Júdás
Júdás (a héb. Júda név gör.–lat. változata): több személy neve a Bibliában. – 1. ~ Tádé: a 12 ap.-nak Lk-ban található listáin egyszerűen Jakab Júdásaként szerepel (Lk 6,16; ApCsel 1,13; vö. Jn 14,22: Júdás – nem az iskarióti). Nevében Mk 3,18 (Tádé) és Mt 10,3 (® Lebbeus v. ® Tádé) kéziratos hagyománya keveredett. – 2. Jézus rokona, Jakab testvére (Mk 6,3). Vsz. – Simonhoz hasonlóan – Kleofásnak, Szt. József fivérének fia (vö. 1Kor 9,5); mert Hegeszipposz szerint Domitianus uralma vége felé, Kr. u. 95 kk. 2 unokáját bevádolták, hogy Dávid-ivadékok és rokonai Jézusnak. Rómába hurcolták, de mint ártalmatlanokat, szabadon is bocsátották őket. Minden bizonnyal csak Palesztina területén működött (Epiphániosz szerint Júdeában és Palesztinában). Tőle maradt ránk ® Szent Júdás levele. – 3. Karióti Júdás: Jézus 12 tanítványa közül az egyik, Simon fia (Jn 6,71: a legtöbb kéziratban iskarióti ~ként szerepel, nyilvánvalóan helytelenül); az ap.-ok listáján mindig a sor végén találjuk (Mt 10,4; Mk 3,19; Lk 6,16), azzal a megjegyzéssel, hogy „aki elárulta” Jézust, ill. aki Jézus „árulója lett”. A szinoptikusok csak a főtanáccsal való egyezkedéséről (Mt 26,14–16), az utolsó vacsorán tanúsított magatartásáról (26,25) és árulásáról (Júdás csókja: 26,48–50) számolnak be; ezenkívül Mt még említi lelkiismeret-furdalását és halálát (27,3–10). ~ árulása mindenképp olyan kérdése volt az ősegyh.-nak, amelyre különféle utakon keresték a feleletet. 26,1–16 és Mk 14,1–11 azt hangsúlyozzák, hogy elvesztette Jézusban mint Messiásban való hitét; vö. Jn 12,4–6; ezzel szemben 6,67–72 ~ hitetlenségét az eucharisztikus beszéd után már adott tényként kezeli; maga Jézus pedig ördögnek nevezte a hitetlent (6,70 kk.). ~ nyilvánvalóan a Messiásról való földi elképzelések alapján csatlakozott Jézushoz, s minthogy Jézus elvetette a földi nemzeti királyság gondolatát (6,15), és szellemi javakban való hitet követelt, ~ visszahúzódott. Pontosabban: hitetlenségében belül szakított Jézussal, de külsőleg mégis vele maradt. E szövegekből ~ kapzsisága is kidomborodik; kivette a pénzt a közös pénztárból (12,4–6). Hitetlenségtől és kapzsiságtól vezérelve engedett a főtanács és a farizeusok felhívásának: 30 ezüstért (Mt 26,15 kk.) elárulta Jézus tartózkozási helyét (Jn 11,56). Lk 22,3; Jn 13,2.27 ~ árulását a Sátánnak Jézus elleni harcával hozzák kapcsolatba (vö. Lk 4,13). Az utolsó vacsorán Jézus 3-szor utalt névtelenül az árulóra (Jn 13,10b.18–20; Mt 26,21–24; Jn 13,21 kk.), majd a falat odanyújtásával mintegy megnevezte ~t Jánosnak. Amikor ~ megkérdezte, ő árulja-e el, Jézus igenlően válaszolt, és elküldte, anélkül, hogy a többi ap. a dolgot értette volna (13,23–29; így kapcsolódik össze Mt és Jn). Abban a sokat vitatott kérdésben, hogy vajon az Eucharisztia alapításakor ~ jelen volt-e: ® Júdás áldozása. ~ egy nagy csapattal, amely a róm. helyőrség tagjaiból, a templomőrségből és a főtanács szolgáiból tevődött össze a Getszemáni kertbe ment és elárulta Mesterét azzal, hogy barátságot színlelve megcsókolta (Mt 26,47–50; Jn 18,2–9). Amikor a főtanács határozata után ~ látta, hogy Jézusra halál vár, felébredt benne a lelkiismeret és visszavitte a 30 ezüstöt a főtanácsnak, de az vonakodott visszavenni. Erre ~ a 30 ezüstöt a Templom-téren a szentély felé szórta, majd kiment a városból és felakasztotta magát (Mt 27,3–5). Az ApCsel 1,18 kk. más változatban számol be ~ sorsáról: ~ telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt és kifordultak belei. Ez a leírás belekerült Péter ap. beszédébe, de teljesen lehetetlen, hogy tőle való, mert egyértelműen későbbi eredetű (lásd az ő nyelvükön fordulatot). A Vg (a gör. prenészt suspensusszal fordítva stb.) megkísérelte, hogy az ApCsel és a Mt elbeszélését összhangba hozza (~ holtteste az akasztás után lezuhant és kettérepedt). De kézenfekvőbbnek látszik, hogy ~ méltó bűnhődésének igénye az eredetileg vsz. egyszerű eseménynek a túlzott buzgalom jegyében olyan formát adott, amelyben Isten bűntető keze világosan láthatóvá válik. Hogy ez az igyekezet ellentmondásokhoz vezetett, az szinte természetes. Valójában még egy 3. hagyomány is keletkezett: Papiasz szerint ~ megdagadt és élve rothadásnak indult. Ha a gör. prenész valóban orvosi kifejezés a gyulladás okozta daganatra, akkor Papiasz és az ApCsel hagyománya közt kapcsolat állhatott fenn, de a szónak ez az orvosi jelentése nem bizonyítható. Mt 27,3–10 és az ApCsel 1,18 kk. ~ halálát szántófölddel hozza kapcsolatba. ® Vérmező. – 4. Damaszkuszi zsidókeresztény. Saul látomása és megvakulása után nála lakott az Egyenes utcában (9,11). – 5. ® Barszabbász. – 6. A galileai ~t Josephus Flavius és az 5,37 említi. Gamalából (Gaulanitisz) származott. A Cirinusz elrendelte népszámlálás által kiváltott hangulatot kihasználva a zsidókat lázadásra szította a róm. uralom ellen. Nagy Heródes halála után (Kr. e. 4) elfoglalta Szepphorisz megerősített erődjét. Az 5,37 szerint elpusztult, követői pedig szétszóródtak. Az általa elindított fanatikus vallási mozgalom azonban, amely csak az abszolút teokráciát volt hajlandó elismerni és semmiféle emberi hatalmat nem tűrt meg, továbbra is fennmaradt, míg végül a zelóták pártjának alakját fel nem vette. Az időrendi kérdéseket (5,37) illetően ® Teudás, ® népszámlálás. – 7. Makkabeus Júdás: ® Makkabeusok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
