hétfalusi csángó viselet
hétfalusi csángó viselet: a Barcaságban, Brassó közelében fekvő hét magyar falu öltözete. Számos darabjuk közös más erdélyi magyar öltözetekkel, azonban olyan elemei is vannak, melyeket ebben a formában más magyar viseletekben nem találunk meg. A férfiak általában nagy karimájú nemezkalapot hordtak, hidegben fekete vagy fehér prémkucsmát. Ingüknek álló a galléra, elöl bojtos kötővel csukódik. Az ing hosszú, kivetve viselték, alja szinte térdig ért, tüszü, düszü nevű bőröv, a tüsző vagy bogláros öv szorította a testhez derékban. A széles övben pénzt és iratokat tartottak, és erre volt erősítve a késtok és a tűzszerszámot tartó erszény is. Fehér, házi posztó harisnyájukról maradt feljegyzés, de ismerhették a szűk vászongatyát is. Az ing fölött ujjatlan, elöl csukódó melles bundát viseltek télen-nyáron, föléje hűvös időben fehér vagy fekete, vitézkötéses posztó → zekét terítettek a vállukra. Ismerték a selyemmel hímzett hosszú és rövid kozsokot, a legények pedig a lombos gubát, amelyben udvarolni jártak s a jószágot őrizték. A munkában viselt vászon kabátfélének friskó a neve. Lábukon kordován csizmát viseltek, de ismerték a székely cepőköt és a bocskort is. – A lányok hajukat két fonatban leeresztve viselték meggyszín vagy veres hajkötővel lekötve. A lányos hajkötő helyébe a fiatalasszony arannyal hímzett menyecskepántlikát kötött, melyet két éven át hordott, azután meggyszín szalagra cserélte. Ezzel együtt az asszonyok a csepesz nevű főkötőt hordták, melynek kontytartó része tarka, hímzett, s fehér fátyolkendőt borítottak rá. Az új asszony – aki még állt a templomban – bogláros tűkkel tűzte meg fátylát, amint néhány hónap múlva beült a padba, nem használt tűket többé. Ingük hosszú volt, köznapon vékony lenvászon, ünnepeken csipkeujjakkal, melyek hosszúak és bőven ráncoltak. A csipkeingen arany a gallér és a kézelő. A vászoningeket az idősebbek fehér, a fiatalabbak vörös fonallal varrták ki. Ráncba szedett rokolyát viseltek az ing fölött, előtte cifra kötényt. Lányok és fiatalasszonyok ünnepi viselete volt a hámos rokolya, a lányoké fehér, az asszonyoké feketére festett házi vászon. Erősen kivágott, a vállrésszel egybeszabott szoknya sz. A vállrészt sűrűn ráncolták elöl is, hátul is. Nincs derékba szabva, csak a bogláros öv szorítja le. A fekete rokolyához fehér, a fehérhez fekete kötényt kötöttek. Bogláros övükre bőrerszényt függesztettek. A gazdagabb lányok és fiatalasszonyok kösöntyűt, mellboglárt viseltek. Különleges esküvői dísze volt a menyasszonynak a fekete bársony csákó és az ugyancsak fekete palást. Téli-nyári felsőruha az elöl csukódó ujjatlan mellesbunda, mely bársony borítással is készült. A férfiakéhoz hasonlóan a nők is viselték a sujtással kihányt fehér zekét vállra vetve. Papucsban és kordován csizmában jártak, de ismerték a sarut: a féltérdig érő s ráncosan legyűrt könnyű szattyán csizmát. Az öltözet számos eleme a → székelyföldi viseletekhez kapcsolódik, a hámos rokolya viszont a torockói kösnyős rokolyát idézi. – Irod. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból (VI., Bp., 1873).
Mellboglár hétfalusi csángó viseletből
Fél Edit–Hofer Tamás
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
