szinoptikus kérdés
szinoptikus kérdés: a ® szinoptikusok vizsgálata, és a mutatkozó egyezések, hasonlóságok és különbségek magyarázata. Mt, Mk és Lk ev.-ának anyagában nagymérvű egyezés mutatkozik. Mk (16,9–20 nélkül) 661 versből áll; ebből több mint 600 megvan Mt-ban is és legkevesebb 350 Lk-ban is megtalálható; tehát Mt és Lk anyaga is igen sok közös anyagot tartalmaz Mk-kal, de sok Mk-ban nem szereplő részt is fölölel. A „többlet”-ben kb. 240 vers közös Mt-ban és Lk-ban, a másik a sorrendi hasonlóság. Mind a 3 szinoptikus egyformán mutatja be Jézus nyilvános működésének kezdetét: leírják Keresztelő János föllépését, Jézus megkeresztelkedését, majd egy hosszabb galileai tartózkodás következik (a központ Kafarnaum), végül beszámolnak Jézus utolsó jeruzsálemi útjáról, arról a húsvéti zarándoklatról, amelyhez Jézus kereszthalála és sírbatétele kapcsolódott. Annál szembeötlőbb, hogy a perikópák részben kétségtelenül nem időrendhez igazodnak, hanem tárgyi szempontból vannak elrendezve (pl. a Mk 2,1–3,6-ban leírt összeütközések), a fölépítés tehát nem Jézus élettört.-éből következik. Jn szerint egyébként is mozgalmasabb életet élhetett Jézus nyilvános működése idején: több (vsz. 5) ízben elment Jeruzsálembe. Ezeken túlmenően szinte szó szerint megegyező részek is találhatók a szinoptikusoknál. Ez annál szembeötlőbb, mivel – legalábbis Jézusnak ellenségeivel való vitája esetében – azt kell föltenni, hogy a gör. szöveget arámból fordították. – Mindemellett számottevő különbségek is mutatkoznak. A tárgyilag megegyező leírások megszövegezésükben, sőt olykor anyagukban is eltérnek. Így Mk-ból hiányoznak Jézus beszédeinek bizonyos részei. Mt több (6) nagy beszéddé fűzte össze Jézus szavait. Lk-ban Jézus beszédei szét vannak osztva, úgyhogy szinte az egész Ev.-ban találunk részeket belőlük. A ® gyermekségtörténet és Jézus családfája Mk-ból teljesen hiányzik, Mt-ban és Lk-ban szinte minden szavában különbözik egymástól. Eltérések vannak a feltámadás leírásában is. Ezeken túlmenően mindegyik szinoptikus Ev.-ban találunk saját részeket is: a legkevesebbet Mk-ban, Mt-ban jóval többet, a legtöbbet pedig Lk-ban. – A vázolt egyezésekből arra következtethetünk, hogy a szinoptikus Ev.-ok nem keletkezhettek egymástól függetlenül. De amint az egyezések, ugyanúgy az eltérések is magyarázatot kívánnak. Az idevágó állásfoglalások szinte csak az Ev.-ok keletkezésével kapcsolatos általános hagyományban őrződtek meg. Papiasz (vö. Euszebiosz) és mások szerint Máté írta le arámul az Úr szavait (logionok). Így tehát az ő írását föltehetően eredetinek és a többitől függetlennek lehet tekinteni. De Péter ap. beszédeit ugyancsak Papiasz szerint Márk írta le, következésképpen Mk-ot szintén eredetinek kell irodalmi szempontból tekinteni, és semmiképpen nem lehet Mt kivonata, mint ahogy némelyek vélték. Alexandriai Kelemen arról tudósít (vö. Euszebiosz), hogy a családfát is tartalmazó Ev.-ok (tehát Mt és Lk) keletkeztek először. Origenész (vö. Euszebiosz) ezt az időrendet tételezi föl: Mt, Mk, Lk, Jn. Ugyanígy vélekedik Szt Ágoston is, tehát szerinte is mai sorrendjükben írták meg a 4 Ev.-ot, mégpedig úgy, hogy a későbbiek szerzői legalábbis ismerték a korábban létrejötteket. Mk nem sokkal Mt után keletkezett. Tehát az Ev.-ok létrejöttével és összefüggéseivel kapcsolatos hagyomány nem egységes. Ez érthető is, kivált ha figyelembe vesszük, hogy abban az időben a 4 kánoni Ev.-on kívül még sok – egész biztosan apokrif – írást is ismertek (vö. Lk 1,1), így az összefüggéseket még nehezebb volt tisztán látni. A modern tört.