak. A δαδουχος hivatalát pedig előbb a Triptolemustól származó Callias- és Hipponicus-családok, később a Lycomidák egy tagja töltötte be. – A kisebb E.-ünnep ideje Anthesterion (febr.–mart.) havára esett,színhelye Athenaenek Agrae nevű külvárosa (εν ’Αγραις, Plut. Demetr. 26), hol Demeternek és Corának temploma állott. A beavatásra jelentkezőket előbb itt fogadták be; a mystikus szertartásokról azonban nincs bővebb tudomásunk. A legenda szerint az ünnepet Heracles kivánságára alapították, kit idegen létére nem akartak a nagyobb E.-hoz bocsátani. – A nagyobb E.-t Boëdromion (sept.-oct) közepén tarották, még pedig valószínűleg kilencz napig. Az első napnak δλαδε μυσται (= tengerre, beavatottak) volt a neve, s a többi 4 napon át is fürdéssel és tisztító szertartásokkal készültek a szent menetre, mely Boëdromion 20-án a néha 30 ezerre menő beavatottakat a «szent úton» Eleusisba vitte. A polgárok ünnepi ruhában, fejükön myrtuskoszorúval jelentek meg; elől vitték Iacchus szobrát, s róla nevezték a tömeget Iacchus-menetnek. A különben is négy órai út mentén sok időt töltöttek el, hogy a szent helyeken, részben tréfa és mulatozás között, áldozatokat mutathassanak be. Így késő este lett, mikor Eleusisba a beavatás templomához (τελεστηριον, μυστιχος, σηχος, μεγαρον, αναχτορον) értek. E szép templomot Pericles építette Demeter régi temploma helyén, mely a perzsa háborúban leégett. A következő napokon különböző szertartásokat végeztek Eleusisban, a thriai síkon és egyéb szomszédos helyeken, melyeket az istennőkhöz fűződő hagyomány szentekké avatott; a legkiválóbb volt azonban az éjjeli előadás (τα δρωμενα), melyen Demeter búsongását ábrázolták leánya után, majd kitörő örömét, hogy viszontláthatta. Az érzet e hirtelen átmenetét egy italkeverék (χυχεων) jelképezte; a hagyomány szerint ilyent ivott Demeter, mikor busongása közben az eleusisi Celeus házába tért. A kisebb mysteriumokba avatottaknak valószinűleg más szertartásaik voltak ugyanekkor. Mindezen éjjeli szertartások bizonyára sötétben kezdődtek, hogy az ünneplők lelkét aggodalmas érzés és várakozás töltse el; azután fénylő világosságban mutatta be a ιεροϕαντης Demeter és Iacchus szekrényeinek tárgyait és magyarázta meg értelmüket; ezalatt részint maga, részint a kar dalokat adott elő zenekisérettel. Az egész ünnepet egy vízáldozat (πλημοχοη) fejezte be, mikor is különös alakú edényekből Napkeletre és Nyugatra döntöttek vizet mystikus formulákkal. – A régi írók, így Sophocles (frag. 753 ed. Nauck), Plutarchus (de an. fr. 6, 2), nagy tisztelettel szólnak a mysteriumokról, mint a melyeknek nagy hatásuk volt az erkölcsökre, mert a halál után várható jutalom és büntetés hitét ápolták, vigasztalást nyújtottak az élet megpróbáltatásaiban és szenvedéseiben, s a túlvilági élet édes reményével töltötték el a hivők lelkét. Műveltek és műveletlenek egyaránt beavatottak akartak lenni; Athenae polgárai közül csak kevesen hanyagolták el a mysteriumokat, vagy viselkedtek irántuk tiszteletlenül, hogy titkaikat kifecsegték. A ki fiatalon nem volt beavatva, vénségében jelentkezett, mert a néphit szerint a beavatás adott csak jogot a túlvilági örömök élvezetére – Az eleusisi mysteriumok sokáig állottak tiszteletben, a rómaiak közül a legelőkelőbbket is, mint Cicero, később Hadrianus és Marcus Aurelius császárok, beavattatták magukat. Midőn a keresztény Valentinianus császár az éjjeli ünnepeket eltiltotta, az E.-t megkimélte, s csak Theodosius császár törölte el végkép a 4. század végén. V. ö. Mysteria. A 262. á. az eleusisi isteneket ábrázolja egy Eleusisban talált relief után, mely jelenleg Athenaeben van. A dombormű magyarázata ma is vitás; valószinűleg azt a jelenetet mutatja, a mint Eleusis két istennője, Demeter és Cora, a kalászokkal megajándékozhott Tripolemust kiküldik, hogy az embereket a földmivelésre tanítsa. Valószínű, hogy a balfelül álló jogaras istennő Cora, a ki kalászokat nyújt a fiúnak, és hogy a jobbfelül álló női alak Demeter, ki egyik kezében fáklyát tart, másikát pedig Triptolemus fejére teszi, talán hogy megkoszorúzza. – Irodalom: Mommsen, Heortologie 224 sk. Schoemann, Griech. Alt. 2, 386 sk. Takács Menyhért, Az eleusisi mysteriumok (kassai főgymn. ért. 1888/9.) Preller-Robert, Griechische Mythologie 1, 790 sk., G. J.
262. Triptolemus, Demeter és Cora (Eleusisban talált relief, most Athenaeben.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
