Liturgia
Liturgia A kifejezés eredetileg alkotmányos közszolgálatot jelentett a görög városállamokban (leitourgia), a LXX azonban már a kijelentés sátrában vagy a templomban végzendő papi szolgálatot jelöli vele (h. széret, cabódáh). Az ÚSZ az ÓSZ-i templomi szolgálat értelmében használja a kifejezést, amikor Zakariás pap tevékenységét fejezi ki a jeruzsálemi templomban (Lk 1,23).
A liturgia mint terminus technicus a templomi istentisztelet szertartását jelöli.
1. Liturgia az ÓSZ-ben. A liturgia kialakulásának feltétele az állandó kultuszi személyzettel rendelkező templom, amelyben rendszeres istentiszteletek folynak. Ezek a feltételek Izráelben a honfoglalás és letelepedés után, a királyság megszilárdulásával alakultak ki, jóllehet már korábbról is vannak nyomok liturgikus cselekményekről (5Móz 27,11–26; Józs 24,19–24).
A jeruzsálemi templomi liturgiáról a legtöbb tájékoztatást a zsoltárok adják, amelyeknek nagy részét úgy értelmezhetjük, mint a liturgiában felhasznált himnuszokat. Nyomatékosan meg kell azonban említeni, hogy a zsoltárok egyike sem ad teljes és egyértelmű liturgiát. Ez a töredékes jelleg ezért nagyon sok kutatót hipotetikus rekonstrukciókra csábított, akik az ókori K szertartásainak segítségével próbálták a hiányos ÓSZ-i liturgiákat »kiegészíteni«. A HIMNUSZ műfajához tartozó zsoltárok jó részén felismerhető, hogy a gyűjteménynek ezek a darabjai a szentély területén, ünnepi alkalmakkor csendültek fel. A szentélybe való bevonuláskor hálát adtak Jahvénak és magasztalták őt (Zsolt 100,4; 132,16). A szentélyen belüli körmenetek alatt is magasztaló énekeket énekeltek (48,13; 68,25k). A 149,3 szerint kultuszi tánccal is magasztalták Jahvét. A templomban és a papok udvarában ott álltak az énekesek és zenészek, akik még az éjszakai órákban is (134,1) dicsérték az Urat (135,2) mint Teremtőt, Világbírót és Királyt (95,6; 96,9; 99,5; 132,7; 24; 93). A kórus vagy a szólista énekét zenével kísérték, miközben az egész gyülekezet részt vett a liturgiában.
Különösen az ún. »királyzsoltárok« (pl. 2; 45; 1–10) mutatják, hogy az ÓSZ-i liturgiák sok elemet kölcsönöztek az ókori K-i vallásokból (Babilónia, Asszíria, Kánaán). Emellett azonban nagyon sok elem került bele Izráel történelméből is (60,8–11; 108,7–14; 83; 95,7–11; 99,6–9). Az ÓSZ-i liturgia fokozatosan állt egybe imádságokból, átok- és áldásmondásokból, magasztalásokból (halleluják, hozsánnák stb.). Az idők folyamán a kisebb részek nagyobb egységekké formálódtak, sőt cserélődhettek a különböző szentélyek között, míg végül a jósiási kultuszreform után a jeruzsálemi templom számára egybegyűjtötték őket. A jeruzsálemi templomi liturgia különösen a fogság után alakult ki a maga teljességében (naponkénti, ünnepi, zarándoklati stb. liturgiák: 1Krón 15,28; 16,4.8–37; vö. Zsolt 105,1kk; 96,1kk; 2Krón 7,6; Ezsd 3,10k; Zsolt 118,1–4.29).
Ezek a liturgiák elsősorban imádságokat, segélykéréseket és magasztalásokat (doxológiákat) tartalmaztak, de voltak didaktikus és parainetikus részei is (Zsolt 15; 24,3–6; 50,7–23), amelyek az áldozati szertartást értelmezték, azért, hogy az minél inkább a hívő saját cselekedetévé váljék.