-kritika kb. 150 éve nagy gondot fordít a kérdés tisztázására, mégsem sikerült általánosan elfogadott megoldást találnia. A legtöbbet idézett nézetek: – 1. G. E. Lessing (1778) egy ősev.-ot tételez föl; ez keletkezett először arám v. héb. nyelven, ebből merítettek és ezt fordították le a szinoptikusok. Ez a magyarázat azonban sem a gör. szöveg szó szerinti egyezéseit, sem az eltéréseket (pl. a gyermekségtört.-ben) illetően nem tekinthető kielégítőnek. Ezenkívül a hagyományban semmiféle utalást nem lehet egy ilyen ősev.-ra találni. – 2. F. Schleiermacher (1807) azt tételezi föl, hogy először különféle beszédeket és tört.-eket jegyeztek föl (1,1). Következésképpen az Ev.-ok egymástól függetlenül keletkezett elbeszélésgyűjtemények. Ez a föltevés azonban nem ad magyarázatot az Ev.-ok hasonló szerkezetére, fölépítésére. – 3. J. G. Herder (1797) nyomán J. C. L. Gieseler újabb magyarázatot dolgozott ki (1818), amelyet főleg katolikus exegéták képviseltek (pl. Th. Soiron, R. Gächter, A. G. da Fonseca), de mások is legalább fölhasználtak: a szinoptikusok valamennyien a szóbeli hagyományból merítettek, amely a katekézis és az igehirdetés révén nagyon korán szilárd formát öltött. De a szó szerinti egyezések, valamint a sorrendben megfigyelhető párhuzamok ezzel sem kapnak kielégítő magyarázatot; tehát már írásban is rögzítve kellett lenniük bizonyos részeknek. – 4. A J. J. Griesbach által kidolgozott (1783), majd J. L. Hug, K. Lachmann, F. C. Baur, Th. Zahn, A. Schlatter stb. által képviselt nézet szerint a közös részeket a későbbi evangélisták rendelkezésükre álló írott ev.-okból merítették és saját részekkel egészítették ki. A sorrendet illetően eltértek a fölfogások: Mt, Mk, Lk v. Lk, Mt, Mk, ill. Mk, Mt, Lk. Ilyen módon érthetővé váltak az egyezések, de az eltérések továbbra is megmagyarázhatatlanok maradtak. Ezért ezt a 4. föltevést összekapcsolták a 3. föltevéssel, és úgy vélték, hogy a saját részeket az evangélisták külön-külön a szóbeli hagyományból vették át. Így többen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy egy (arám) Mt volt az 1. Ev., ennek (gör.) átdolgozását v. fordítását vette alapul Márk és Lukács, más hagyományok fölhasználásával. Végül a végső szerkesztéskor az 1. gör. Mt-t is újra átdolgozták Mk nyomán; a gör. Mt stílusa és megfogalmazása mindenesetre gondosabb és jobb Mk-énál, ezért későbbi keletűnek látszik mint Mk. Így magyarázza a szinoptikusokat többek között P. Benoit, L. Cerfaux, H. Höpfl/B. Gut, M. Meinertz, A. Merk, L. Vaganay. Vaganay bonyolult föltételezése szerint Mt a legrégibb Ev., ennek gör. fordítása szolgált alapul a kánoni Mt-hoz, Mk-hoz és Lk-hoz. Ezenkívül ezeket a kánoni Ev.-okat még ki is egészítették, egy főleg beszédeket tartalmazó résszel. Ez a föltevés részint rokon a kétforráselmélettel, másfelől bizonytalan, mert ismeretlent vesz számításba. J. Chapman és B. C. Butler azt próbálta bizonyítani, hogy Mt mai alakjában egységes zsidókeresztény mű és mint ilyen a legrégebbi ev. – A Ch. G. Wilke és Ch. H. Weisse nevéhez fűződő (1838) kétforráselmélet szerint Mk a legrégibb Ev., Mt és Lk Mk-on alapszik. De Mk-on kívül mind Máté, mind Lukács felhasznált még egy számunkra ismeretlen forrást is (Q = Quelle, ahogy F. Schleiermacher elnevezte), amely elsősorban beszédekből állt, sőt még egyéb hagyományokból is merítettek. Mk elsősége és az ismeretlen forrás (Q) föltételezése mellett főleg ezeket az érveket szokták fölsorakoztatni: – a) Mk nyelvileg, tárgyilag és tanítása szempontjából egyaránt korábbinak látszik mind Mt-nál, mind Lk-nál; vö. pl. Mk 1,34; 2,26; 3,21; 6,5; 10,17 kk.; 13,32; 15,34; Mt és Lk párhuzamos részeivel. Mt és Lk akkor egyezik meg egymással, amikor Mk-kal is megegyezik, de amikor Mk-tól különböznek (pl. a gyermekség v. a feltámadás tört.