gnózis
gnózis: a keresztény-hellenista misztika vezéreszméje. Tört.-ileg 3 formában jelentkezett: 1. hermetizmus, mint irodalmi jelenség (1–4. sz.), amely még egyéb elemeket is felölelt; 2. Valentinosz és Baszilidész keresztény gnoszticizmusa; 3. népies gnoszticizmus. Az első kettő alexandriai eredetű és filozófiai jelleget öltött, a 3. elsősorban Szíriában terjedt el (Simon mágus) és a ® mágia (ceremóniák, formulák, titkos nyelv) irányába mutatott. Közös jellemzőik: a) az ismeret kinyilatkoztatásból (látomások, megérzések, jövendölések, prófetizmus) ered; – b) az ismeret tárgya Isten, ill. az embernek v. a világnak Istenhez való viszonya; a mítosznak, különösen a kozmogóniának az a szerepe, hogy áthidalja a szakadékot a filozófia és a világ megközelíthetetlen Istene, ill. a jó és a rossz között; – c) Isten ismerete megszabadít minden rossztól, a halált is beleértve, és halhatatlanná tesz. – Jóllehet a ránk maradt töredékes irodalom keresztény időből származik, a vallástörténészek egyöntetűen vallják, hogy a ~ eszmevilága sokkal korábbi. Kérdés, vajon hatott-e ezekre a bibliai fogalmakra: Istent megismerni, ill. az Isten ismerete. E fogalmakat a LXX, amely Alexandriában keletkezett, rendszerint a ginoszkein szóval adja vissza, amely mindig tevékenységet tételez föl: Izr. úgy ismeri meg Istenét, hogy észleli Istennek a tört.-be és a természetbe való beleavatkozásait, elismeri Istent és engedelmeskedik Istennek, tehát az Isten ismerete számára gyakorlatilag egybeesik az Isten szolgálatával. Vagyis e téren a LXX egészen hű az ÓSz eredeti szövegéhez, amely szerint a jada nem egyszerűen az értelem műve, hanem az egész személy tette: valakiről tudni akarás, valakivel való törődés (® istenismeret). – A bölcsességi kv.-ek még egy önálló ismeretet (® bölcsesség) is ismernek, amely Istennél van és amelyet Istentől lehet megkapni (Péld 8,12; Sir 24,26). Egy elvontabb ismeret olyan dolgok iránt is érdeklődik, mint a teremtés, tehát a csillagok járása, az ember titkos gondolatai, a dolgok rejtett tulajdonságai, Isten titkai; lehet, hogy ez a zsidó ~ feleletül alakult ki azoknak a pogányoknak a filozófiájára és vallására, akiknek tudatlanságát elvetették (Bölcs 14,22). – Az apokaliptika még közelebb visz a ~hoz, kivált népies változatához. Angyalok Isten akarata ellenére tudomást szereznek sok, főleg asztronómiai jellegű titokról; s ezek az angyalok a gnoszticizmusban alsóbb rendű istenségek szerepét kezdik betölteni (Hénoch kv.-e). Ezenkívül az apokaliptika megszemélyesít bizonyos eszméket (igazság, bölcsesség stb.); ezeket úgy tekinti, mint előzetesen létezőket (praeexistens), ezáltal még hasonlóbbakká válnak a gnosztikus eónokhoz. Ugyanakkor az apokalipszisek pesszimizmusa sajátos módon tükrözi a ~ dualizmusát. Ezért figyelembe kell venni, hogy a korai kereszténység ismert egy zsidó-gnosztikus szóhasználatot; vsz., hogy erre vezethető vissza az ÚSz „gnoszticizmusa”. Az ÚSz-ben a szinoptikusok annyira palesztinai fogantatásúak, hogy nyoma sem található bennük a gnoszticizmusnak. A nem Páltól eredő levelek sem okoznak különösebb nehézséget. Valójában tehát csak Pál leveleiben és a 4. ev.-ban merülnek föl magyarázatot kívánó kérdések. Liberális körökben az a vélemény, hogy Pálra erősen hatott a ~, s hogy Pál a megtért pogányok vallási igényeinek kielégítésére kibontakoztatott egy keresztény ~t. J. Dupont nemcsak arra mutatott rá, hogy ez a nézet mennyire alaptalan, hanem arra is, hogy Pál szóhasználata a zsidó hagyományt a legtisztább formában tükrözi, ill. adja tovább. Mindenekelőtt: a pogányok ellen irányuló gör. ginoszkein ’Istent nem ismerni’ ige (Róm 1,21.28; 1Kor 1,21) minden kétséget kizáróan hellenista zsidó felfogás hatására vall (Bölcs 13–14). Ósz-i eredetű az Istent ismerni/Isten által ismertnek lenni (Gal 4,8 kk.; vö. 1Kor 8,13: 13,12b) kifejezés is; ezt nemcsak annak hangsúlyozása tanúsítja, hogy az üdvözítésben Istené a kezdeményezés – másutt ez úgy szerepel, hogy Isten előbb ismerte az embert (Róm 8,28–30; 11,2.33) –, hanem az ellentétekre épülő előadásmód, ill. az ennek megfelelő analógiák miatt is megismerni-szabadulni = üdvözülni (1Kor 1,21); emberi igazság-isteni igazság (Róm 3,21–26), magamhoz ragadom-magához ragad (Fil 3,12); az 1Kor 13,12 különösen is tanúsítja a zsidó eredetet: itt a valakit ismerni/valakitől ismertnek lenni ellentétpárhoz még egy más szembeállítás is járul: Istent ezen a világon ismerni és Istent az eljövendő másik világban ismerni – ez a ® hellenizmustól teljesen idegen, hiszen az