hettiták
hettiták: népcsoport Kisázsiában és Szíriában. Nevüket a babilóniai Hatti országnévről kapták, amely eredetileg csak a Halüsz által körülölelt Hattusa (Anatólia, ma Bogazköy) környékére vonatkozott. Az 1870 k. Szíriában (Hamat) talált képírásos feliratok nagymértékben hasonlítottak az 1834: Bogazköyben felszínre került képírásos feliratokhoz. Ebből kiindulva és az ÓSz, valamint az asszír szövegek adatai alapján már A. H. Sayce és W. Wright számolt a hettita birodalommal, de feltevésüket csak akkor lehetett igazolni, amikor 1893: egy Bogazköyben talált ismeretlen nyelvű, ékírásos tábla nyomán sor került Bogazköy módszeres feltárására (1906–12, 1932–39, 1952 óta), s felszínre került több mint 20 000 babilóniai ékírással teleírt agyagtábla töredéke. Ezeket zömükben közzétették, és 1915: F. Hrozný megállapította, hogy az a nyelv, amelyen az agyagtáblákat írták, az indogermán nyelvcsaládba tartozik, sőt hettita és akkád szövegeken kívül olyan kisebb szövegrészeket is el lehetett különíteni, amelyek a hatti őslakosok (proto) hatti nyelvén és hurrita nyelven, ill. 2 velük szomszédos indogermán nyelven voltak írva. A Kr. e. kb. 700-ból ismert hettita képírással írt emlékek nyelve az utóbbiakkal szoros kapcsolatot mutatott. A hettita képírást kombinatorikus úton sikerült megfejteni, és a Karatepéből való, H. Th. Bossert által 1947: felfedezett föníciai-képírásos hettita feliratok alapján igazolni. – A ~ legkésőbb a Kr. e. 19. sz.-ban vándoroltak ismeretlen úton Kisázsiába, és Kappadókiában telepedtek le. A régebbi városállamok a hatti őslakosokkal együtt csakhamar uralmuk alá kerültek. A legrégibb tört.-i forrás későbbi átírásban arról tudósít, hogyan hódította meg Anitta Hattusát, a későbbi fővárost. Talán a régi asszír kereskedelmi kolóniának is az ő hadjáratai vetettek véget Kanesben. I. Labarna Hattusili Kr. e. 1600 k. megalapította az ún. óbirodalmat, s az Eufráteszen átkelve egészen Szíria É-i részéig portyázott. Utóda, I. Mursili elfoglalta Aleppót, sőt előnyomulva Kr. e. 1530: Bábelt is bevette. A trónviszályok és a belső zavarok következtében a birodalom meggyengült és hamarosan összezsugorodott: csak az eredeti anatóliai rész maradt meg belőle, jóllehet nem sokkal Kr. e. 1500 után Telipinunak a trónöröklés rendjét újra szabályozva sikerült megszilárdítania. Csak az ismeretlen eredetű új uralkodóháznak sikerült kb. a 14. sz. elejétől (újbirodalom) a ~ uralmát újra kiterjeszteni. I. Suppiluliuma Kr. e. 1370 k. ismét betört Szíriába és a hurrita ® Mitanni-állammal szemben győzött. Az újonnan szerzett területeket alkirályságok (Karkemisben és Aleppóban) és hűbéri szerződések (pl. Ugarittal) biztosították. Mégis, csaknem minden hettita király kénytelen volt trónra lépése után a határok védelmére kivonulni. É-Szíriában állandó viszályra adott okot, hogy nem lehetett tudni: hol a határ a hettiták és az egyiptomiak érdekterülete között. III. és IV. Amenóphisz nem fordított nagy gondot a külpolitikára, így a viszályt el lehetett kerülni, de Mutavalli (ur. kb. Kr. e. 1300–1283) és II. Ramszesz Kr. e. 1285: már csatázott egymással Kádesnél, s csak III. Hattusili idejében, Kr. e. 1270: került sor békekötésre és a határok megállapítására. Az egyre erősödő asszír birodalom mind nagyobb nyomást gyakorolt É-Szíriára, és magát a hettita birodalmat is fenyegette. Végül azonban különféle Ny felől érkező népcsoportok vetettek véget a hettita birodalomnak; csak kisebb fejedelemségek élték túl É-Szíriában a betörést. Ezek kb. 500 évig még fennmaradtak, aztán beolvadtak az asszír újbirodalomba, de a Hatti országnév továbbra is használatban maradt. Így tartja számon az ÓSz is a ~at Szíria É-i részén, és egy bizonyos Hetből eredezteti őket (Szám 13,29). Az asszír feliratokban a Hatti név gyakran az egész palesztinai térségre vonatkozik; innen érthető, hogy az ÓSz némely részében (kivált a P-ban) a hittim a voltaképpeni Kánaánt jelöli. – A hettita birodalom sokféle népet fogott össze. Ennek megfelelően a ~ többistenhite is nagy változatosságot mutat. A panteonban az ősi hatti istenségek játsszák a legfőbb szerepet, élükön az időjárás istenével (helyi kultusza változó volt) és feleségével, a (föld alatti) napistennővel (Arinna), az újbirodalom idején pedig a hurrita istenségekkel, Tesuppal és Hepattal. Luvi és babilóniai isteneknek is mutattak be áldozatot az ünnepi szertartások keretében. A főpap szerepét a király töltötte be, akit halála után istenként tiszteltek. Miként a mágikus szertartások, a legtöbb mítosz is (proto) hatti és hurrita eredetű, de babilóniai szertartások és mítoszok (Gilgames) is ismeretesek, ezenkívül személyes imádságokat is megőriztek a szövegek. Ezekben őszinte bűnvallomás fejeződik ki. – Mint a jelek értelmezésében, ugyanúgy sok más vonatkozásban is (pl. írás) a leigázott, ill. szomszédos népek hatása alá kerültek a ~, az indogermán eredetre csak a nyelv szerkezete (flektáló) és a szókincs egy része utal. Művelődési téren főleg a jogi gondolkodás és a történelmi érzék jellemzi a ~at a fennmaradt írásos emlékekből kikövetkeztethetően (a jóvátétel elvét érvényesítő jogszabály-gyűjtemény, állami szerződések, tisztviselőknek szóló irányelvek, krónikák és annáleszek).
80. A Hettita Birodalom Kr. e. 1270 körül
81. Hettita harcos. Relief Karkemisből. Kr. e. 8. sz. Magassága 111 cm
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
