baromudvaros telekrend
baromudvaros telekrend: a telekrendezés archaikus válfaja, amelynél a mai általános elrendezéstől eltérően az udvar, a telek épületeit, építményeit fordítva telepítik, az istállók, ólak, aklok és tároló építmények kerülnek az út utca mellé, a lakóházakat viszont a telek belsejében középütt vagy hátul építik fel. A szakirodalomban használatos még a kettős udvar, láncudvar megnevezés is. A baromudvaros megjelölés használatát egyfelől az indokolja, hogy ez népi eredetű megjelölése a telekrendezésnek (a Bereg megyei Tiszaháton), másfelől rávilágít a baromudvaros telekrend funkciójára. A baromudvaros telekrend első pontos leírását a moldvai magyarság köréből ismerjük. Később számos erdélyi előfordulását fedezték fel. Az újabb kutatások kimutatták, hogy a magyarság más vidékein is általánosabban elterjedt volt. Baranyában, Szatmárban, Csongrádban a 20. sz.-ra részben az emlékezete maradt meg, részben archivális források vallanak arról, hogy a falvakban és a mezővárosokban gyakorta fordultak elő. Az, hogy századunkban csak a magyar nyelvterület keleti területein maradt recens emléke, tulajdonképpen másodlagos fejlemény. Összefügg azzal, hogy olyan földműves közösségek létesítettek ilyen telkeket, ahol a szántógazdaság mellett az állattartásnak is nagy súlya volt, de a jószágállományt a falu körüli legelőn legeltették, ahová naponta legalább egyszer kihajtották. Esetenként az ilyen típusú telkekből álló falvakban nyáron a jószág nagy részét a falu közepén levő térségen, utcán éjszakáztatták, a faluból kivezető utakat pedig kapukkal, sorompókkal zárták le. A baromudvaros telekrend funkcionális előnye éppen az állatállomány napi legelőre hajtása szempontjából mutatkozott meg. Az utcához, úthoz közel fekvő aklokból, ólakból, istállókból a jószágot a lakóházak és udvarrészük rendjének zavarása pélkül lehetett jó és rossz időben egyaránt mozgatni. A baromudvaros telekrenddel építkező településekben a helyi, személyi közlekedést a lakóházak udvarrészein keresztül bonyolították le a kerítésekbe épített hágcsók segítségével. Így a település egy külső lakóövezetre és egy belső állattartó övezetre oszlott úgy, hogy egy-egy család lakóudvara és állattartó üzemrésze szorosan egymáshoz kapcsolódott. – A baromudvaros telekrendnek több változata alakult ki. Voltak helyek, ahol az utca, út felől széles, nagyméretű aklokból álló, jól elkülöníthető udvarrészeket képeztek ki, s bennük helyezték el az istállókat, amelyek esetleg csak a kényesebb jószág számára biztosítottak elegendő helyet. Ez a megoldás adott alkalmat a kettős udvar vagy láncudvar elnevezések bevezetésére. Másutt az istállókat ugyan a telek utcai határvonalán, kerítés mellé építették, de az udvart belső kerítésekkel, nagy aklok kiépítésével nem tagolták elkülönülő szakaszokra. Többféle megoldást alkalmaztak a takarmánytároló épületek és a takarmánykazlak, boglyák telepítésében is. Esetenként a csűröket az utcai telekhatáron építették fel, előfordult, hogy a lakóház és az aklos-istállós udvarrész között jelölték ki a helyét, de van példa arra is, hogy a takarmányt a lakóház mögött, a lakóudvar és a telek hátsó részében fekvő kert között tárolták. A baromudvaros telekrend másodlagosan előfordul olyan vidékeinken is, ahol korábban szálláskertes volt a hagyományos településszerkezet. Napjainkban vagy a közelmúltban a moldvai magyarságon kívül Erdélyben a Mezőségen, a Lápos völgyén Gyimesben voltak használatban baromudvaros telkek, Mo.-on magyarrok körében pedig Szatmárban, Szilágyban és Beregben. A szomszéd népek közül a románság településeiben volt gyakori. De adatok vannak előfordulására Európa atlanti térségeitől Skandináviáig, s valószínűleg ismerték az ókori görög agrártelepülésekben is. A baromudvaros telekrend korábban valószínűleg a mo.-i és erdélyi középnemesség körében is ismert és népszerű lehetett. Elterjedési területének csökkenését a legeltető állattartás visszaszorulása, a termesztett takarmánynövényekre alapozott istállós tartás előtérbe kerülése okozta. Több helyen a gazdálkodási mód változása előtt a hatóságok is szorgalmazták felszámolását. – Irod. Lükő Gábor: A moldvai csángók I. A csángók kapcsolatai az erdélyi magyarsághoz (Bp., 1936); Gunda Béla: Ethnographica Carpatica (Bp., 1966); Morvay Judit: Erdőháti kettős udvarok (Népr. Ért., 1968); Hofer Tamás: A magyar kettős udvarok kérdéséhez (Ethn., 1972); Filep Antal: Baromudvaros telekelrendezés a Délkelet-Alföldön a XVIII– XIX. században (Ethn., 1972).
Baromudvaros telekrend: Moldvai magyar udvar (Jugán)
Lakóház baromudvaros telken (Magyarszovát, v. Kolozs m.)
Filep Antal
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
