lőcs
lőcs: görbe fa, amely a négy → tengelyvégre, ill. tengelycsap-végre támaszkodik. A mo.-i kerekes járművek egyik legfontosabb része. Az a feladata, hogy a → szekéroldalakat kétfelől támassza. A lőcsnek van: feje, a fején lőcsszája, bütyke, amibe a lőcsgúzs akad, van továbbá válla, dereka és szára vagy lába, a lábon kávája, köpüje. Ez az egyszerűnek látszó művelet azonban lényeges fejlődési lehetőséget biztosított a járműnek. Mindenekelőtt lehetővé tette, hogy a teher egy részét az oldalak tartsák, ill. a lőcs segítségével a teher egy része kihelyezhetővé vált a tengelycsap végére is, miáltal a tengelycsap többé nem hajlott tőben felfelé a teher súlya alatt. Ennek következtében a kerekek sem dőltek befelé és nem törtek olyan gyorsan. Egy-egy keréknél a lőcs segítségével a teher nyomása két ponton érvényesül: a tengelycsap tövén és a hegyén, úgy, mint pl. a talicskakeréknél vagy a kerékpárnál, a tengelycsap tövére esett a teher zöme. A lőcs segítségével mindegyik tengelyen négy terhelési – ún. törési pont – alakult ki. Ez a tény messzemenő következményekkel jár: először is sokkal vékonyabbra készíthették a tengelyderekat, másodszor a tengelycsapot és nem utolsósorban a → kerékagy egyenletesebb megterhelése miatt az agyat is könnyebbre esztergályozhatták, de az ún. kerékdőlést vagy kerékhajtást is jól kihasználhatták; vékonyabb és hosszabb kerékagyat is készíthettek. Mindezek a tények együttvéve tetemesen könnyebbé tették a → szekeret. A lőcsök lehetővé tették, hogy a szekéroldalakat a kerekeknél magasra szerkeszthessék, ez módot adott a meglehetősen magas kerekek alkalmazására, ami a súrlódást csökkentette. A tengely nem kopott olyan gyorsan, de nagy eredmény volt az is, hogy a magas kerekű járművet könnyebben vontathatták, továbbá a magas kerék képessé tette a járművet → gázlókon való áthaladásra; bírta a mély sarat és a mély homokos utat egyaránt. A lőcsök következtében a tengelyderekat valamivel hosszabbra lehetett hagyni, s miután az oldalak is magasabbak lettek, a kocsi rakterülete lényegesen megnőtt. A járművet tehát nem kellett túl hosszúra szerkeszteni, ami a fordulékonyságát növelte. Utazásra, személyszállításra igen alkalmassá vált a jármű, mert a széles és magas szekérderékban bőséges hely jutott a ládaszerűen kiképzett → ülésnek, másrészt a magas kerekek következtében a jármű nem rázott túlságosan. – A nyelvtudomány lőcs szavunkat általában német eredetűnek tartja. Tárgytörténeti meggondolások alapján azonban feltehető, hogy a szó éppen fordítva: a magyarból került át a szomszédos népek nyelvébe. A lőcs a Kárpát-medencében, Mo.-on érte el a legnagyobb fejlődést és itt általánosan használt alkatrésze a szekérnek és a → kocsiknak, sőt még a → talyigáknak is. Olyan tökéletes szerkezetű és annyiféle lőcsös szekeret és lőcsös kocsit, mint amilyenek a magyarságnál vannak, a szomszédos népek egyikénél sem találunk. Tárgymorfológiailag, tárgytörténetileg, szerkezetileg egyaránt feltehető, hogy a lőcs a Kárpát-medencében alakult és fejlődött ki. Európai vándorútjára pedig – számtalan és kétségtelen bizonyíték szerint – a magyar kocsival indult, valamikor a 15. sz. folyamán. – Irod. Tarr László: A kocsi története (Bp., 1968); Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes járműveinek történeti és táji rendszerezéséhez (Népr. Közl., 1973).
K. Kovács László
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