A templomi (áldozatot bemutató) istentisztelet mellett a fogság korától kialakult az ún. zsinagógai (ld. ott) istentisztelet, amely ima- és igehirdetéses istentisztelet volt, áldozat bemutatása nélkül. Szombaton és ünnepnapokon tartották, esetleg hétfőn és csütörtökön is. A szombatnapi liturgia így alakult: Söma Jiszráél, bevezetve és befejezve benedikciókkal; a Tizennyolckéréses-imádság (Semóné eszré); lectiók a Törvényből és a Prófétákból héber nyelven, majd arám nyelvű parafrázis követte; ez után jött az Ige magyarázata (vö. Lk 4,21–27).
A templomi liturgia Kr. u. 70-ben, a templom lerombolásával, véglegesen megszűnt, a zsinagógai istentisztelet liturgiája napjainkig megmaradt.
2. Az ÚSZ-i istentisztelet liturgiája. A g. leitourgia igei változata csupán az ApCsel 13,2-ben jelöli az ÚSZ-i istentiszteleti szertartást, egyébként általában a közért végzett nem vallásos jellegű szolgálatokat jelöli (2Kor 9,12; Fil 2,30) vagy a zsidó templomi istentisztelet (Lk 1,23; Zsid 9,21), egy esetben pedig Jézus értünk való áldozatát (Zsid 8,6).
Az ÚSZ-i iratokban különösen a FORMATÖRTÉNETI KUTATÁS mutatott ki nagyobb mennyiségű liturgikus elemet, mindez azonban nem elegendő ahhoz, hogy az első korszak gyülekezeteinek istentiszteletét leírhassuk. Annyi nyilvánvaló, hogy minden területre egyformán kötelező jellegű liturgiai alapmodell nem volt. Még az is kétséges, hogy mindenfajta istentiszteleti összejövetelnek szükségszerű alkatrésze volt-e az úrvacsorai közösség.
A jeruzsálemi gyülekezet, ill. a zsidókból lett keresztyének istentiszteleti liturgiájára minden bizonnyal hatással volt a templomi és a zsinagógai istentisztelet liturgiája, noha ezek teológiai jelentőségüket elvesztették a keresztyén hit szempontjából. Így az asztalközösségen túl felhasználták a zsinagógai istentiszteletből már ismert szentírásolvasást, prédikációt, tanítást, kötött liturgikus formulákat: doxológiákat, imádságokat, énekeket.
A pogányokból lett keresztyének istentiszteleti liturgiáját különösen a páli levelekből tudjuk rekonstruálni. Fontos alkatrésze volt az istentiszteletnek az úrvacsorai közösség (eucharisztia) és a szeretetlakoma (agapé), amelyhez csatlakozott a szentírásolvasás, vagy egy-egy apostoli levél felolvasása (vö. 1Kor 16,22, ahol az úrvacsorai közösséget bevezető szavak egyúttal a levél zárószavai; 1. Didakhé 10,5; Jel 22,20). Az 1Kor 14 mutatja az ige hirdetésének sokféle módozatát: prófétálás, tanítás, kijelentés, bölcsesség beszéde, nyelveken szólás, lelkek megítélése, áldásmondások, átokmondások. Az ÚSZ-i levelekben gyakran találkozunk különböző, kötött liturgikus formulákkal: hitvallásformula (Róm 1,3k), himnusz (Kol 1,12–20; Zsid 1,2k), doxológia (Gal 1,5 vö. Jel 1,5k), eulogia (2Kor 1,3kk; Ef 1,3kk; 1Pt 1,3kk), hálaadás (Róm 1,8kk; 1Kor l,4kk; 1Thessz 1,2kk; 2Thessz 1,3kk). A levelek vége áldásmondásokkal (Róm 16,20; 1Kor 16,23; 2Kor 13,13; Gal 6,18; Ef 6,24; Fil 4,23; Kol 4,18; 1Thessz 5,28; 2Thessz 3,18; 1Tim 6,21; 2Tim 4,22; Tit 3,15; Filem 25; 1Pt 5,14) vagy doxológiával (Róm 16,25kk; Fil 4,20; 2Tim 4,18; Zsid 13,21; 1Pt 5,11; 2Pt 3,18) zárul, miáltal a leveleket imádságok keretezik.
A levelek bevezető és záró sorai jelzik, hogy liturgikus használatra szánták őket.
VG
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
