szórványtelepülés
szórványtelepülés: az emberi megtelepedésnek az a módja, amelynél az egyes lakóházak – a hozzájuk tartozó gazdasági épületekkel együtt – térben elkülönülnek egymástól. A lakóházak között általában néhány száz méter a távolság, de előfordul 1–2 kilométeres elkülönülés is. A szórványtelepülés esetén a lakóhely ideálisan érintkezik a munkahellyel. A munkahelyet jelentő szántó, kaszáló, esetleg legelőterület körülveszi a lakó- és gazdasági épületeket, ill. ezek a földművelő család használt földterületének egy erre alkalmas pontján állnak. Így a szórványtelepülésű területen csak a munkahelyi egységek érintkeznek egymással, a lakóhely egységek nem. A szórványtelepülés jól elhatárolható a zárt településtől. A kettő közötti átmenetet jelent az 5–10 házból álló → szer, amely néhány család lakóhelye. Ha 4–5 házból áll a szer, akkor a szórványhoz van közelebb: ha 20–30 ház alkotja, akkor inkább zárt településnek tartható. – A szórványtelepülésnél szinte mindig egy tagban van a birtok. Ez az állapot lehet az ősi szabadfoglalás maradványa, de lehet későbbi tagosítás eredménye is. A lakóház körüli egy tagban levő, ekés művelésű föld általában derékszögű-négyszögű. Jellemző, hogy szórványtelepülésnél inkább szélesebb formák fordulnak elő, ellentétben a zárt település határában uralkodó csíkokkal, szalagokkal. – A szórványtelepülésű területek legjobban megközelíthető pontjain kis falumagok alakultak ki. Itt székelt az elöljáróság, itt volt az iskola és a templom, itt működtek a szétszórtan élő lakosság ellátását szolgáló legszükségesebb kereskedelmi üzletek és kisipari műhelyek is. – A szórványtelepülés elterjedtsége nem köthető népekhez és nagy tájakhoz. A legkülönbözőbb fizikai-földrajzi adottságok mellett, eltérő nyelvű, történelmű és kulturájú népek körében egyaránt ismeretes. Tulajdonképpen a világ valamennyi részén megtalálható. Európában különösen a brit szigeteken, Skandináviában, Hollandiában, az Alpok vidékén, a Pó-síkságon, Franciao.-ban, Németo. déli részén, valamint a SZU északi területein jelentős. A történeti Mo. területén a Kárpátok magasabb régióiban kizárólagos. Alacsonyabban zárt településekkel vegyesen fordul elő. Legjelentősebb Gyetva környékén, a Gyalui havasokban és az Erdélyi Érchegységben; számottevő Ny-mo.-i elterjedettsége is. Formailag és a mai állapotukat tekintve az Alföldön általános tanyák is szórványok, azonban ezek nagy többsége eredetileg → tartozéktelepülés volt. Az ún. → szórványtanyák azonban, amelyek 19. és 20. sz.-i parcellázásokkal keletkeztek és amelyek megépülésük után azonnal állandó lakhelyévé váltak gazdáiknak, igazi szórványtelepülést alkotnak. – Különféle tudományokban sok emélet született már arról, hogy milyen tényezők befolyásolják egy-egy területen a zárt vagy a szórvány településmód kialakulását. A szórványtelepülések létrejöttét egyes kutatók népekhez kötötték, mások a földrajzi tényezők szerepét tartották fontosnak. Jelentős a társadalmi, gazdasági, határhasználati okokat hangsúlyozók száma is. Valószínűleg egyik tényező sem kizárólagos. A befolyásoló erők helyenként változnak. – A szórványtelepülés egy adott területen nem örök településforma. Spontán fejlődéssel vagy hatósági beavatkozással zárt településsé alakulhat. Ugyanakkor zárt települések szórványosodására is bőven van példa. – A szórványtelepülés eddigi legjobb osztályozását Demangeon végezte el. A keletkezési körülményeket figyelembe vevő felosztása szerint az alábbi típusok léteznek: 1. Elsődleges ősi szórvány. Ennél a típusnál egy adott területen az ott uralkodó szórványforma jóval régibb, mint a kisszámú és újabb zárt település. – 2. Hézagkitöltő szórvány. Olyan vidéken gyakori, ahol eredetileg zárt települések alakultak, de ezek között maradtak hézagok, amelyek egy későbbi települési periódusban szórványformában népesedtek be. – 3. Másodlagosnak nevezhető az a szórvány, amely korábban meglévő zárt települések helyén jött létre úgy, hogy a zárt települések felbomlanak és helyet adnak a szórványnak. – 4. Elsődleges modern szórvány. Napjainkban vagy a legutóbbi évszázadokban jött létre olyan területen, ahol előzőleg nem volt zárt település. Legjobb példája az É-Amerikában, Ausztráliában gyakori ún. farm-település. (→ még: irtásfalu) – Irod. Vuia, R.: Le village roumain de Transylvanie et du Banat (Bucureşti, 1937); Györffy István: A Feketekörösvölgyi magyarság települése (Magyar nép – magyar föld, Bp., 1942); Barabás Jenő: A szórványtelepülések kialakulása Közép-Európában (Műveltség és Hagyomány, 1960); Mendöl Tibor: Általános településföldrajz (Bp., 1963).
Bárth János
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
