botrány
botrány, skandalum (a gör. szkandalon ’csapda, hurok’ szóból): olyan magatartás v. cselekedet, amely más bűnének oka. Aki v. ami így más botlásának oka, az megbotránkoztat, aki elbotlik az megbotránkozik. – Az ÓSz-ben az botránkoztat meg, ami bűnbe (= bálványimádás) visz (Kiv 23,33; 34,12; Jer 3,3), v. ami ezzel egyértelmű, romlást, pusztulást idéz elő (Szof 1,3; vö. Oz 4,17); ez utóbbit sokszor maga Jahve helyezte népének kilátásba (Iz 8,15). Isten megóv a botlástól és a bukástól (Zsolt 91,11 kk.), kőszikla, az üdvösség sziklája (MTörv 32,4.15.18; Iz 17,10; 26,4), de egyszersmind a botlás köve és a botránkozás sziklája is (8,14). A fogság utáni időben a gonoszok „maguk sem tudják, miben botlanak meg” (Péld 4,19). – Az ÚSz szóhasználata az ósz-i gondolkodást tükrözi (a profán gör.-ben hiányoznak a megfelelő kifejezések). A szinoptikusoknál Jézus szavai két helyen olyan ósz-i helyekhez kapcsolódnak, amelyek a végső időkre vonatkoztathatók. Mt 24,10 (vö. Dán 11,41): sokan (azaz a választottakon kívül valamennyien; vö. Mt 24,22.24.31) áldozatul esnek a tévtanoknak, eltántorodnak a hittől, és kihűl bennük a szeretet, ami azzal egyértelmű, hogy elesnek az üdvösségtől. Mt 13,41 (vö. Szof 1,3): a „botrányok” kifejezésen valójában személyeket kell érteni, akik azon fáradoznak, hogy sokak bukását idézzék elő, az idők végén azonban a kárhozat lesz az osztályrészük. – Már a jelenben is: Krisztus eljövetele (Mt 11,2–5) magában rejti a megbotránkozás lehetőségét (11,6), de egyszersmind a kikerülhetetlenségét is (18,7); de „jaj” azoknak, akik másokat megbotránkoztatnak – jobban járnának, ha malomkövet kötnének a nyakukra és a tenger fenekére vetnék őket (18,6; Lk 17,2), hiszen a botránkozással maga az üdvösség forog kockán (Mt 18,8 kk.). 16,23: Jézus a Sátánnal azonosította Pétert, amiért „botránkoztatott” (értsd: Jézust le akarta téríteni útjáról). Magán Jézuson is „megbotránkoztak”, nemcsak a názáretiek és a farizeusok, hanem még a tanítványok is (11,6; 13,57; 26,31.33) – a rajta való botránkozás a benne való hittel áll párhuzamban. A tanítványok hitének meggyengülése Jézus szenvedésének láttán (Mk 14,27) része az eszkatologikus eltévelyedésnek (vö. Mk 14,38). Péter ugyan tiltakozik ellene, mégis „megbotránkozik” Jézuson (14,29), jóllehet Jézus imádkozik érte (Lk 22,32). Eszkatologikus jellegű a názáretiek (Mt 13,57) és a farizeusok (15,12) botránkozása is. A Jézus tanítása miatti botránkozás folyományaképpen Jézus személyén is megbotránkoznak, és megfordítva. A kicsik megbotránkoztatásától azért kell óvakodni, mert a kicsik vannak az eszkatologikus üdvösségre hivatva (18,6). A 17,27 (kései hagyomány): Jézus kész megfizetni a templomadót, hogy a megbotránkoztatást elkerülje. – Pál – miként a szinoptikus hagyomány – szintén beszél elkerülhetetlen botránkoztatásról (Róm 9,33; 11,9; 1Kor 1,23; vö. Gal 5,11) és olyanról, amit feltétlenül el kell kerülni (Róm 14,3; 1Kor 8,13). Elkerülhetetlen az ev.-on való botránkozás, ahogy az a Róm 9,33-ból – Iz 8,14; 28,16 alapján – kiviláglik (vö. 1Pét 2,6–8). Az ev.-ban éppúgy adva van a lehetőség a megbotránkozásra és ezzel a kárhozatra, mint a hitre és az üdvösségre. 1Kor 1,23: a botránkozókat a zsidók képviselik: a kereszt a zsidóknak „~” (= ok a botránkozásra). Gal 5,11 kk.: a kereszten való botránkozás maga után vonja az ev. elleni tiltakozást, az ev. hirdetőjének üldözését is. De a 2Kor 11,29-ből kikövetkeztethetően Pál azt is lehetségesnek tartja, hogy a hívő közösségen belül is megbotránkozzanak némelyek az ev.-on. El kell kerülni a megbotránkozást, ill. a megbotránkoztatást, amikor az az „erősek” és „gyengék” hitének különböző mértékéből adódik. A Róm 14,1–3: foglalt figyelmeztetés azoknak a zsidó-, ill. pogányságból megtért keresztényeknek szól, akik más-más múltjukon nem tudtak úrrá lenni az ev. szellemében (14,21–23; 1Kor 8,10–12). Az „erős” veszélyezteti Isten üdvözítő művét (Róm 14,20), amikor a testvérének indítékot szolgáltat szabadságával a megbotránkozásra (Róm 14,15) és megsérti lelkiismeretét (1Kor 8,12); a „gyenge” már most ítélet alá esik (Róm 14,23), ha eltékozolja a hit lehetőségét. Jóllehet Pál a 15,1: magát – hitbeli magatartása szempontjából – az „erősek” közé sorolhatná, a közösség érdekében a „gyengék” oldalára áll. A közösség hitét rombolják a megbotránkozást előidéző tévtanítók (16,17; vö. Jel 2,14). Az ap.-nak és egyáltalán a kereszténynek kerülnie kell mindent, ami „megbotránkoztathatna”, azaz mások hitét megrendíthetné, ill. mások üdvösségét veszélyeztethetné (1Kor 10,32; 2Kor 6,3). A meg nem botránkozás Isten ajándéka, így érthető, hogy az ap. imában kéri a közösség számára (vö. Fil 1,10). – János a tanítványok értetlenségére vezeti vissza, hogy „megbotránkoztak” Jézus tanításán (Jn 6,61). A botránkozás elszakít Jézustól (6,66), sőt – mint Júdás esetében történt – áruláshoz vezet (6,70 kk.). A megbotránkozást a Lélek segítségével lehet elkerülni, aki bevezet az igazság ismeretébe (14,26), és aki a tanítványoknak már megadatott, Jézusnak hozzájuk intézett szavaiban (6,63), amint azt Péter vallomása is tanúsítja (6,66 kk.). Azon a hitbeli nehézségen, amivel a tanítványok Jézus szenvedése láttán szembekerültek, a Szentlélek segítségével lehet úrrá lenni (15,18–27: 16,1). A hitben és a szeretetben való megmaradás megóvja a keresztényt attól, hogy másokat megbotránkoztasson (1Jn 2,10).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
