köpülő
köpülő: a → vajkészítés egyik eszköze. Századunk elején nálunk olyan fa és cserép köpülők voltak használatosak, amelyekben a tejfelt, aludttejet függőleges irányban mozgó verővel ütötték. A fa köpülő általában dongákból összeállított, kivételesen egy darab fából faragott, újabban az ÉNy-i és ÉK-i magyaroknál esztergályozott edény. Formájánál általános a csonkakúp alakú palást, mellette Erdélyben hengerpalást is gyakori. DK-Erdélyben a köpülők oldalán, alul, fadugóval záródó kieresztőnyílás van. A Ny-Dunántúlon a dongás köpülőnek a füle fából készül. A fa köpülő teteje Erdélyben egyetlen – középen lyukas – kerek deszkalap, másutt e deszkát felfelé szélesedő csonka kúp palást veszi körül. A cserép köpülők füles fazekak, különböző, de a tejtartó köcsögökétől következetesen eltérő megformálásban készülnek, többnyire öblös cseréptetővel. A cserép köpülő a D- és ÉK-Dunántúlon, a Duna–Tisza köze déli részén és az É-Bánságban használatos. A köpülők verője hosszú nyél végére erősített, átlyuggatott, általában kerek, ritkán csillag alakú deszkalap. – A köpülő edény neve a DNy-Dunántúlon rázó (vajrázó, tejrázó), az ÉK-i magyaroknál zurboló, zürbölő, Erdélyben főként tejverő dézsa, vajverő dézsa, az ÉK-Dunántúlon köpű, egyébként köpülő. Az ótörök eredetű köpű szó valószínűleg a ,tejfeldolgozás (egyik) edénye’ jelentésben került nyelvünkbe. Tisztázatlan, hogy a köpülő rázó elnevezését tekintjük-e a köpülőben való verésnél egyszerűbb rázó vajkészítés emlékének. Parasztságunk háztartási felszereléséből a köpülő hiányzott ott, ahol a vajkészítés módja a keverés. A Ny- és Közép-Európában egyaránt gyakori köpülő bölcső, valamint a forgatható lapátokkal működő köpülő nálunk hiányzik. Az utóbbiból néhány cseréppalástú darab paraszti használatáról tudunk Makón, Hódmezővásárhelyen e században.
Köpülő: 1. (Felvidék), 2. (Baglad, Zala m.), 3. (Csontos, v. Ung m.), 4. (Gyimesközéplok, v. Csík m.)
Kisbán Eszter
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
