Divino afflante Spiritu
Divino afflante Spiritu (Az isteni Lélek sugallatára): XII. Pius 1943. szept. 30-án kelt enciklikája, amelyben a Providentissimus c. körlevél 50. évfordulója alkalmából összefoglalta a korszerű bibliai tudományok követelményeit és meghatározta a modern katolikus exegézis feladatait. A pápa az enciklika bevezető részében hangsúlyozza: nem új elveket kíván adni, hanem elődeinek, mindenekelőtt XIII. Leónak a tanítását akarja kora számára újra megfogalmazni a bibliai tudományok terén közben elért eredmények szem előtt tartásával. Ezután az enciklika a legnehezebb kérdésekre irányítja a figyelmet azzal, hogy ezek megoldásához minden eszközt fel kell használni, amit csak a modern tudományok nyújtanak. Ezzel új korszak kezdődött a katolikus bibliai tudományokban. – Az enciklika egy tört.-i és egy tanító részre oszlik. A tört.-i részben bevezetőül vázolja a Szentírással kapcsolatos vitás kérdéseket és azokat a döntéseket, amelyeket az Egyh. a Trienti Zsinat óta a Providentissimus megjelenése idejéig hozott. Ezután annak a fejlődésnek a bemutatása következik, amelyet a bibliai tudományok a Providentissimus megjelenése óta eltelt időben elértek, majd elődeinek a bibliai tudományok fejlesztésére tett erőfeszítéseit: az ® École Biblique alapítását Jeruzsálemben, a ® Biblikus Bizottság (XIII. Leó) és a ® Pápai Biblikus Intézet létrehozását (X. Piusz), a Szent Jeromos-apátság megalapítását a Vg revíziójára (XI. Piusz), és azokat az intézkedéseket méltatja a pápa, amelyekkel előmozdították a Szentírás elterjedését és használatát a papság és a hívők körében. – A tanító rész azokat a feladatokat jelöli meg, amelyek korunkban a bibliai tudományok előtt állnak. Ennek jegyében először az a hatalmas út tárul elénk, amelyet a bibliai tudományok a felszínre került óriási anyagnak köszönhetően 50 év alatt elértek. Ezután különféle figyelmeztetések és ajánlatok következnek, főleg az eredeti szövegek használatára, a bibliai nyelvek tanulmányozására és a szövegkritika fontosságára. Ezt egy magyarázat követi a Trienti Zsinat azon határozatához, amely a Vg használatára vonatkozott, majd az eredeti szentírási szövegek és a régi fordítások katolikus kritikai kiadásának sürgetésével folytatódik az enciklika. Kiemeli a Szentírás szó szerinti értelmezésének elsőségét és fontosságát, majd irányt mutat a jelképes magyarázathoz és az egyh.-atyák, ill. a nagy exegéták tanulmányozására hívja fel a figyelmet. A mai biblikusoknak tekintettel kell lenniük a szentírási kv. szerzőjére és irodalmi műfajára is, különösen a tört.-i részek esetében. Ezután az újabb kutatások eredményeinek méltatása, majd a még meg nem oldott és a megoldhatatlan nehézségek bemutatása következik, a még függőben levő kérdések megoldását sürgetve, szokatlanul meleg hangon, annak kiemelésével, hogy az új megoldások megítélésekor a szeretetnek kell érvényesülnie: ami új, azt nem szabad bizalmatlanul fogadni pusztán azért, mert új. – Befejezésül először arra vonatkozóan ad gyakorlati tanácsokat, hogyan kell felhasználni a Szentírást a lelkipásztorkodásban és a papképzésben, majd a bibliai tudományok művelőihez intéz néhány intelmet. – A ~ jelentős hatással volt az ev.-ok tört.-iségének vizsgálatára hivatott ® Biblikus Bizottság munkájára és a II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum c. konstitúciójára.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
