Ábrahám
Ábrahám, Ábrám: pátriárka, Izr. népének ősatyja. Nevét az ’az atya fölséges’ jelentésű Abirám szóval hozzák kapcsolatba; a hosszabb változatot a Ter 17,1–8 Isten ígéretével magyarázza: „Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek”. Azok közül a félnomádok közül való volt, akik Kr. e 2000–1700 (v. némely szerző szerint még sokkal előbb) vándoroltak a Szír–arab-sivatagból és Mezopotámiából Szíriába és Kánaánba. Az egyik hagyomány szerint Háránból származott (12,4; 24,4 kk. 7; Józs 24,2), egy másik hagyomány szerint a káldeai Urból (Ter; Neh 9,7; Jud 5,6); ez utóbbi hagyományban Terah fiaként szerepel (Ter 11,27). A Kánaánba költözésnek elsősorban vallási indítékai voltak (Jud 5,9); bár egyéb okai is lehettek, a Ter 12,1 kk. egyértelműen Isten parancsára vezeti vissza. A 14,13 héb.-nek mondja ~ot, azaz ® Héber utódjának (11,16), de nagyobb a tört.-i valószínűsége annak, hogy a habiru népcsoporthoz tartozott, bár nemzetsége csak részben esik egybe e népcsoport tagjaival. Öccsétől, Náhortól az arámok származtak (22,20–24), ~ és Hágár fiától, Izmaeltől pedig az izmaeliták (21,18–21; 25,12–18); Sárától született fiának, Izsáknak, pontosabban unokájának Jákobnak (= Izraelnek) utódai az izr.-k; Ketura révén pedig különféle É-i és D-i szemita törzsekkel került rokonságba (25,1–4); ugyanakkor unokaöccse, Lót a ® moábitáknak lett az őse (19,36–38). – Kánaánban ~ főleg Szichemben (More Terebintje), Bételben, Hebronban (Mamre Terebintje) és Beersebában (Tamariszkusz) tartózkodott; a hagyomány szerint elköltözött még Egyiptomba is (12,10–13,1). Jahve egész Kánaánt neki ígérte, és szövetséget kötött vele; ennek jele a körülmetélés. Hite és bizalma megigazulására szolgált (15,6; 1Mak 2,52; Gal 3,6). Az Amráfellel szövetséges királyok elleni harcának, valamint Sálem királyával, Melkizedekkel való találkozásának leírása (Ter 14) irodalomkritikai szempontból két részre osztható; az egyik tört.-i jellegű, a másik inkább ® Midrásnak minősül. 25,7–11: ~ 175 éves korában halt meg, és Mamrétól K-re, a machpelai barlangban temették el. – ~ már a legrégibb hagyományban is úgy szerepel, mint aki áldás lesz (12,2–3), és jelentősége egyre fokozódott: Jahve ~ Istene (26,24; 1Kir 18,36; Zsolt 47,10; 2Krón 30,6; Mt 22,32); ~ Jahve barátja (Iz 41,8; 2Krón 20,7; Dán 3,35; Jak 2,23), Jahve szolgája (Zsolt 105,6), „nincs, aki dicsőségben versenyezhet vele” (Sir 44,19–23). Az ígéreteket először ő kapja (Kiv 2,24; MTörv 1,8; 2Kir 13,23). Az izr.-k ugyan sehol nem szerepelnek „~ fiai”-ként (mert hisz „Izrael fiai”), de Izr. ~ ivadéka (Iz 41,8; Jer 33,26) v. egyszerűen ~ (Mik 7,20; Ez 33,24), ~ pedig atyja Izr.-nek (Iz 51,2), atyja a hívőknek (Róm 4,12). Innen érthető, hogy a későbbi zsidóság körében legendák fonódtak személye köré, csodákat tulajdonítottak neki, Hebronban még ma is fölkeresik a zarándokok állítólagos sírját. Mivel ő volt az ígéretek hordozója, a zsidók Ábrahám atyánknak nevezték (Jn 8,53.56; Róm 4,1; ApCsel 7,2; vö. Mt 3,9; Jak 2,21); s mint ~ utódai az ő igaz voltában bízva várták az isten országát. Jézus elismerte ~ gyermekeinek „jogait” (Lk 19,9), de elbizakodottságukkal szembefordult: „a kövekből is tud az Isten ~nak fiakat támasztani” (Mt 3,9). Pál határozottan tanította, hogy a testi leszármazás nem jogosít fel az üdvösségre, ill. az üdvösség kisajátítására; az ~nak adott ígéretnek ui. azok az igazi letéteményesei, ill. örökösei, akik szellemi síkon, a hitben „gyermekei” ~nak (Róm 4,9–12; 9,6–8; Gal 3,6 kk.), ahogy ő maga is „bensőleg” volt zsidó, „nem betű szerint, hanem lélek szerint” (Róm 2,29). – ~ nevéhez több apokrif irat is kapcsolódik: 1. ~ apokalipszise: a zsidóság körében keletkezett a Kr. u. 1. sz.-ban; csak szláv fordításban maradt fenn. ~ elítéli apját, Terahot bálványimádása miatt, ezért jutalmul beleláthat Izr. jövőjébe. – 2. ~ végrendelete: zsidó legenda, keletkezésének idejét nem lehet megállapítani. Egy látomás közbeiktatásával arról szól, hogy ~ vonakodott meghalni. Gör.-ül és különféle egyéb fordításokban maradt fenn; ez utóbbiak közül a K-iek (arab, etióp, kopt) Izsák és Jákob végrendeletét is hozzákapcsolják. – 3. ~ megkínzása: a keresztény hagyomány őrizte meg ezt a közelebbről nem ismert iratot. – 4. Apokrif Genezis: Kumránból került elő, a XIX-XXII. hasábok midrásszerű formában eddig ismeretlen részleteket tartalmaznak a Ter 12–15. f.-hez, színes kiegészítésül: Sára szépségének részletes leírása; a fáraó meggyógyítása kézföltétellel; egy Bételtől 8 km-re fekvő hegy (Dzsebel-el-Asúr) megmászása az Ígéret földjének megtekintésére.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
