Idas
Idas, ’Ιδας. – 1. Egyike az idai Dactylusoknak Elisben. Külön oltára volt Olympiában, melyek Acesidas oltárának is neveztek. – 2. Vendég a Perseus nászán, a kit Phineus megölt. Ov. met. 5, 90. – 3. Egyike a Diomedes társainak, a kiket a haragra lobbant Venus hattyúfajta madarakká változtatott. Ov. met. 14, 504. – 4. Aphraerusnak (mások szerint Posidonnak) Arenétől született fia; Lynceus és Pisus testvére. Apollod. 3, 10, 3. Feleségül birta Marpessát, Euenus leányát. Midőn az utóbbit Apollo leánykorában szerelmi vallomásokkal ostromolta, sőt feleségül kérte, I. megelőzte az istent és elrabolta a hajadont. Szárnyas fogaton menekült aztán, melyet Posidon ajándékozott neki. Euenus és Apollo utánna eredtek a leányrablónak, de sokáig nem tudták utól érni. Euenus kétségbeesett a siker felett és a róla elnevezett folyóba vetette magát, de Apollo kitartott és Messenében utólérte I.-t. A vakmerő hős erejének tudatában felvette a harczot az istennel, de Zeus elválasztotta a küzdőket és a választást a leányra bizta. Ekkor Marpessa I.-t választotta, attól tartván, hogy Apollo isten létére később el találja hagyni. I.-tól később leánya született, nevezetesen Cleopatra vagy Alcyone, a Meleager felesége. Apollod. 1, 7, 8. Hom. Il. 9, 556 skk. A görög hősmondában is nagy szerepet játszik Idas és vele együtt testvére az élesszemű (hiúzszemű) Lynceus, a ki még a föld kérgén és a köveken is keresztül látott. Ketten apjukról az Apharidák nevét birván a messenei hősmondának tündöklő testvérei, ép úgy mint a Dioscurusok Lacedaemonban. A hőskori kalandokból nyomról-nyomra kiveszik a maguk részét, ott vannak a calydoni vadkanvadászatban. Ot. met. 8, 305. Részt vettek az Argonauták kalandjában, a hol különösen I. tünt ki vakmerőségével. Ő bosszulja meg a mariandynusok földjén Idmon halálát, sőt útközben Mysiában Teuthras királytól el akarja venni országát, a miben azonban Telephus és Parthenopaeus megakadályozzák. Hyg. fab. 100. De legnevezetesebb mégis a Dioscurusokkal való mérkőzésük, a kikkel pedig mint két testvérgyermekek nőttek volt fel (Aphareus és Tyndareus testvérek voltak). A mérkőzés okát a mythus kétfélekép adja elő. Az egyik változat szerint a vita egy elrablott gulyán indult meg, a mit a két testvérpár közösen hajtott volt el Arcadiából; a másik változat szerint Leucippus leányain, Hilairán és Phoebén (Leucippides) tüztek össze, a kiket a Dioscurusok elraboltak. Theog. 22, 136 skk. Mindkét változat szerint az Aphareus-fiak (I. és Lunceus) voltak a sértettek és kijátszottak, a kik a Dioscurusokat üldöző vették és Messeniában Arene közelében Aphareus sirjánál érték utól. Itt aztán véres harczra került a dolog. I. megölte Castort, Polydeus viszont Lynceust, mire Zeus villámával kioltotta vakmerő I. életét. Apollod. 3, 11, 2. Pind. Nem. 10, 60 skk. Később a viadal helyét Lacedaemonban is mutogatták. Eur. Hel. 1460. Az I.-ra vonatkozó mythusokat, különösen a Dioscurusokkal való viadalt aztán a képzőművészet szőtte tovább. A műtörténeti források a régebbi művek közül megemlékeznek a Cypselus ládájának egyik részletéről (I. megszökteti Marpessát), Polygnotus egyik képéről az atheanei Anaceumban (a Leucippidák elrablása) és Omphalionnak, Nicias tanítványának festményéről, mely a messenei templomban volt és Aphareust ábrázolta fiaival együtt. Paus. 1, 18, 1. 4, 31, 9. A reánk maradt műemlékek (tükrök, vázák, amphorák) etruscus és alsó-italiai eredetűek, rajtuk I. puzdrával és nyíllal jelenik meg, öltözete a chlamys. A műemlékek motivumai: I. és Marpessa, a Leucippus-leányok elrablása. V. ö. Roscher, Ausf. Lexikon der griech. und röm. Myth. 2, 1. 95–104. ll. O. Jahn. Archaeol. Aufsätze, 45–56. ll. L. M.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
