rostaforgatás
rostaforgatás: a sorsra bízott nyomozási, ill. bizonyítási eszköz, → jóslás céljából is alkalmazták. Gyakori nevei: rostavetés, kulcsforgatás. Ha pl. azt kívánták megtudni, hogy az ellopott jószág hova került, a rosta kérgébe egy olló kinyitott hegyeit szúrták és a nyomozók jobb kezeik kisujjait az olló füle alatt tartván, a rostát ingadoztatták (miután a káva aljára esetleg különféle dolgokat, pl. pénzt, búzát, forgácsot stb. tettek). Eközben az egyik azt állította, hogy a jószág „falun van”, a másik pedig azt, hogy „erdőn van”. Amelyik állításnál a rosta megbillent, az egyensúlyát elveszítette, azt tartották igaznak és arra irányították a nyomozást. Más alkalommal a gyanúsított személy mellett vagy ellene bizonyított a rosta. Ilyenkor a károsult és a gyanúsított tartották kisujjaikat az ollón, és a nyomozást végző hangosan megkérdezte: „Szentpéter, Szentpál, te szencségös szent neved, mon meg néköm, a Király Bálintné tyúkját Bosnyákné vitte el?” Ha erre a rosta megfordult, a gyanú igaznak számított. Rosta helyett alkalmazhattak imakönyvet, ilyenkor olló helyett kulcsot dugtak a lapjai közé. Hasonlóképpen alkalmazták jósló céllal (Pl.: …mikor megy a Julis férjhez? Egy év múlva? Fordulj, fordulj. Két év múlva? Fordulj, fordulj”). Egyszerűbb formája a rostavetés; ennél a számításba jöhető gyanúsítottakat körbe állították és a rostát a kör közepén megforgatták. Aki elé a rosta gurult, felfogásuk szerint az volt a bűnös. Ismert volt a rostaforgatásnak olyan módja is, hogy a megpörgetett rostát maguk elé gurítva, a gurulás irányából tudták meg, hogy merre van a tolvaj. Országszerte elterjedt volt. Európa-szerte régóta ismerték, már a régi görögök és a zsidók is alkalmazták. A rostaforgató rendszerint asszony volt. (→ még: istenítélet) – Irod. Dömötör Sándor: Rostafordítás és rostaforgatás (Ethn., 1929); Szendrey Zsigmond: Rostaforgatás és rostavetés (Magy. Nyelv, 1939).
Rostaforgatás (Beregújfalu, v. Bereg m., 1940)
Rostaforgatás (Beregújfalu, v. Bereg m., 1940)
Diószegi Vilmos–Tárkány Szücs Ernő
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
