marosszéki forgatós
marosszéki forgatós: mérsékelt tempójú (
= 80–120), 
-os metrumú forgó-forgatós páros tánc (→ páros táncok). Egyéb elnevezései: féloláhos, forgatós, korcsos, marosszéki, sebes forduló, serény, vetélős. A Felső-Maros vidékén (korcsos, sebes forduló, magyar forduló), a Székelyföld nyugati felén (marosszéki forgatós, vetéllős, serény), s a Kis-Küküllő vidékén (féloláhos) elterjedt. A Görgény-völgyi románok corcioş corcioşa néven táncolják. Erdély más részein ismeretlen vagy csak újabban terjedt el (pl. Csíkban, a Mezőség nyugati felén). A 2/4 ütemű, hangszeres → kanásztánc ardeleana típusú, tetrapodikus sorokból építkező, A Av B Bv szerkezetű dallamainak kísérete gyors → düvő. A marosszéki forgatós dallamai a 17–18. sz.-i feljegyzésekből ismert ún. → ungareszka–hajdútánc vagy korai verbunkos zene stílusköréhez kapcsolódnak és a nyugati tánczene hatását is viselik. A nőnek egyik oldalról a másikra való átvetése, forgatása mint visszatérő alapmotívum állandó párelengedő figurázással, a nő kar alatti forgatásával és zárt páros forgással váltakozik mintegy rondószerű felépítésben. E mozzanatok mindegyike a csárdásra is jellemző, de a marosszéki forgatósban rövidebb motívumsorokba, sűrítettebb formába tömörülve, kristályosabb szerkezetben s főként másfajta metrikai-ritmikai arculatban jelenik meg. A marosszéki forgatós a → táncrendben legtöbbször középütt helyezkedik el (lassú, korcsos, sebes), másutt a ciklus végén (lassú, friss, marosszéki). A Felső-Maros vidékén két különböző tempójú változatban is előfordul a táncrendben a második és a negyedik táncként (verbunk, sebes forduló, lassú, korcsos, cigánycsárdás). A marosszéki forgatós formai és zenei sajátosságai alapján a csárdás kialakulását megelőző régibb forgatós, → csalogatás a páros táncréteg legfejlettebb képviselője. Ennélfogva a régibb Kárpát-medencei forgós-forgatós páros táncok régibb, fejlett típusai a marosszéki forgatós közeli rokonai, így pl. a D-erdélyi román învîrtita. – Irod. Lajtha László: Kőrispataki gyűjtés (Bp., 1955); Pesovár Ernő: A csalogatós csárdás (Tánctud. Tanulm., 1965–66); Bp., 1967); Martin György: A marosszéki táncciklus (Táncműv. Ért., 1970. 1. sz.); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–III., Bp., 1970).
= 80–120), -os metrumú forgó-forgatós páros tánc (→ páros táncok). Egyéb elnevezései: féloláhos, forgatós, korcsos, marosszéki, sebes forduló, serény, vetélős. A Felső-Maros vidékén (korcsos, sebes forduló, magyar forduló), a Székelyföld nyugati felén (marosszéki forgatós, vetéllős, serény), s a Kis-Küküllő vidékén (féloláhos) elterjedt. A Görgény-völgyi románok corcioş corcioşa néven táncolják. Erdély más részein ismeretlen vagy csak újabban terjedt el (pl. Csíkban, a Mezőség nyugati felén). A 2/4 ütemű, hangszeres → kanásztánc ardeleana típusú, tetrapodikus sorokból építkező, A Av B Bv szerkezetű dallamainak kísérete gyors → düvő. A marosszéki forgatós dallamai a 17–18. sz.-i feljegyzésekből ismert ún. → ungareszka–hajdútánc vagy korai verbunkos zene stílusköréhez kapcsolódnak és a nyugati tánczene hatását is viselik. A nőnek egyik oldalról a másikra való átvetése, forgatása mint visszatérő alapmotívum állandó párelengedő figurázással, a nő kar alatti forgatásával és zárt páros forgással váltakozik mintegy rondószerű felépítésben. E mozzanatok mindegyike a csárdásra is jellemző, de a marosszéki forgatósban rövidebb motívumsorokba, sűrítettebb formába tömörülve, kristályosabb szerkezetben s főként másfajta metrikai-ritmikai arculatban jelenik meg. A marosszéki forgatós a → táncrendben legtöbbször középütt helyezkedik el (lassú, korcsos, sebes), másutt a ciklus végén (lassú, friss, marosszéki). A Felső-Maros vidékén két különböző tempójú változatban is előfordul a táncrendben a második és a negyedik táncként (verbunk, sebes forduló, lassú, korcsos, cigánycsárdás). A marosszéki forgatós formai és zenei sajátosságai alapján a csárdás kialakulását megelőző régibb forgatós, → csalogatás a páros táncréteg legfejlettebb képviselője. Ennélfogva a régibb Kárpát-medencei forgós-forgatós páros táncok régibb, fejlett típusai a marosszéki forgatós közeli rokonai, így pl. a D-erdélyi román învîrtita. – Irod. Lajtha László: Kőrispataki gyűjtés (Bp., 1955); Pesovár Ernő: A csalogatós csárdás (Tánctud. Tanulm., 1965–66); Bp., 1967); Martin György: A marosszéki táncciklus (Táncműv. Ért., 1970. 1. sz.); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–III., Bp., 1970).
Marosszéki forgatós táncírása
Marosszéki forgatós táncírása
Martin György
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