-ében), akkor egymástól is eltérnek. Következésképpen mind Mt-nak, mind Lk-nak Mk volt a forrása. Ha Márk evangélista merített volna Mt-ból v. Lk-ból, akkor nehéz volna megmagyarázni, miért mellőzött volna olyan fontos részeket, mint a gyermekségtört. v. a feltámadás tört.-e. Tehát Mk-t kell a legrégibb Ev.-nak tekinteni, amelyen a későbbiek alapszanak. – b) Mt-ban és Lk-ban a Mk által fölölelten kívül még kb. 240 verset kitevő közös anyag található (többnyire beszédek). Ez a többlet Mt-ban és Lk-ban részben szó szerint egyezik egymással, részben eltér egymástól. Úgy látszik tehát, hogy Mt és Lk egymástól függetlenül keletkezett. Ha merítettek volna egymásból, mivel lehetne magyarázni a kisebb különbségeken kívül az eltéréseket a gyermekségtört.-ben, a családfában v. a feltámadás leírásában. Ugyanígy érthetetlen volna, hogy ha Lk Mt nyomán keletkezett volna, akkor miért tördelte volna szét Lukács evangélista a Mt-ban lenyűgözően összefűzött beszédeket. Ha Mt és Lk nem függnek egymással közvetlenül össze, akkor egyezéseikre az a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy valamely közös forrásból merítettek, s ez épp a Q lehetett: Máté a Q-forrásból átvett hagyományt 6 beszéddé összefűzve építette bele az általa fölhasznált Mk-ba, amely előzményül szolgált, Lukács viszont 2 külön tömbben (Lk 6,20–8,3 és 9,51–18,14). Újabban a szóstatisztikai vizsgálatok is támogatni látszanak a kétforráselméletet. Az Úr beszédeinek egy korábbi gyűjteményére Pál ap. (1Kor 7,10 kk.; 9,14) és az ApCsel 20,35 alapján lehet gondolni. Papiasznak Mt Logia-forrására (® logia) vonatkozó tudósítása talán fölfogható a Q bizonyítékának. Hogy az Úr beszédeit milyen formában rögzíthették, azt az Oxyrhynchus-féle papirusz alapján képzelhetjük magunk elé, amely – ha csak a 3. sz.-ban keletkezett is – az Úr összefűzött beszédeit öleli föl. Minden részletkérdésre a kétforráselmélet sem nyújt biztos magyarázatot, de ezt az elméletet – bár különféle módosításokkal – a legtöbb protestáns és sok katolikus exegéta (M.-J. Lagrange, F. Maier, K. Th. Schäfer, J. Schmid, J. Sickenberger, K. Staab, H. J. Vogels, A. Wikenhauser stb.) elfogadta. A katolikus bibliamagyarázat arra hivatkozik, hogy ezt az elméletet az a hagyomány is támogatja, amely szerint először Mk keletkezett, minden irodalmi példa nélkül, Péter ap. igehirdetése alapján. És ha ugyanaz a hagyomány tanúsítja, hogy Máté arám nyelven összeállította Jézus beszédeit (logionjait), akkor föltehető a katolikus exegézis szerint, hogy a Q szerzője végső fokon Máté evangélista volt. Az ő arám írását korán lefordították gör.-re, így mind a Mt szerzőjének, mind Lukács evangélistának rendelkezésére állt és mintául szolgált. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy az első Ev. összekapcsolódik Máté nevével. Azt, hogy a gör. Mt kitől származik, nem lehet tudni. – Azok a vizsgálatok, amelyek kritikai elemzés révén a Q forrás jellegének és terjedelmének pontosabb meghatározására irányultak, nem hozták meg a várt biztos eredményt. Mégis, az újabb irodalomkritikai kutatások során egyre inkább hajlanak annak föltevésére, hogy a Q forrás nem szilárd formát öltött írás volt, inkább állandóan gyarapodó réteget képviselt. Legalábbis úgy látszik, hogy Máté és Lukács a Q forrásnak más-más változatából merített. Lehetséges az is, hogy az általunk ismert Mt és Lk nem a mai Mk-on alapszik, hanem egy régebbi és rövidebb ős Mk-on, mert bizonyos eltéréseket, amelyekben Mt és Lk Mk-kal szemben megegyezik egymással, így könnyebb megmagyarázni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
