cívis <lat. ’polgár’> | Magyar néprajzi lexikon

Full text search

cívis <lat. ’polgár’>: az alföldi mezővárosok paraszti eredetű és még földművelésből élő vagyonos lakossága. Használták a cíva nőnemű alakot is. A cívis hagyománytartó, sajátos életformával rendelkező réteg, amely éppen konzervativizmusa révén zárt közösséget alkotott. A családok egymás közt házasodtak. A földdel rendelkező cívisek benn laktak a városokban – bár mindegyiknek volt tanyája, legelőrésze –, csak cselédeik és a fiatal házasok költöztek ki a tanyára. Vagyonukat állattartásból és földművelésből szerezték, hasznukat nem fektették be kapitalista jellegű vállalkozásokba, hanem a hagyományos paraszti gazdálkodás keretein belül szaporították. Tágabb értelmezésben cívisnek nevezik az alföldi városok bennszülött lakosságát, függetlenül a rétegződéstől, vagyis a gazdag polgár-parasztokon kívül a kereskedőket, iparosokat, szegényparasztokat, cselédeket is. A cívis szó használata elsősorban Debrecen őslakóira a leggyakoribb, de mondják Nagykőrös, Kecskemét és Hódmezővásárhely paraszti törzslakosságára is. (→ még: Debrecen népe, → pógár) – Irod. Majláth Jolán: Egy alföldi cívis város kialakulása... (Bp., 1943); Balogh István: A cívisek világa (Bp., 1973).