a zsidóságtól eltérően nem tett különbséget a két világ között. Az ismeretből a látásba való átmenet szintén zsidó gondolkodásmódot tükröz (vö. Jn 14,7–9; 1Jn 3,6); ugyanakkor Istennek színről színre látása az ÓSz-nek ezen a világon láthatatlan Istenével áll szemben (Kiv 23,20, összevetve a Szám 12,6–8 versekkel). Tehát csak a tükörben látni származtatható a hellenista filozófiából. A karizmatikus gnószisz mint Isten adománya (1Kor 1,5; 8,7; 12,8; 13,8 stb.) első pillanatra szoros kapcsolatot mutat a hellenizmus ~ával, de ha közelebbről szemügyre vesszük a két felfogást, jelentős különbséget fedezünk fel köztük: a) Pálnál a gnószisz (12; 14) a Lélek adományai (prófétálás, a nyelvek értelmezése, tanítás stb.) között szerepel, amelyek minden kétséget kizáróan a zsidó gondolatvilág sajátjai, és mivel Korintusban Pál gör. egyh.-a szoros kapcsolatban állt a jeruzsálemi ősegyh.-zal egészen kézenfekvő is; – b) Pálnál éppúgy Isten üdvözítő terve (Róm 11,33; 1Kor 13,2; vö. 2,7–9: bölcsesség) a tárgya és vsz. az Írásnak is ez az alapértelme (Gal 3,7 kk.; 4,21 kk), miként a zsidó bölcsességi irodalomban, ill. apokaliptikában is; – c) Pálnál a ~ nem vonja maga után Isten látását, mint a hellenizmusban, hanem az életre irányul: épülésre szolgál (1Kor 12–14); az emberek szeretete nélkül nem ér semmit (13,8). Pál ismételten szembeszállt az írástudók ~ával (Kol 2,23; vö. 2,3; 1Tim 6,20; vö. 1,6 kk.); ezt a judaista ~t fejlesztette gyakorlati ~sá (1Kor). Minden arra mutat, hogy a pasztorális levelek egy gnosztikus eretnekséggel polemizálnak, amely még nem bontakozott ki egészen, és ezért a rá vonatkozó utalások sem egészen világosak. Ennek az eretnekségnek a képviselői is a zsidóságból valók voltak (1Tim 1,7; Tit 1,10.14). – Végül: a megismerni, ill. az ismeret/megismerés egész sor jellegzetes fogalommal együtt jelenik meg. Ezek közé tartozik az egymással szembeállított pneuma és nousz, amelynek föltehetően a hellenista bölcselet a forrása; a pneumatikus és a pszichikai viszont egyértelműen a Ter 2,7-re utal (vö. 1Kor 15,45–47). Azt, hogy a különféle asztrológiai fogalmak mögött milyen nézetek húzódnak meg, nem lehet megállapítani: teljesség (Ef 1,23; Kol 1,19; 2,9), korszakok (Kol 1,26), világ kormányzói (Ef 6,12), uralkodók (2,12). A világ fejedelmei (1Kor 2,8) mindenesetre zsidó eredetű (® eón); a teljesség vitatható (® Egyház). Végül: ha e kifejezések a gnoszticizmus kifejezéskészletébe tartoztak is, Pálnál elvesztették mitológiai jellegüket. – Így Pálnál a gnószisz általában a. m. az igaz valláshoz tartozni, a monoteista és krisztológiai tanításnak megfelelni. Az ismeret Isten kezdeményezésére születik meg és az erkölcsi életre irányul. Mindez jellegzetesen zsidó vonás, de ugyanakkor a „kinyilatkoztatással” kapcsolatban apokaliptikus jellege is tagadhatatlan. – A 4. ev. más környezetben és néhány évtizeddel később keletkezett mint a szinoptikusok. János ev.-a is, a levelei is egyértelmű választ adnak a gnosztikus eretnekségre. Nem lehetetlen, hogy szerzőjük megkísérelte, hogy a gnosztikus világnézetnek értelmet adjon: Isten megtestesült Igéjére vonatkoztatta és ezzel teljesen más irányt szabott neki. Annyi bizonyos, hogy nála a ® világ (eón) sokkal gyakrabban szerepel, mint az ÚSz többi kv.-ében és a jelentése is más, mint az ÓSz-ben, sőt az ÚSz több más részében is „Ez a világ” (10-szer) és Isten kibékíthetetlen ellentétet alkot, s a többi ellentétpár is: világosság-sötétség, szellem-anyag, élet-halál, igazság-hazugság/tévely stb. Ez mind gnosztikus jellegű, János evangélista azonban hangsúlyozza, hogy a világ az Isten szava, az Ige (= Jézus Krisztus) által jött létre (Jn 1,3.10; vö. 17,24), és hogy Isten szereti a világot (3,16; 1Jn 4,7 kk.) – ez csupa olyan állítás, amely a gnoszticizmustól teljesen idegen. Hogy a 4. ev. nem gnosztikus, az abban is megmutatkozik, hogy a hangsúly a testvéri szeretetre esik benne, nem az ismeretre (a gnószisz főnév nem is fordul elő benne, az ige is csak elvétve, s akkor is csupán a szinoptikusok egy logionjának megvilágítására: Jn 10,15; 14,7; 17,3). Jézust ismerni Jn-ban a. m. Jézust követni, főleg a szeretetben. Erre utal egy felől az ismeret/megismerés kifejezés, amely ilyen értelemben nem hellenistának, hanem sokkal inkább zsidónak minősül, másfelől a kiindulópont, amely nem a K-i mitológiához kapcsolódik, hanem a zsidó kinyilatkoztatásban gyökerezik, ill. Krisztus tanításában és az Ő üdvösséget szerző halálában és feltámadásában.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
