pont
pont: a tiszai- és közép-erdélyi nyelvjárások sajátos tánc- és zenei terminológiája. A ponttal kapcsolatos szószerkezetek és származékok regionális változatai alapján a jelentésfejlődés feltételezhető menete: a tánc és kísérőzene viszonyát – a zenéhez illeszkedő tánc motívumait – a tánc és zene tagolási egységeit, szakaszait, végül az illeszkedés legtökéletesebb fokozatát megvalósító, szakaszos felépítésű erdélyi → legényes táncot jelölik a variánsok. – Az Alföld keleti peremén (Bereg, Szatmár, Szabolcs, Szilágy, Bihar, Békés m.) a magyarok, cigányok és románok a táncra vonatkozó kifejezés talán elsődleges formáit használják. Pontra táncol: ’pontosan a zene taktusára, a zenei tagoláshoz illeszkedve táncol’. A magyar cigányok éppúgy pontra járják → cigánytáncukat, mint az alföldi románok pe pont (pontra) az ardeleanat. A tánc és zene ritmikai és szerkezeti illeszkedésének ezen általános, elemi kifejezése a latin eredetű pont jövevényszó határozóragos alakjában, időhatározós szószerkezetben (pontra: ’pontosan’) jelenhetett meg először. Közép- és D-Erdélyben (Kalotaszeg, Mezőség, Alsó-Fehér, Hunyad m.) a határozóragos alakból elvont pont szó főnévként, s már nem a tánc és zene összefüggésének általános kifejezőjeként fordul elő, hanem a zenéhez szigorúan illeszkedő legényes tánc figuráit jelöli. (Megtanultuk a pontokat, kiteszi, kirakja a pontot, ezek X. Y. pontjai). További jelentésbővüléssel azt a nagyobb, zárt szerkezetű koreográfiai és zenei egységet (táncszakaszt, zenei periódust) is magábafoglalja, amelyben a motívumok megjelennek, realizálódnak, vagyis a → kanásztánc (kolomejka, ardeleana) dallam felét, azaz a két sor (8 ütem) terjedelmű zenei és táncegység fogalmát. E szakaszokból felépülő legényes tánc neve a Maros mentén (Alsó-Fehér m.) → pontozó, pontozás. – A pont szót táncra vonatkozó jelentésben csak az erdélyi és alföldi románok ismerik. Közép- és D-Erdélyben de ponturi (pontos), ponturi (pontok) alakban táncnévként él. A román irodalmi- és köznyelv, valamint a Kárpátokon túli nyelvjárások nem a magyar közvetítésű (pont-uri), hanem a latinos alaknak (punct-e) és jelentésnek megfelelően ismerik. – Figyelemreméltó, hogy a középkori zeneelméletben az estampie nevű tánc zenei formájához a puncta, puncti terminológia kapcsolódik, mégpedig a nyolcütemes zenei mondat értelmében (Johannes de Grocheo: De arte musicae, 1300 körül). A 15. sz. után e szó már más értelemben használatos (a kontrapunktot és az ún. pontozott ritmust jelöli). A legényes tánc pont terminológiája tehát középkori jelentést őriz, a nyolcütemes zenei, ill. táncszakaszt jelöl Erdélyben. – Irod. Die Musik in Geschichte und Gegenwart (szerk. Blume, F., Kassel–Basel, 1954); The New Oxford History of Music (szerk. Hughes, D. A.–Abraham, G., III., London–New York–Toronto, 1960); Martin György: Egy erdélyi férfitánc szerkezeti sajátosságai (MTA I. Oszt. Közl., Bp., 1966).
Martin György
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
